NEHAZUGGY

Nem Hadházy személyes lelki problémája, hanem az ország fájdalmas közügye

Molnár Bálint | 2022. Május 9, Hétfő | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Itt maradt még tegnapról egy adag Kövér László, aki miután belenézett a tükörbe és megállapította, hogy ők, fideszesek a büdös életben nem vetemedtek még arra, hogy tiszteletlenül és mocskosszájúan beszéljenek a politikai ellenfeleikről, külön kérdést kapott a negyedik kétharmad örömére látványosan konszolidálódó közmédiától arra vonatkozóan, hogy az egy darab Hadházy Ákos nem tette le pártállami esküjét, és vajon később leteheti-e. Kövér László pedig, aki soha nem volt még büdösbunkó és tapló – ő legalábbis így emlékszik -, rendkívül engedékenynek bizonyult: természetesen leteheti, bár időpontot nem tudott mondani. Aztán így folytatta soros ámokfutását:

Méltatlannak tartom egyáltalán, hogy ennek az embernek a személyes problémái egyáltalán szóba jönnek. Mondjon le, és akkor továbbra is nyugodtan csinálhat magából bohócot az ország bármelyik kistelepülésén, annak a határában, utcáján, erdő mélyén, ahol éppen közönséget talál magának, de az Országgyűlést, meg egyáltalán a közéletet, szerintem méltatlan dolog terhelni a saját személyes lelki problémáival.

A bajszos közjogi méltatlanságok sorában a mai naptól magára maradt, több mint 30 éve a közpénzek körül (a piaci munkavégzés derogált neki is) frusztráltan tomboló házelnök méltatlannak tartja. Hogy van egy független országgyűlési képviselő, akiben volt annyi bátorság, hogy az elveit követve bojkottálta a fideszes Országgyűlés alakuló ülését, és a parlamenti eskütétel helyett a Baranya megyei Kisvaszaron tett alternatív esküt. Egyszerűen nem akarta ünneplőben végignézni, ahogy a Választási Bizottság beszámolója után a parlament megszavazza, hogy ez egy tisztességes, törvényes demokratikus választás volt. Pontosan tisztában volt vele, hogy joga van később letenni az esküt és felvenni a mandátumát, és azt is tudta – amit a fenti ábra is mutat -, hogy Kövér kegyétől függ, hogy pontosan mikor.

Arról a Kövérről van szó – hogy még véletlenül se személyeskedjünk, hanem kizárólag a közfeladatához, a pozíciójához kapcsolódó elborulásait említsük -, aki az ellenzéket nem tartja a magyar nemzet részének, ellenben a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatnak minősíti; aki széles körben terjeszti, hogy a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszere úgy baromság, ahogy van; aki szerint a normális buzi arról ismerszik meg, hogy nem tartja magát másokkal egyenrangúnak; aki az azonos nemű párok örökbe fogadási igényét a pedofilok magatartásával hozta közös nevezőre elsőként az állampárt beszélő fejei közül; aki azt hirdeti, hogy nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem az, akinek 3-4 gyermeke és 9-16 unokája van és aki életvitelszerűen dacol azzal az evidenciával, hogy annak a rezsimnek a sötét lenyomata és kiköpött mása lett ő is és a pártja is (sőt, bizonyos szempontból még annál is sötétebb), ami ellen az elcseszett rendszerváltás környékén szakadtan, hosszú hajjal, borostásan küzdött.

Önmagában már az méltatlan a közélethez, de még a Kövér házmesterkedésének keserves évei alatt késdobálóvá züllesztett Országgyűléshez is, hogy egy ilyen minőségű ember kényének-kedvének van kiszolgáltatva. Aki miután karámba zárta az újságírókat, szarrá büntette a neki nem tetsző véleményeket, mostanra odáig fajult, hogy saját hatáskörben már pozíció-megvonással is bünteti az elvileg szabad véleménynyilvánítást. Aki minden megszólalásával bizonyítja Hofi Géza halhatatlanságát, még akkor is, ha Hofi Gézához viszont súlyosan méltatlan, hogy Kövérrel egyáltalán egy mondatban emlegessük. Talán elkerülte Kövér figyelmét, hogy Hadházy Ákost az emberek (igaz, elsősorban olyanok, akiket Kövér szarba sem vesz, magyarnak sem tart) közvetlenül választották meg parlamenti képviselőnek, Kövér László ezzel szemben tudomásom szerint először és utoljára 1990-ben szerzett egyéni mandátumot a pápai választókerületben, amikor pártja és az SZDSZ közös jelöltjeként indult. Amikor aztán úgy meghatódott, hogy majdnem elbőgte magát.

Mint ahogy az is elkerülte Kövér László figyelmét, amit a főnöke mondott első sikeres kormányzása idején, miszerint ellenzék nélkül is működik a Ház. Kövér László azt is elfelejtette valószínűleg, hogy a pártja volt az, amely a 2002-es választási vereség után kivitte az utcára a politikát, lenyúlta a nemzeti szimbólumokat, és mély nemzeti árokásásba kezdett. 2006-ban, a fideszes választási vereség és a őszödi beszéd kiszivárgásának évében Orbán a székházostromló csőcselék utcai hőbörgését aktívan támogatta, 2007-ben kordont bontottak a Kossuth téren, miközben eszük ágában nem volt bejárni a parlamentbe. Aztán 2010-ben felrobbantak a fülkék, és az első kétharmadtól, meg az utána jövő kettőtől megrészegülve tégláig lebontották a demokráciát, de most, a negyedik kétharmad hajnalán Kövér még mindig boldogtalan, frusztrált, még mindig túlcsordul benne a legyőzött ellenség iránti gyűlölet, és ráfér a pofájára az ő múltjával számon kérni a méltóságot, a civilizált viselkedést, a tiszteletet, az erkölcsöt.

Nem, nem Hadházy csinál magából bohócot, ellenben a pöffeszkedő, hatalmával sokszorosan visszaélő, az ellenfelet lenéző, megvető állampárt züllesztette olyan kocsmai cirkusszá a parlamentet, amiben minden képviselő, aki eljátssza, hogy egy demokratikus törvényhozó testületben politizál, valójában bohócszerepet játszik. Hadházy azt teszi, amit a választási kampány során is vállalt: az elvei mellett áll ki akkor is, amikor egyedül marad. Akkor teszi le az esküt, amikor akarja, joga van hozzá. Kövérnek meg kötelessége ennek időpontját kijelölni, és nem úgy viselkedni, mintha Hadházy a képviselői fizetését a kormány kegyéből, nem pedig az adófizető polgárok által összedobott közpénzből kapná. Ahogy Orbánnak és csahosainak joga volt nem bejárni a parlamentbe, hanem az utcán hőbörgni és pártot szervezni, úgy az egy szem Hadházynak is joga van megtagadni a bohóc szerepét, és nem legitimálni a Kövér által hazug bohócok melegedőjévé züllesztett parlamenti önkényt. Minden joga megvan arra, hogy politikusi tevékenységét a parlament falain kívül folytassa, és ehhez Kövérnek kurvára semmi köze nincs.

Pont az a probléma, hogy Hadházyt nem lehet csicskáztatni, és nem lehet bohócot csinálni belőle. Nem, Hadházy nem csinál bohócot magából az ország random kistelepülésén, annak határában, utcáján vagy erdejének mélyén, hanem naponta pontosan dokumentálja – fáradhatatlanul és mocskos kompromisszumokat nem megkötve -, hogy Kövér László és bandája hogyan lopja szét a nemzeti pátosz mögé bújva ezt a sokkal jobb sorsra érdemes országot. Ezért tartunk ott, hogy a konszolidálódó közpénzmédiában a negyedik brutális fideszes kétharmad után öt héttel arról fröcsög a korrupció pártjának örökös házelnöke, hogy az egy darab Hadházy Ákos méltatlanul viselkedik és mondjon le. Ennyi kétharmad után valaki igazán szólhatna ennek a hatalomba belegárgyult erkölcsi világítótoronynak, hogy nem Hadházy Ákos személyes lelki problémája, hanem az ország fájdalmas közügye (igen, azoknak is az ügye, akik két kézzel szavaztak a békére, miközben egy háborús bűnöst istenítenek), hogy mit művel vele Kövér László pártja. Az ország bármelyik tetszőleges kistelepülésén, ahol Hadházy megfordul és dokumentálja a helyi disznóságokat, tulajdonképpen Kövér László és pártja elvetemült, korrupt rezsimjét dokumentálja. Nem személyeskedik, nem Kövér lelki és szellemi állapotát taglalja, hanem bemutatja az országot maga alá gyűrő állampárti (és nem csupán állampárti) korrupciót. Más szavakkal: társadalmilag hasznos munkát végez, szemben a saját pártja által kiépített korrupt, tolvaj rezsimet mentegető túlfizetett házelnökkel. Az a méltatlan, hogy az előbbi van kiszolgáltatva az utóbbinak. Az a méltatlan, hogy erről egyáltalán beszélni kell.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!