Július 6,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A szolgalelkűség nem erény

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 224,405 forint, még hiányzik 2,775,595 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Duna TV-n futó showműsorában viszont egyeztetni kell a vendégekről.

„Néha rejtélyes módon aggályaikat fejezik ki bizonyos vendégekkel kapcsolatban, amit én nem is értek.”Arra a kérdésre, hogy ezt eltűri-e, azt mondta:

„Nézd, amit nálunk gyakorta elfelejtenek, hogy aki adja a pénzt, az rendeli a zenét. Tehát az egy teljesen természetes dolog, hogy ha az állam pénzt ad egy műsorra, akkor lehetnek bizonyos szempontjai, kérései vagy elvárásai.”Rónai Egon műsorvezető erre visszakérdezett, nem épp az államnak kellene-e szabadságot biztosítania, hiszen nem politikai pártot képvisel. „Hát, lehet, hogy így van, ahogy te mondod, a valós helyzet nem ez, és a kérdésedre a válasz, hogy ez engem olyan rettenetesen nem zavar.”

Igen nagyon örülünk annak, hogy Fábryt nem zavarja a pártutasítás egy, a magyar adófizetők pénzéből fenntartott médiában, de minket kurvára zavar. A Duna TV nem a Pesti TV, ahol a párt által finanszírozott bugrisok azt mondanak, amit csak szeretnének, ez egy olyan médiafelület, amely a közmédia része. De hol van ebben a köz, ha pártmegrendelésre hívnak be vendégeket? Pont attól kellene, hogy köz legyen, hogy minden véleménynek helyet adnak – kivéve nyilván a szélsőségeket -, ami itt jól láthatóan nem történik meg. A legszomorúbb mégis az, hogy ehhez Fábry boldogan asszisztál is, hiszen mint az itt fentebb szépen olvasható, pontosan tisztában van vele, hogy mi történik ott, ahol dolgozik, de ez őt egyszerűen nem zavarja.

Ennek oka, hogy szerinte az rendeli a zenét, aki a pénzt adja. A megállapítása viszont ott sántít, hogy aki a pénzt adja, az x millió magyar adófizető, nem pedig a magyar kormány. A kormány saját vagyonnal nem rendelkezik, ők a mi vagyonunkat költik. Feladatuk az lenne, hogy ezt felelősen tegyék meg, de ilyen nyilván elő sem fordulhat. A magyarok pénzéből élősködnek, ráadásul úgy, hogy óriási költségvetési hiányt hoztak létre, akkorát, amekkorát Magyarország még nem látott. Ezek nem túlzó szavak, ez sajnos az igazság. A közmédia is elképesztő összegekből működik, de ahelyett, hogy ebből minőséget teremtenének, inkább agymosásra használják. Pártutasításokat hajtanak végre és propagandaeszközként használják.

De ahhoz, hogy ez működjön az kell, hogy az ilyen Fábry-féle, egykor szebb napokat látott televíziós személyiségek ehhez asszisztáljanak. Mert ha ezek az emberek azt mondanák, hogy nekem ebből elég volt, felállna és távozna a csatornától, akkor talán valami megváltozhatna. Nyilván felvennének a helyére valaki olyat, aki nem kérdőjelezi meg a felsőbb utasításokat, de ha minden magára valamit is adó televíziós személyiség visszautasítaná ezt az állásajánlatot, akkor csak olyan ember tölthetné be ezt a szerepet, akit senki sem ismer. Márpedig ha ilyen emberekkel töltenék fel a különböző műsorokat, akkor vélhetően a kutya sem nézné őket. Ők egyfajta brandként funkcionálnak, amelyeket a csatornák fel szoktak építeni évek alatt. Ilyen embert nem lehet egyik napról a másikra előkapni, és sikereket várni tőle.

Ameddig viszont ezek az emberek asszisztálnak ehhez a galádsághoz – ez nem csak a közmédiára igaz -, addig itt semmi sem fog változni. Ameddig találni olyan embereket, akik pénzért boldogan megválnak a gerincüktől, addig itt marad a pártutasításra végrehajtott szolgálat. Százezrek háborodnak fel és utasítják el ezt a viselkedést, de ez kevés a boldogsághoz. Pár százezer ember nem képviselhet egy teljes társadalmat, hiszen annak mindannyian a részei vagyunk. Mindannyian véleményformálók vagyunk valamilyen szinten. A gond csak akkor van, ha ennyire igénytelen szintre süllyed le a társadalom, és már tényleg mindenhez boldogan tud tapsolni. Művészek, zenészek, ismert emberek adják el lelküket a hatalomnak, hiszen ha beállnak a sorba, akkor ők is gazdagok lehetnek. Márpedig a következő négy évben még biztosan megéri pénzügyileg kormánypártinak lenni, hiszen a választásokat ők nyerték, még ha nem is tiszta választáson. Lehet alkalmazkodni a hatalomhoz, vagy lehet küzdeni ellene és egyenes gerinccel kimondani, hogy mit is gondolunk róluk. Azonban egyre kevesebben vannak azok, akik ez utóbbit meg merik tenni, hiszen félnek a következményektől. Aki viszont ezt megteszi, az sokak szemében példaképpé válhat, és talán lesznek olyanok, akik követni fogják őket ezen az úton.

Mert ha például azt látja egy ismert ember rajongója, hogy az általa kedvelt személy ki meri nyilvánítani a véleményét és fel mer szólalni az igazságtalanság ellen, akkor talán ő is veszi majd a bátorságot. De ha Fábryhoz hasonlóan megalkuvó, gerinctelen módon viselkedik valaki, akkor annak pont az ellenkező hatása lehet. Hiszen az emberek elfogadják, hogy a jelenlegi körülmények között ez a maximum, és nem is törekednek másra. Szolgalelkűség ez, amelyen csak saját maguk segíthetnének, de ehhez akarat és bátorság kellene, amelyek egyike sem fellelhető Fábryban. Mert hát lehet valakinek ellenkező véleménye, de az elfogadhatatlan, hogy valaki ennyire gerinctelen és megalkuvó legyen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!