Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az inkompetens semmittevésből levezetni a nemzeti szuverenitást

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán Viktor pár hete magánaudienciát kért Ferenc pápától, ez egy nem hivatalos, államvezetők közötti találkozás volt. A miniszterelnök a rá jellemző bunkóság jegyében azt se tudta pár zavart másodpercig, hogy a Vatikánban jár, reformátusként kezet csókolt, és azt lódította a pápának, hogy Putyin Ukrajna elleni háborújának 2022. május 9-én vége. Egy korábbi cikkemben írtam, hogy ezen a bizonyos napon Mariupolban még harcolnak majd a védők, Ukrajna pedig győzni fog. Nos, az egyik állításom mindenképpen igaznak bizonyult. Orbán viszont ezzel is – akárcsak a magyar tengerre vonatkozó kijelentésével – szokás szerint politikai vihart kavart.

De ebben a viharban a nemváltó óvodásoktól rémüldöző Magyarország kormánya azért kitart egy kvázi abszolútum mellett, ez pedig a hőn szeretett OROSZ OLAJ. Mert eme kis ország ugyan önként csatlakozott az EU-hoz, a sokadik Orbán-kormány azonban sokadszorra gátol már megint valamit, elárulva saját magát. Emlékszünk még, amikor maga a vezér nyomult azzal, hogy csökkentjük az orosz energiától való függőségünket, sőt 2022-re megszüntetjük. Aztán itt van 2022, és most az a lemez forog, hogy eszünk ágában sincs, mert akkor mi lesz velünk.

Mekkora nulla egy ország első számú stratégája, aki képes előidézni egy ilyen helyzetet? Az egyik legfontosabb nyersanyagból döntő hányadban kizárólag egyetlen fajtát képes finomítani a MOL. Ez királyság. Ez egy technikai kihívás, és diktatórikus rezsimünk azt játssza éppen, hogy tehetetlenné, megoldásképtelenné fényezi ezt a vállalatot. Amely vállalat minden működő gép, és vegyipar és minden üzemanyagát biztosítania kéne háború alatt is. Tehát lankadt fütyivel orgiázunk, szép, nemzetiszuverén giccsbe mártva azt, amit nyugodtan nevezhetünk inkompetenciának. Egy ilyen vállalat hogyan képes megfelelni egyáltalán alapvető tőzsdei, világpiaci kihívásoknak, hogyan képes reagálni a változó fogyasztói szokásokra? Amikor az ólmozott benzinnel öltük magunkat, és aztán lett ólommentes, vajon hány ezer év kellett a mérnököknek az átálláshoz?

Közben Ukrajna harcol, a potenciális célponttá válástól nem rettegő nyugati országoktól kapott fegyverek segítségével harmadik hónapja derekasan állja a sarat, sőt bevetették a híres BAYRAKTAR drónokat, amelyeket ilyen harctérre, ilyen fejlett ellenség ellen a gyártó kifejezetten nem ajánlott. Az ukránok kitalálták, hogyan alkalmazzák őket az orosz inváziós erő ellen úgy, hogy reklámvideó lett abból, hogyan lőnek ki KUB közepes hatósugarú légvédelmi rakétabázist azzal a drónnal, amit elvileg nem is lett volna értelme bevetniük. Tehát alkalmazkodtak, tanultak, gondolkodtak, cselekedtek.

A MOL képtelen minderre. Képtelen per dafke alkalmazkodni, mert minden oka megvan rá, hogy ezt ne tegye. Sikeres, valódi piacgazdasági viszonyok között működni képes vállalat ilyet nem tehet(ne), ám egy félfeudális diktatúra nemzeti büszkesége csak erre képes. Vajon ezt a bambaságot a részvényeseinek milyen módon magyarázza meg a MOL? Mindezt úgy, hogy azon stratégiai gáztárolók nagy részét, amelyekből még anno Szlovákiát és Szerbiát segítettük ki, mert az orosz birodalom akkor is valamit viháncolt Ukrajna ellen gázügyben, direkt elkummantják. Most egy háború idején egy ráadásul monopolhelyzetben lévő nagyvállalat eljátssza a hülyét Orbán kérésére? Gratulálok neki.

Nagyon nem szerettem, amikor a hitelmoratórium szabályai állandóan változtak, amikor mindig újra kellett számolnom az ügyfél teljes tartozását, mert a parlamentben ülő nagyon okosok és bátrak hoztak egy újabb döntést, amit előzőleg senkivel nem beszéltek meg. Mit mondtak nekem a munkahelyemen? ALKALMAZKODNI KELL, EZ AZ ALAPJA A PIACGAZDASÁGNAK. Mint amikor az apartheid idején a Dél-afrikai Köztársaság összes olimpikonja hol új-zélandi, hol ausztrál sportoló volt. Ez pont olyan. Minden baromsághoz, amit Orbán Viktor és sleppje kitalál, alkalmazkodnunk kell. Teljesen mindegy, hogy mekkora baromság.

A MOL nem tud megoldást találni egy technikai problémára? GRATULÁLOK! Akkor érdemes volna KIRÚGNI MINDENKIT, AKI EZÉRT FELELŐS. Már rég serényen kellene ÍRNI A FELMONDÁSOKAT, nem a közösüléstől megijedő mondabéli hisztérikus utcalány szintjére lesüllyedni. Ha orvosi könyveket olvas az ember, akkor tudja, hogy a történelem hajnalán még bevett szokás volt megnyalni a vizeletbe mártott ujjat, és ha bizonyos íze volt, akkor abból a doki meg tudta állapítani például, hogy a páciens cukorbeteg, vagy sem. De ma már ezt máshogy is ki lehet mutatni. A MOL még ma is a húgy kóstolgatásánál tart? Úgy tűnik. Közben azért a hatósági ár mellett a régió benzinturizmusának fellegvárává válás egész jó kis bevételt hoz a cégnek, de mégsem futja másra, mint a pisikóstolás szintjén totyorgásra.

Óriási teljesítmény a képtelenek vagyunk megoldani egy műszaki problémát szintjén bemutatni a világnak, mekkora hozzá nem értő barmok. Ennél már csak a rádióban közvetített sztriptíz lehet kisebb kihívás és díjazandóbb hozzáállás. Az inkompetens semmittevésből a nemzeti szuverenitást levezetni olyan, mint összeszart fehér gatyában beállni egy bár közepére, és hugyozás közben várni a tapsot. Miközben a MOL elvileg tényleg egy világvállalat.

Karakó Tamás                         

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.