Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ami nincs, azt nem is lehet elvenni. Ami meg volt, azt már mind lenyúlták

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt hiszem, megérkeztünk oda, ahova Orbán a kezdetek óta képzelte az országot, mármint annak lakóit, és azon belül is a felnövekvő generációt. Olyan ez, mint egy kurva nagy keltető, ahonnan nem a vágóhídra, hanem egyenesen a munkaerőpiacra delegálja az ifjúságot. Első körben szisztematikusan lerombolta a független egyetemeket és furkósbottal szétverte a felsőoktatást. Azon belül is a NER agymosott ideológiáját, meghamisított történelmét tolják ezerrel, a kultúráról még mindig azt sem tudják, hogy azt eszik-e vagy megisszák, de azért ez az etalon, ez a zsinórmérték, ez a viszonyítási pont például az általános és középiskolákban is. Magyarul: a jól bevált és sokáig működtetett központi faszságokat kell tanítani a gyerekeknek (a jól bevált alatt a rendszerváltás előtti szocialista alaptantervet értem) lehetőleg úgy, hogy a gyereknek a későbbiekben még véletlenül se legyen kedve tovább tanulni. Ha meg mégis, akkor minimum csilliárdokat fizessen ki a család – már ha van miből – arra, hogy a gyerek további hülyeségeket tanuljon. A cél a tudás alapú társadalom lerombolása, és a munkaalapú létrehozása.

Ez gyönyörűen kirajzolódik azokból az imázsvideókból is, amiket az elmúlt napokban olyan elánnal töltögetett a cselédsége a Facebook-oldalára, mintha még mindig választási kampány lenne. Mondjuk nála mindig az van, tiszta reakciós a csávó. Előbb reagál valamire, mint ahogy az bekövetkezett volna. Kurva gyors a pali, és mindig résen van. Valószínűleg rájött, hogy az a szakképzett munkaerő, amelyik eddig próbált itthon boldogulni, de nem tudott, már rég elhagyta ezt a földi paradicsomot és már nem fog hazatérni, bármennyire ez a világ legszebb és legjobb országa. Aki meg itthon van és tevékenykedik, az meg olyan, amilyen. Mély tisztelet a kivételnek.

Vegyük például az építőipart. Az hazai szakember felhozatal kurva drága, viszont legalább amit csinál, az relatíve elfogadható minőségű. Ugyanakkor annyira le van terhelve, hogy minimum 1 évre előre be van táblázva megrendelésekkel. Ez a jobbik eset, nyilván nem a mostani gigainflációs környezetben, ahol szinte hetente változnak az árak, és többnyire nem lefelé, hanem felfele mennek. Vagyis ha megy az idő, akkor biztos, hogy az árak is mennek vele kézen fogva. Ezzel szemben a másik véglet az a szakember, aki tud jönni azonnal, vagy legalábbis belátható időn belül, de többnyire olyan munkát végez, hogy az ember haja kihullik. Mindezt annyiért, mintha kokaint mérne malteros fándlival. Tapasztalatból beszélek, higgye el mindenki.

Gyönyörűen haladunk a lenini úton, elől megy a fiatal demokraták vezérkosa, és mutatja az irányt. Valószínűleg Hatvanpusztán szembesült azzal a problémával, amit fentebb leírtam, ebből kifolyólag kitalálta, hogy akkor most újra munkás nemzet leszünk, munkásosztályokkal és szakmunkásképző intézetekkel. Ha már itt tartunk, javaslom a munkásőrség visszaállítását is, ezek majd bármikor fegyvert foghatnak, ha éppen úgy adódik, ráadásul javulna a morál is. Épülnek a gyárak, raktárak, termelőüzemek, tehát fel kell tölteni ezeket jó olcsó magyar munkaerővel, hadd örüljenek az idetelepülő kizsákmányoló multik, és lehessen dicsekedni, a sok-sok munkahellyel. A CEU meg rohadjon meg Sorossal együtt!  Minek akar itt okos fiatalokat meg gondolkodó egyetemistákat? Minél hülyébb a dolgozó, annál jobban irányítható, és eladható. Minél ostobább és megvezethetőbb, annál inkább kihasználható és felhasználható.

A Bibó-kollégisták megmutatták, hogyan kell leuralni egy országot, és igába hajtani annak fiatal nemzedékét. Ez a semmirekellő tahó, aki az életben egy percet sem dolgozott a piacon, szép lassan lehúzta a saját szellemi szintjére az ország azon felét, akik erre fogékonyak voltak. És működik, mert előre megyünk, nem hátra, még akkor is, ha a paradicsom egyelőre még csak zöld, nem is sárga. A következő az lesz, hogy lecserélik a címerükön a narancsot egy óriási nemzeti lucullusra, ami – lássuk be – mégis csak jobban illene a mostani lelkiállapotunkhoz, mint egy szezonális déligyümölcs. Még akkor is, ha a lédús citrusféle sokkal olcsóbb, mint az új szlogen zöldség. Aztán jöhet a Ratkó-korszak 2.0., mert szaporodni sem nagyon akar a szittya magyar, pedig itt olyan habzsidőzsi van, mint az állat. Ezért abból kell dolgozni egyelőre, ami van, vagy hozott anyagból, ami viszont ellentétes lenne a 2015 óta tartó csatakiáltással, miszerint ha ebbe a tejjel-mézzel folyó Kánaánba jössz, nem veheted el a lokálpatrióta magyarok munkáját. Mert ami nincs, azt nem is lehet elvenni, ami meg volt, azt már mind lenyúlták.

Mi maradt? Úgy bizony: ezeknek éhbérért melózni. Kinek mit intézett a kormánya. A legkisebb falvakban szarért-húgyért lehet közunkát vállalni, eggyel nagyobb településeken valami helyi fideszes majorságán dolgozni, vagy bekerülni valami összeszerelő üzembe, negyed annyiért, mint a tőlünk jobbra fekvő hanyatló nyugaton. Készüljön fel nyugodtan mindenki, hogy az ország nem most, de olyan 10-15 év múlva Európa egyik legbutább és legaluliskolázottabb országa lesz ha már most nem az, elég a választási eredményt összehasonlítani azokkal az országokéval, ahol a józan ész győzedelmeskedett. Mert senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a mostani nagy és lehengerlő győzelem, ami sütőtökszínűre festette újra az ország térképét, nem fogja megbosszulni majd önmagát. Mindennek következménye lesz, az elbaszott időnek, és az ellopott jövőnek ugyanúgy, mint az elhazudott valóságnak és az üres lózungoknak. Valakinek ki kell majd termelnie azt az irdatlan mennyiségű pénzt, amit ezek elloptak, eltüntettek és feléltek. A mi bőrünkre. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.