NEHAZUGGY

Az igaz, hogy közben a NER bűnözőgyanús figurái szabadlábon közlekednek

Mindenféle egyéb jelzők nélküli jó reggelt kívánok mindenkinek! Leírni is borzasztó, de ez a helyzet: a vegyifegyverek bevetésétől sem visszariadó Vlagyimir Vlagyimirovics Ukrajna ellen indított, semmivel, azaz SEMMIVEL nem igazolható háborújának immár 60. napját írjuk. Viszont mielőtt ebbe vagy másba belemennénk. Ha már a mértékadó sajtó színe, java és virága fontosnak tartotta, akkor ne sumákoljam el én se az örömhírt: Rogán Bűnöző Antal volt felesége, akit valamiért üzletasszonyként emlegetnek a szakirodalomban, egészséges fiúgyermeknek adott életet. Fülöp Rogán-Gaál Cecília harmadik fia, aki új házasságából született, és ha már ennek hírértéke van egy közepesen unalmas hétvégén, akkor írjuk le a kvintesszenciát: valóban nagy örömünkre szolgál, hogy az összes volt, jelenlegi és leendő NER-feleség jól van és természetesen külön büszkeség és megtiszteltetés, hogy róluk is és az utódaikról is gondoskodhatunk. Hogy mindannyian az ország tyúkszemén taposva állhassanak a saját lábukra/lábukon.

Ami a szomszédban zajló borzalmakat illeti. Az tényleg semmivel nem igazolható, amikor pár hónapos gyerekeket mészárolnak le egy elszabadult elmebeteg politikai-történelmi önmegvalósítása oltárán, egy abszolút semmivel nem igazolható háborúban. Borzasztó, hogy minden látszat ellenére az európai országok folyamatosan pénzelik a gyilkos orosz államot, és nem is látszik érdemi szándék a változtatásra. Nem utolsó sorban borzasztó, hogy vannak olyan európai országok, ahol ráadásul az orosz propaganda egybeesik a regnáló hatalom propagandájával, amelynek hatásai letagadhatatlanok. Olyannyira, hogy a háború 60. napján kijelenthető: az egész világ viszonylatában a magyar népesség az egyik legkevésbé együttérző az ukránokkal, vagyis az áldozatokkal.

Az Ipsos friss nemzetközi kutatásának eredményei pontosan azt mutatják meg, hogy 60 napnyi putyinista-orbánista propagandával mit lehet elérni a kollektív tudat szintjén. Bár a Putyin által földönfutókká tett ártatlan emberek befogadása tekintetében nem kell szégyenkeznünk (egyelőre), sok egyéb tekintetben a szolidaritás-ellenes tudatunk és értékrendünk tökéletesen rímel az oroszbarát magyar államvezetés propagandájára: nálunk jobban senki nem akar kimaradni a háborúból, mi jóval kevésbé gondoljuk eredményesnek a gazdasági szankciókat, mi azok közé tartozunk, akik nem gondolják, hogy egy független ország védelmében érdemes többet fizetni a benzinért és gázért, és alig van más nép, amelyiket kevésbé érdekel mások szabadsága, ha ezért anyagi áldozatokat is kellene vállalni.

Ez a helyzet, és ha ez nem az elmúlt keserves hetek propagandájának hatása, hanem pont fordítva van – vagyis éppen erre a nagyon is létező mentalitásra játszott rá a választási kampányban a Rogán-propagandaközpont és hozta ki belőle a legtöbbet -, akkor viszont nem kell megsértődni azokra, akik szerint a magyar társadalom alapvetően ilyen. Van neki egy nacionalista, az erőt és erőszakot tisztelő, magát leginkább alá-fölérendeltségi relációban elképzelni tudó, sérelmi, intoleráns, szolidaritás-ellen értékrendje és tudata. Ennek muzsikál 12 éve és fog még legalább négy éven keresztül az oroszbarát, vagyis az agresszorbarát korrupt orbánizmus, és bármit is habogjon Kovács Zoltán, amikor az orosz-barát kapcsolatokról kérdezik, a helyzet az, hogy ezt az indokolatlanul szívélyes, Putyin-Orbán kapcsolatot rohadtul nem rengette meg sem a háború, sem az időközben a Fidesz által bezsebelt kétharmados választási győzelem. Sőt.

Ezért az ember egy-egy rosszabb pillanatában akár azt a kérdést is hajlamos feltenni magának – miután a Fidesz propagandistái, szócsövei a bucsai mészárlást például az ukránok elterelő hadműveletének tartják, és miután úgy egyébként is zavartalanul hömpölyög a Kreml dezinformációs propagandája a magyar nyilvánosságban -, hogy vajon jövőre vagy csak utána szándékozik őfelsége kilépni az EU-ból. Mert tűnhet úgy, hogy ez az agymosás, amely mögé újabb brutálkétharmadot sikerült felsorakoztatni, már vastagon a népesség átprogramozása a kilépésre. Persze még nem tartunk ott, ahol az állítólag az EU-ba készülő szerbek tartanak, akiknek közel fele EU-ellenes, de akkor is. Aztán az ember jobb pillanataiban természetesen átgondolja. Túlságosan is kell a brüsszeli pénz lóvéra az országnak és a NER-nek ahhoz, hogy az EU-ból való kilépés valós alternatívának tűnjön. Valószínűleg olyannyira kell, hogy ezért is merült fel a Navracsics nevű ember kormányzati újrahasznosításának ötlete. Aki saját bevallása szerint csak egyszer beszélt a gazdájával a neki szánt lehetséges miniszteri posztról. Arról a posztról amelynek birtokában az uniós források elosztását és felhasználását kellene felügyelnie. Valószínűleg az a megfontolás, hogy az uniós források körül egy européernek kinéző, késsel-villával Brüsszelben is enni tudó, a csaholó, toporzékoló Varga Juditokkal és Szijjártó Péterekkel szemben valamennyire emberarcú, kompromisszumkész figurát kéne helyzetbe hozni ügyintézőként, mert kell a lóvé. Aztán előbb-utóbb Putyin csak befejezi a háborúját és Moszkva fronton is haladhatnak a terv szerint, ahogy eddig.

Jó, valószínűleg nem kell ennyire túlmisztifikálni a dolgot, pláne a fővezérkos személyzeti politikáját, semmi jelentősége nincs, hogy melyik alászolga milyen területért felel a soros Orbán-kormányban, már csak azért sem, mert a rendszer eleve úgy épült fel, hogy mindenki személyesen az egyélőisten iránt legyen elkötelezve és neki lekötelezve, akármit csinál. Navracsics meg legfeljebb azért néz ki emberarcúnak a Rogánok, Pintérek és Szijjártók között, és azért fűz hozzá reményeket a gazdája, mert mégiscsak volt uniós biztos, még ha a maga idejében a legrosszabb is mind közül, meg hát Brüsszelben már biztosan nem emlékszik senki arra, hogy sok egyéb disznóság mellett ő írta alá az azeri baltás gyilkos kiadatását is. Navracsics aláírása kellett hozzá, hogy a véreskezű rohadék szabadon elsétálhasson, de neki tiszta volt a lelkiismerete akkor is, és nyilvánvalóan most is tiszta.

Magyarországon viszont azóta is rendületlenül üldözik a bűnt és nem hagyják futni a bűnözőket. Az igaz, hogy a NER sárga- és feketeöves bűnözőgyanús figurái – Völnertől Farkas Flóriánig – szabadlábon közlekednek és szarnak bele mindenbe, a sok évvel ezelőtti ligetvédő tüntetések egyik arca, a G Ras néven ismert Komáromy Gergel rapper-aktivista viszont rácsok mögé került. Úgy is kell, a kormány döntései ellen tiltakozó civil társadalmat Putyin receptje szerint ki kell nyírni, ez így van rendjén. Hogy aztán Szijjártó teli pofával tudjon rácsodálkozni arra, hogy a szomszédban mindeközben akár volt kormányfők is a bűnüldöző hatóságok célkeresztjébe kerülhetnek, különösen az olyan nagypályás gengszterek, mint Robert Ficó, akit bűnszövetkezet létrehozásával gyanúsítanak. Ez tényleg nagyon szokatlan. A fideszes vallásúak számára különösen az. Csakhogy Magyarország kivételével ezek egyáltalán nem szokatlan történések. Romániától Ausztriáig, Bulgáriától Szlovákiáig nem szokatlan, hogy korrupt politikusok, egyenesen (volt) miniszterek és miniszterelnökök is a hatóságok célkeresztjébe kerülhetnek. Igen, még Kelet-Közép-Európában is. Igen, Szlovákiában is, ahol a hatóságok szabadon végezhetik a munkájukat, ezért korrupt rendőrök, ügyészek és politikusok is rács mögé kerülhetnek, nem csupán rendszerkritikus aktivisták. Ahol a rendőrség, ügyészség szabadon végezheti a munkáját, ott ez az élet rendje. De nem kell idegrángásos rohamot kapnia Szijjártónak, az orbánizmus pont azért autokrácia, hibrid, félfeudális rezsim, hogy ilyen elő se fordulhasson. Úgyhogy gondolom, ahol egy Nikola Gruevszki számára van hely politikai menekültként, majd Robert Ficó számára is lesz. Remélhetőleg a szlovákiai magyar nagykövetség már intézkedik.

Végül de egyáltalán nem utolsó sorban, itt és most csak röviden: a mai napon Európa egyáltalán nem túl távoli, de lényegesen európaibb felén választásokat tartanak. Olyan fura helyeken, ahol például az államfőt a nép közvetlenül választja, ahol a választást megelőzően a talpon maradt jelöltek három órán át vitáznak élőben a nyilvánosság színe előtt, vagy ahol bármennyire is terjed az illiberális rontás, de azért van példa arra, hogy miniszterek picslicsáré hotelszámlák késéssel történő kifizetése miatt lemondanak, és a koalíciós kormányzás sem ördögtől való. Franciaország és Szlovénia is ma választ, Orbán korrupt szövetségeseinek – Marine Le Pennek és Janez Jansának – is kemény napja lesz, ennélfogva a felcsúti szélsőségesnek is. Mert bár Magyarországon a kétharmadával bármit megtehet, az európai politikai ambíciói szempontjából nem mindegy, hogy a franciák és a szlovénok hogyan voksolnak ma. A jó hír az, hogy olyan helyeken, ahol a demokrácia fokmérője nem a kétharmad, ott  még a legtanulékonyabb szemétládák sem tudnak demokráciából önkényuralmat kiépíteni. Mi ezen már sajnos túl vagyunk, de így sem mindegy, hogy Európa egyes országai milyen irányban haladnak tovább és kiket választanak meg ma. Innen folytatjuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább