NEHAZUGGY

Aki regékből, népmesékből, valamint Drábik doktor fantazmagóriáiból tájékozódik

Vogronics András | 2022. Május 12, Csütörtök | 10:41

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A jó édesanyánkba és koncentrációs táborba menést kívánok! Ezt gyorsan leszögezem az elején, miután az unortodox vitakultúra az utóbbi időben – na jó, nem most kezdődött, de a zsinórban negyedik kétharmad után csúcsosodott ki igazán – itt a mi szerény oldalunkon is virágba borult. Ahol semmi mást nem teszünk nap nap után, mint kritikusan és lehetőleg kellő távolságtartással szemléljük, elemezzük és próbáljuk nem rágás nélkül lenyelni azokat a dolgokat, amiket a goebbelsi, bocsánat rogáni propagandaminisztérium zúdít a mélyaltatásban leledző populációra. No meg a világ eme legbékésebb, legtoleránsabb, a cseresznyefa virágzásának soha el nem múló szépségében gyönyörködő, abban fürdőző ország miniszterelnökének örök dicsőségére. Áldassék a narancs, a NER érlelje!

Az ultraradikális nemzeti öntudatra felfűzött, és a trianoni szenvedéstől és megaláztatástól szabadulni nem tudó, pontosabban stratégiai szempontból azt mindenképpen kifizetődőnek tartó, ezért erre a traumára napi szinten tudatosan rájátszó, ezzel hergelő Orbán nevű kijelentette azt, amit már oly sokan cáfoltak és érthetően elmagyarázták, hogy az nem úgy van, hátha a hülye is megérti. Ennek ellenére Kolumbusz Viktor fejében másképp vannak összekötve a szálak:

És természetesen, akinek van tengere, és vannak tengeri kikötői, az hajókon tud szállítani olajat a világ bármely pontjáról, de vannak országok, amelyeknek nincsenek tengerei, nekünk is lenne, ha nem vették volna el őket, de nincsenek jelen pillanatban, ezért Magyarországra orosz vagy bármilyen fajta olaj kizárólag csak csővezetéken érkezhet, a csővezeték egyik fele Oroszországban, egyik vége Oroszországban van, a másik pedig Magyarországon. Ez egy adottság.

Sajnos nem vagyok egy Grétsy László, de azt azért még én is meg tudtam fejteni, hogy nem egy tengerről beszél a beszélő, hanem többről. Magyarul az „őket” jelen esetben többet jelent. Tehát valószínűleg az ő nacionalista fejében a szokásos, vitatott és egyébként többször cáfolt középkori állapotokra utalhatott, amelyek szerint Magyarország határait több tenger mosta.

Nem mosta soha. Maximum egy, és igazából az se. Erre egy igen átfogó magyarázatot találtam, anélkül, hogy a hülyeségeket beszélő miniszterelnököt bántanám, érdemesnek találom az esszenciáját megosztani azokkal is, akik esetleg nem találkoztak vele. Nem mintha ma bármi múlna azon, hogy az ország első embere és a nyakába lihegő udvartartás mekkora méretes hazugságokat terjeszt.

„De tudjuk-e pontosan, hogy miről van szó? Aki csak a nagymagyarországos matricákból tájékozódik Trianon és az azt megelőző közjogi állapotok iránt, persze besorolja Horvátországot is »nagymagyarba«, legfeljebb elgondolkodik (ha…), hogy Split, Dubrovnik meg Opatija, oppardon, Abbázia az most itt volt vagy nem? De a helyzet nem volt ilyen egyszerű. Magyarország és Horvátország már a XI. század óta perszonálunióban volt: a magyar király egyben horvát király is volt, így a történelmi Horvátország a »magyar Szent Korona része« volt. Ez aztán a nemzeti büszkeségünk tekintetében hátrébb sorolódott, mihelyt hasonló perszonálunió jött létre Ausztria és Magyarország között. Volt tehát Horvátország, világos entitás a magyar korona országaiban. Mária Terézia (perszonálunió lévén egyszerre osztrák császárnőként, magyar és horvát királynőként is) aztán Fiume városát leválasztotta erről az entitásról, és Magyarország részévé tette. Fiume: Corpus Separatum. Erről beszélhetünk maximum. Azazhogy… de erre az azazhogyra csaknem 100 évet kell még várni.

Ennek a helyzetnek 1848-ban (még) egy szolid, reformjellegű átrendezését szerettük volna elérni, ki is volt, aki aztán »futott Bécs felé«? Joszip Jellasics, szobra Zágráb főterén, képe a húszkunáson, de már nem soká, mert euró lesz helyette. Ott igen, itt nem.

1849-ben kicsit radikalizálódott a magyar álláspont, aztán az orosz beavatkozás és Világos után Ferenc Jóska sem fogta vissza magát. Horvátország önálló tartomány a Birodalomban, odacsapva Magyarországtól a Muraközt. Corpus separatum törölve, be (vissza) tagozva a horvát megyerendszerbe. Ez az állapot oldódik 1860-ban, októberi diplomával (Muraköz vissza Zala megyéhez), aztán 1867-ben az osztrák-magyar és 1868-ban a magyar-horvát kiegyezéssel. Utóbbi lényege, hogy »közös államiságon belül külön territóriummal bíró horvát nemzet«. Ez fennáll 1918-ig, amikor a horvát nemzet kinyilvánítja, hogy más útra tér. Mivel Magyarország épp elveti a királyságot, így a perszonálunió jogalapja is megszűnik. A horvát különválást se Károlyi, se a Trianont később végigcsináló kormányok sem vitatják. Horvátországot nem vette el senki: különvált. Az ekkor ismét odakerülő Muraközről lehetett vitázni, de az a tenger-kérdés szempontjából nem releváns, a baranyai háromszög meg ekkor még Szerbiához tartozik.

Nekem érthető az okfejtés, de ez én vagyok és nem egy, a (történelmi) tényeket és jelen valóságát tagadó alak, aki regékből, magyar népmesékből, valamint Drábik doktor fantazmagóriáiból tájékozódik. Ezzel az erővel a csodaszarvas is létezett, meg turulmadár formájában az Isten is a fejünk felett körözött. Nem beszélve Romuluszról és Rémuszról, akik egy farkas csecsét szopva cseperedtek, mielőtt megalapították Rómát.

A vikingek is többistenhitűek voltak. A források rengeteg áldozati helyet és szertartást említenek, ahol Odinnak, Thornak áldoztak és a Valhallát tekintették a szentírásnak. Van ez így, nyilván a legendák és az ősöket méltató vagy magasztaló történetek minden népnek a sajátjai, bár ezeket szerintem nem szabad tényként kezelni. Nem csak azért, mert olyan régen történtek, ha egyáltalán megtörténtek, hogy az elmúlt ezeréves történelem legsikeresebb évtizede adja a másikat, hanem mert azért az akkori társadalmak sem az eszükről voltak híresek. De alakultunk, fejlődtünk, okosodtunk. Nem feltétlenül kell visszamenni agyilag, intellektuálisan arra a szintre. Szép és érdekes mendemondák persze kellenek, hiszen ezek is kultúránk és fejlődésünk mérföldövei, de messzemenő következtetéseket azért ne vonjunk le belőlük. Ezt megteszi Hollywood és a Marvel stúdió. Ja és Halálcsillag sincs, meg Batmannek sem tudunk üzenni az égboltra.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!