Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Összeráncolt homlok, ökölrázás, asztalborogatás

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Energikus jó reggelt és lehetőleg vidám vasárnapot mindenkinek! A vöröskereszt, a magyar kézműves fagylalt és (az európai) Győzelem napja mind ma van. A másik az holnap lesz. Az európai hadszíntéren hivatalosan 77 éve ért véget a II. világháború, valójában ekkor még nem ért véget, ellenben a szomszédban immár 74. napja dúl Vlagyimir Vlagyimirovics mocskos háborúja. Ami ugyan nem világháború, de a pusztítás jellegét tekintve ugyanolyan elfogadhatatlan és borzasztó, mint minden háború. Szenvedést, vért, könnyeket és halált hoz.

Biztosan 80 éve is voltak, akik relativizálták és széthazudták a szörnyűséget, és most is vannak bőven. Nem is akárkik. Példának okáért az EU- és NATO-tag Magyarország kormányának hivatalos propagandalapjában a kormány egyik kedvenc szervilis szócsöve a Vlagyimir Putyin által Ukrajna ellen indított háború 72. napján ugyan már világháborúnak nevezte azt, ami történik, de nem ez a hírérték ebben. Hanem az, hogy Földi László III/I-es hírszerző, aki elvileg nem klasszikus internetes troll, hanem a rezsim egyik nagy becsben tartott udvari szolgálója, példának okáért ilyen állításokat tesz:

 – Milyen háború ugyanis az, ahol a támadó fél – ez esetben az orosz – részéről nem célpont az élőerő? Hisz a támadás megindításakor csak technikai harcálláspontokat iktattak ki, a laktanyákban lévő katonákat nem érte sérülés.

Kijev számára – érzékelhető módon – nem tűnt fontosnak az élet védelme, különben a válaszcsapást megelőzően erőltetnie kellett volna a tárgyalások megkezdését.

– (…)  külföldi zsoldos katonák ukrán oldalon az Iszlám Állam terrorszervezet hadseregét is megszégyenítő módon kínozzák meg és gyilkolják le az orosz hadifoglyokat.

A régmúlt idők háborúi­ban az sem volt gyakori, hogy a külföldi zsoldosokat – akik állítólag civilként vannak jelen – haláluk után az oroszok, vagyis az ellenségeik temetik el. És az útleveleikbe beleírják, hol vannak elhantolva, így továbbítják az adott nagykövetségekre. Amit mi később úgy olvasunk a fősodratú médiában, hogy újabb tömegsírt találtak Ukrajnában, az többnyire a fent jelzett eljárásból jutott az ukrán illetékesek és a külföld tudomására.

– Meglehetősen meghökkentő az is, hogy több mint félmillió ukrán állampolgár menekül az ellenséghez, Oroszországba, ahol nem táborok várják őket, hanem ellátás és az életük újraindításának feltételei.

– (…) megkezdődött a világháború, melyet nem nemzetek és népek vívnak, hanem a nemzetközi politikai elit bizonyos érdekkörei, és így diplomaták helyett továbbra is fegyveresek százai tartanak Ukrajna földjére.

Aludtam rá egyet, de mit sem veszített Ez csupán néhány szerény passzus a nagyívű öklendezésből, de egy dolog biztos: ez itt az agresszor, a háborús bűnöket elkövető Moszkva hivatalos álláspontja. Egyben az Európai Unió soros szankciós csomagját éppen a magyar gazdaságra ledobott atombombára (az állampárti propagandakonyha legújabb frász- és pánikkeltő szólama) hivatkozva megvétózni készülő magyar kormány kvázi-hivatalos álláspontja is. Nem Orbán, nem Szijjártó mondja ki, hanem a cseléd. Ők így nem választottak oldalt ebben a háborúban, ők így nem állnak egyik vagy másik fél oldalán. Ők így vélik megoldhatónak, hogy kimaradjanak a háborúból. Hogy a Kreml dezinformációs propagandájával zabáltatják a rezsicsökkentés népét. Vannak persze hajtűkanyarok a kormányzati kommunikációban, de aligha tűnik fel a híveknek:

• (…) ahogy Pelikán gátőrtől tudjuk: a nemzetközi helyzet fokozódik, és a dolog valóban súlyos, és a háború, amely veszélyezteti általában a biztonságot, most az energiabiztonságot is közvetlenül veszélyezteti. (Orbán, péntek)

• Magyarország jelenleg biztos, stabil energiaellátását a szankciós csomag atombombaként lerombolná, ezzel ugyanis a magyar gazdaság működéséhez szükséges mennyiségű kőolaj beszerzése lehetetlenné válna (Szijjártó, szombat)

A főnök a pénteki igehirdetésében némiképp összezavarodott, és véletlenül igazat mondott (igen, Magyarország minden értelemben vett biztonságát a moszkvai elmebeteg háborúja veszélyezteti), de néhány sorral lejjebb, majd a harci pitbullja révén korrigált: nem a háború, az európai uniós szankciós csomag (értsd: gonoszbrüsszel ármánykodása) jelenti az atombombát. A lényeg ezen túlmutat, és az nem más, mint a korrupt orbánizmus mindenkori legfőbb politikája: az EU egységének gyengítése Vlagyimir legnagyobb örömére. És működik. A Bizottság olajembargóra tett javaslata tökéletes muníciót biztosított Putyinnak és európai csatlósainak (Orbán-kormány) az uniós egység 12 éve tartó szétverésére. A gyengébbek, azaz a posztjaink alatt lihegő feketeöves hívők kedvéért: az olajembargót ellenezni nemhogy nem ördögtől való, de tökéletesen védhető álláspont. Ha már az elmúlt 12 év legnagyobb fideszes külpolitikai és energiapolitikai sikere a Moszkvától való egyoldalú energiafüggőség bebetonozása volt. Igen, lehetett volna (még most is lehetne) több éves haladékot, valamilyen kompenzációt elérni, kitárgyalni, de enélkül a bicskanyitogató putyinista hőbörgés meg asztalborogatás nélkül nem érne semmit az egész. Ha a 3 millió háborútól rettegő nem kapja meg az uszító tablettáit, akkor semmi értelme az egésznek. Úgyhogy ez van. A levegő után kapkodó, önérzetes felhorgadás, összeráncolt homlok, ökölrázás, vérben forgó szemmel csaholás, asztalra szarás, hogy még véletlenül se tűnjön védhetőnek, jogosnak a tiltakozás.

Ami az egyebeket illeti. Tíz év haszontalankodással vegyes cinkos rombolás után az államfői posztról holnap, a szovjet/orosz Győzelem napján távozó Áder János azt szereti, „ha a bőrtől, zsírtól megtisztított színhús kerül vissza a hagymával együtt a passzírozás után az alaplébe”, Jakab Pétert újraválasztották a sajtó elől tisztújítási értelemben bujkáló Jobbik élére, aki az ő hazájuk szerint felelős a szexuális erőszak botrányért, ezért 5 évre csukatnák le, Gyurcsány pedig – aki pártállami tudományos kutatások szerint Jakabot alig lekörözve a legnépszerűtlenebb ellenzéki politikus, ugye – Fábry Sándor szerint besúgó volt Pécsett. Szerintem jogosan érzem úgy, hogy én már nem kellek ide. Aligha vagyok képes bármit is hozzátenni a közéleti-politikai rögvalóság eme színes, lehányt bulvárkórképéhez. Az Áderrel készült groteszk, ámde politikatörténeti kilométerkavicsnak minősülő búcsúinterjúról, a feltett kérdések ad absurdumáról különösen nincs itt most érdemi mondanivalóm, de be fogom pótolni. Azt már most tudom, hogy lesz még a bajszos horgásznál is méltatlanabb és vállalhatatlanabb elnöke Orbánisztánnak holnaptól. Azt nem tudom, csak sejtem, hogy valamivel talán mégis jobb hely lehetett volna ez az ország, ha Áder János halászlét főzött volna az elmúlt évtizedben, és nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy bebizonyítsa: Schmitt Pálnál lejjebb is van élet. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy Áderrel is pont ugyanúgy járunk majd, mint Balog Zoltán betanított esztergályosból lett lelki vezetővel, miniszterrel és püspökkel. Az utána jövő káder és humánerőforrás teljesítményének fényében gyengébb pillanatainkban visszasírjuk.

De hogy valami jót is hozzátegyek a mai naphoz. Miközben a bűnözés csökken Magyarországon, a fogvatartottak száma nő az országban. Ezért mára a magyar börtönökben 101 százalékos a túlzsúfoltság. Tovább lehet gondolni, csak a fejünk fájdul bele.

Ez a túlzsúfoltság viszont nem igaz a tanári pályára. Akkora a pedagógushiány, hogy a tanárok mindössze 7%-a 30 év alatti, míg legjelentősebb részük, több mint 40 százalékuk 50 év feletti, ráadásul a tanárképzés továbbra sem vonzó. (Akkor sem lesz vonzó, ha Kövér eléjük okád valami minimális béremelést, hogy kussoljanak.) Idén mintegy 12 ezren jelentkeztek pedagógusképzésre, ami ezerrel kevesebb felvételiző a tavalyi évhez képest. Ráadásul akiket felvesznek és el is jutnak a diplomáig, azoknak kevesebb mint a fele marad a pályán. Nos. Ahogy az állampárt primitív háborús propagandáját kritika és gondolkodás nélkül fogyasztó, önkívületi állapotban összeesküvés-elméleteket terjesztő néptömegeket elnézem, mindig ugyanoda jutok: az oktatási rendszer lerohasztása a mérhetetlen közpénzlopásnál is hatalmasabb, soha meg nem bocsátható bűn. Akkor is, ha 3 millióan erre IS szavaztak. Évtizedeken belül itt nemhogy pedagógus nem lesz, de olyan is alig, aki tud írni, olvasni. Persze a pedagógustársadalom elöregedése magától megoldódik (az idősek nyugdíjba mennek, a fiatalok aránya pedig ezáltal jelentősen megnő), de hogy kő kövön nem marad, az biztos. Akár kimaradunk a háborúból, akár nem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.