NEHAZUGGY

Már megint megtámadtak bennünket a gaz brüsszeli bürökraták

Lázár Gergő | 2022. Május 5, Csütörtök | 18:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Terítéken az európai sokszínűség eltörlése?

Az Európai Parlamentben mondott beszédet Mario Draghi olasz miniszterelnök, aki az integráció mélyítését, egy „pragmatikus föderáció” létrehozását szorgalmazta. Mindezt ráadásul úgy, hogy külügyi kérdésekben eltörölné a vétórendszert, amit a balliberális többségű EP is üdvözölt, hiszen korábban Guy Verhofstadt is hasonló gondolatokat fogalmazott meg…

A magyar álláspont világos: a vétójog az utolsó védőbástyája az európai sokszínűségnek. Eltörlésével a tagállami sajátosságok és nemzeti érdekek csorbulnának, a szuverén országok akaratát ellehetetlenítenék. Ezt nem engedhetjük!

Nemet mondunk az európai birodalomra!

Varga Judit lendületben van és ismét kiállt a magyarok érdekeiért az unióban akkor, amikor a fenti szavakat elmondta. Egy olyan ötletet kíván megvétózni, amely működhetne és amelyet vélhetően sokan támogatnának is, de mivel még csak meg sem próbálja kifejteni senki sem a magyar szavazók számára, ezért nyilván az a feltételezés, hogy ez egy elfogadhatatlan gondolat. Az európai birodalom nem azt jelentené, hogy többé nem egy szuverén ország lennénk és elveszítenénk minden függetlenségünket, hanem azt, hogy egy erősebb szövetséggé válhatnánk, amely csökkentené a bürokráciát és egy olyan közösséget hozna létre, amely élhetőbb mindenki számára. Számtalan olyan akadály van ugyanis ma is európai uniós szinten, amelyeket ki lehetne küszöbölni akkor, ha a szövetséget szorosabbra fűznénk, de nem úgy, hogy feladjuk szuverenitásunkat.

A vétórendszer eltörlése talán azért merülhetett fel, mert az uniónak elege van abból, hogy Magyarország és Lengyelország sokszor a demokráciával szembemenve vétóz meg olyan kérdéseket, amelyek egyértelműek kellene, hogy legyenek minden uniós polgár számára. A magyar kormány a vétót arra használja, hogy rombolja az európai egységet és megmutassa, hogy lehet másként is gondolkodni. Utóbbi önmagában elfogadható is lenne, sőt normális is, de nem úgy, hogy az a különböző álláspont egyébként teljességgel elfogadhatatlan, hiszen nem egy demokratikus véleményt képvisel. Nem nagyon tudok most egy olyan példát sem mondani az elmúlt évekből, amikor a kormány olyan vétóval élt, amellyel egyet lehetett volna érteni.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyébként én amellett állnék, hogy eltöröljék a vétójogot, csak hát kérdés, hogy egy diktatórikus állam mennyire képes felfogni azt, hogy a vétójog mire is való? Mert mint már sokszor elmondtuk, az EU annak idején nem számolt azzal, hogy majd olyan országok is a tagjai lesznek, amelyek nem tartják be a legalapvetőbb jogállami feltételeket sem. Ki gondolta volna annak idején, hogy a fasizmus és a nácizmus végeztével, és a béke eljövetele után valaki azt tűzi ki célként, hogy egy, a múltban már működésképtelenségét bizonyító rendszert hoz vissza? Magyarország és Lengyelország kormánya is erre vállalkozott, és sajnos sikeresen meg is nyerték a választásokat, méghozzá nem is egyszer.

A modern körülmények közé emelt régi rendszer viszont úgy tűnik, jelenleg működőképes, hiszen el tudják hitetni az emberekkel, hogy nekik ez kell. Orbánra három millió magyar szavazott, ezt kár lenne tagadni még akkor is, ha nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a választások nem voltak tiszták. Az emberek ezt választották, az uniónak viszont nagyon úgy tűnik, hogy kezd elege lenni Orbánból. Nem véletlen a jogállamisági eljárás megindítása sem, mint ahogy az uniós források leállítása sem. Harcolhatunk mi – most már lényegében egyedül maradtunk, hiszen a lengyelek egyre inkább elhatárolódnak Orbántól -, de nem biztos, hogy ennek jó vége lesz. Ha egyetlen országként szállunk szembe a teljes unióval, akkor azért feltételezhető az, hogy nem pont mi fogunk nyerni. Meg hát itt szövetségről kellene beszélni, nem pedig arról, hogy mindenki egyetért, kivéve a magyar kormányt, amely csak azért is a széllel szembe megy.

Úgy vélem, hogy a Fidesz mostani győzelme azt üzente az uniónak, hogy innentől kezdve nincs értelme a magyar választópolgárok józanságában bízni, innentől kezdve egyedül annak van értelme, ha meghúzzák a piros vonalat, amelyet átlépve minden kormány büntetésre számíthat. Lehet, hogy a vétó intézményét nem sikerül kivezetni, de találnak más módot arra, hogy érvényesítsék akaratukat, hiszen ha ez az, amit a többség akar, akkor érthető módon azt el kell fogadni. Egy demokráciában sem tehető mindenki boldoggá, hiszen a többség akarata dönt ugyan, de a kisebbség ettől még nem lesz boldog. Mint ahogy ez megtörtént most is a választások alkalmával, amikor közel 2 millióan mást akartak, de végső soron kénytelenek elfogadni azt, hogy Orbán további négy évig kormányozhat.

Az EU-nak viszont sokkal több eszköze van arra, hogy érvényesítse akaratát, mint azt a kormány gondolja. Az pedig, hogy ezeket az eszközöket nem fél bevetni, pontosan látható az eljárás megindítása óta. Persze kérdés, hogy mi lesz a dolog vége, mindenesetre arra számíthat mostantól a kormány, hogy nem fognak olyan kesztyűs kézzel bánni velük, mint korábban. Eljött a cselekvés ideje, ami azt jelenti, hogy a magyar kormány vagy elfogadja végre, hogy a többség akarata a döntő, vagy ha nem tetszik neki ahol van, akkor nyugodtan távozhat, hiszen az uniós tagság nem kötelező senkinek. Valószínű persze, hogy ezt nem merné meghúzni a kormány, de sajnos akkor is érdemes elgondolkodni ezen a lehetőségen is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!