Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Háborús retorikával, az ország békéjéért

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezért aztán nem is lehet meglepő számunkra, hogy a választásokon győztes politikai erő a klasszikus európai értékrendet képviseli. Ennek elemei a görög politikai gondolkodásban, a római jogi gondolkodásban, a keresztény hitben és az arra épülő moralitásban és kultúrában, a reneszánszban, a reformációban, a humanizmusban és a szuverén nemzetállamok létezésében gyökereznek. Ez a valódi európai értékrend azonban nem csak hazánkban, hanem az egész kontinensen a baloldal részéről szűnni nem akaró támadás alatt áll.

Pedig ez az, ami megvéd a migrációval szemben, megvédi a határokat, megóv a káosztól és az anarchiától, támogatja a hagyományos, egy férfira és egy nőre épülő családmodellt, vallja a nemzet fontosságát, és védi az emberi méltóságot, békére int és békességre törekszik, távol áll a háborús retorikától. A Nyugat nagy tragédiája, hogy a nemzetállamok létrejötte óta történelme során először próbál felépíteni egy civilizációt Isten és hit nélkül. A Nyugat elfelejtette, hogy Európa akkor született meg, amikor nemzetei találkoztak a kereszténységgel. A keresztény hit vezette ki Európát a barbárságból. Ma is ez a hit képes kivezetni földrészünket a legújabb kori barbárságból, a kontinensen folyó háborúból. Ez a hit képes bevezetni bennünket a háború utáni új Európába is.

Komolyan nem tudom, hol is kezdjem ezt az egészet, hiszen a fenti szövegben véleményem szerint annyi hazugság hangzik el, hogy nehéz minden elemével foglalkozni. Azt persze megértem, hogy a hazai jobboldal, most borzasztóan boldog, hogy a kvázi teljeskörű összefogás ellenére is borzasztóan leszerepeltek a Fidesztől mindenféleképpen baloldalon álló pártok, de azért nem kellene olyan túlzásokba esni, mint ami fentebb olvasható. A sorok szerzője Petrin László jogász, aki gondolatait a Magyar Hírlapban fejtette ki, amely a kormánypropaganda részét képezi. Az írás a véleményrovatban jelent meg, és ha már elolvastam, nehéz nem vitába szállnom ezzel a nézetem szerint irdatlan baromsággal.

Kezdjük onnan, hogy én úgy látom, a Fidesz soha a büdös életben nem képviselte a klasszikus európai értékrendet. Lehet, hogy konzervatívnak és kereszténynek állítja be Orbán a pártszövetségét, de hogy lehetne ez igaz akkor, amikor az EU egyik legkorruptabb kormányát vezeti? A korrupció a lopással függ össze, amely az egyik főbűnként van megemlítve a Bibliában. Milyen magát kereszténynek valló ember tenne ilyet ráadásul úgy, hogy állítólag a korrupció a kormánypárt legfőbb politikája, rendszerének működtetője? De azt is fel lehetne hozni példaként, hogy az elesetteken Orbán egyszerűen nem kíván segíteni, inkább nyomorban tartja őket, hiszen az négyévente kifizetődő számára a szavazófülkékben. Mondjon nekem valaki legalább egy olyan vonást az Orbán-kormánnyal kapcsolatban, amely legalább nyomokban tartalmaz európai értékeket?

Az európai értékek közé tartozik a demokrácia is, ami Magyarországon már nem létezik. Enélkül viszont már meg is bukik az a kijelentés, miszerint a választásokon győztes politikai erő ezen értékeket képviselné. A NER a lopás és korrupció szimbóluma, szinonimája lett, és véleményem szerint soha nem fogja senki sem elfelejteni, hogy mit tettek ezzel az országgal. Lényegében szervezett maffiaként irányítják ezt az országot, ami úgy tűnik, hogy 3 millió embernek tökéletesen megfelel. De a szerző szerint nem ezekre érdemes figyelni, hanem arra, hogy ez a kormány mennyi jótéteményt hajtott végre az elmúlt években. Ezek közé tartozik a migrációval szembeni védekezés, a határok megvédése, a káosztól és anarchiától való távolmaradás és még lehetne sorolni. A migrációval szemben úgy védenek meg bennünket, hogy migránsok már régen nincsenek. Több milliárdból fenntartanak egy olyan kerítésrendszert, amire lényegében olyan sok szükség nincs, de mivel a választásokon sokak számára fontos ez a vasfüggöny, ezért fenntartják.

A fentebb felsorolt „sikereket” csak az képes komolyan venni, akinek fogalma sincs arról, hogy ezek a dolgok hogyan működnek, márpedig egy jogász vélhetően azért ezekkel tisztában van. Senki sem olyan ostoba, hogy komolyan azt képzelje, hogy az Orbán-kormány megvéd bennünket a nyugati lobbival szemben, és csak ennek köszönhető, hogy Magyarország továbbra is magyar. Orbán soha nem az ország érdekét, hanem a saját érdekeit helyezte előtérbe, noha ezt mindig úgy csomagolta, mintha a magyarok is pont ezt szeretnék. Elhitette milliókkal, hogy nekünk védekeznünk kell a nyugati támadásokkal szemben, hiszen ettől függ a fennmaradásunk.

Egy láthatatlan – azaz nem létező – ellenséggel harcolunk már évek óta, de sajnos győzni soha nem tudunk. A győzelem ugyanis azt jelentené, hogy nincs további teendő, nincs már szükség a szellemi honvédelemre és arra, hogy az ellenzéket ekézzék azért, mert ők az ellenfél pártját fogják. A következő négy év is arról fog szólni, amiről az elmúlt 12 év szólt: állandó csatáról, amelyet soha nem nyerhetnek meg. De ez nem zavar három millió embert, ők büszkén harcolnak Orbán katonáinak sorában és tesznek azért, hogy Magyarország megmaradjon. Az lehet persze, hogy az ország a helyén fog maradni, csak nem biztos, hogy a képzett, fiatal és középkorú magyarok is itt fognak maradni. Sikernek tekinthető ez?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.