NEHAZUGGY

Ameddig kimaradunk a háborúból és nem kell golyófogónak menni Ukrajnába

Két (vagy négy) bombariadó között és után békés, boldog tavaszi jó reggelt kívánok mindenkinek! Április van, szombat van és a Föld – amelynek tegnap volt az ő napja – még mindig elvisel a hátán minket, ami igazán kedves tőle. Egyebekben úgy látom, hogy a bennünket, mimagyarokat mindentől IS megvédő kormány a szaharai portól és sáros esőtől sajnos nem tud megvédeni, de ez ne szegje kedvünket: a porból, sárból, esőből valahogy ki lehet mosakodni, ha a Föld is úgy akarja (amelynek természeti környezetét azért kitartó munkával gyilkoljuk, mintha tényleg nem számítana a holnap, csak legyen olcsó a rezsi), a szellemi, erkölcsi sötétségből viszont belátható időn belül aligha. Mivel engem valamiért sem azok a találgatások nem érdekelnek, hogy ki mindenki lesz a dicsőséges ötödik Orbán-kormány tagja, sem az nem érdekel, hogy milyen betegségre utal a moszkvai háborús agresszor asztalba kapaszkodása és lábrángása, az pláne nem érdekel, hogy a moszkvai háborús agresszor felcsúti haverja hány propagandabőrt húzott le arról, hogy Vatikánban fogadta a pápát, indítsuk a ma reggelt innen:

Én mind a családi hátterem, mind a személyiségem miatt alkalmatlan vagyok arra, hogy a radikális ellenzéki szavazóknak bármit mondjak, azon kívül, hogy ne verjenek meg az utcán. (…) Én azoknak az embereknek szeretnék politizálni, akik unják a jogállami kérdéseket, akik nem gondolják, hogy az Európai Unió bármikor meg fog bennünket védeni, akiket elképesztően nem érdekel a közmédia médiastruktúrája meg a Nemzeti Színház partitúrája.

Jó, hát a Nemzeti Színház partitúrája kivételesen engem sem hoz lázba, igaz, én nem is vagyok politikus, ezért nem is politizálok, pláne nem készülök éppen beülni a parlamentbe, viszont leírhatom, mit gondolok arról a politikusról, aki a fenti állításokat megfogalmazta egy tegnapi interjúban. Ungár Péternek, akinek nem én hoztam ide a családját, nem én emlékeztettem a sorok között a tisztelt olvasóközönséget arra, hogy ki az anyám, nem lehet túl jó véleménye az ellenzék szavazóiról (csak akkor miért akarja képviselni őket?), ha azt feltételezi egy részükről, hogy megvernék az utcán. Ez önmagában is nagyon szomorú, hogy hangosan kimondja, még inkább. Főleg azért, mert az nem derült ki, hogy az ún. radikális ellenzéki szavazók pontosan milyen indíttatásból vernék meg az LMP politikusát. Azért mert ki az anyja, vagy azért, mert vállaltan homoszexuális? Jó, tulajdonképpen mindegy. Egyik lehetőség rosszabb, mint a másik.

Ennél csak az a sajnálatosabb, hogy ha jól értem, Ungár Péter azt értette meg a választási vereségből, hogy a jogállamisági kérdések, vagy a több mint tíz éve reggeltől estig hazudó, a közszolgálati feladatok ellátása helyett feketeöves pártpropagandát nyomató, egyetlen párt szócsöveként funkcionáló MTVA ügyével nem érdemes foglalkozni, kár szóvá is tenni, mert a sánta kutyát nem érdekli. Nagyon helyes és tiszteletreméltó, hogy Ungár azoknak politizálna, akik szerint probléma, hogy egy idősgondozó 194 ezer nettót keres, vagy hogy a húszszázalékos béremelést elvitte az infláció (igen, hatalmas probléma), csakhogy ezek a kérdések rohadtul nem zárják ki egymást. Mármint abban az esetben, ha valaki valóban ellenzékinek tartja magát, és a negyedik fideszes kétharmad után két héttel nem arra készül, hogy ahogy eddig, ezután is eljátssza a demokratikus díszlet szerepét Orbán illiberális darabjában, Rogán partitúrája szerint. Persze, nekem könnyű, én nem vagyok egy milliárdos NER-oligarcha milliárdos fia, nincsenek politikai ambícióim, nem akarok kormányra kerülni négy év múlva sem, ezért nyugodtan tarthatom demoralizálónak azt, hogy egy ellenzéki politikus bagatellizálja, vagy pejoratív, gúnyos felhanggal azt sejteti, hogy ha a rommá hergelt, szisztematikus lebutításnak alávetett országlakókat nem érdeklik az ilyen elvont ügyek, akkor nem is érdemes arra törekedni, hogy megismertessük velük a valóságot.

Azt hiszem, Hadházy Ákosnak újfent igaza van, kár hogy láthatóan nem sokra megy az igazával. Lehet (utólag) hosszasan okoskodni a választási vereség okairól (kötelező is lenne VALÓDI önvizsgálatot tartani), és közben egyetlen szót nem ejteni arról, hogy egy nem demokratikus és nem tisztességes választáson nyert sokadszor is kétharmaddal a Fidesz. Lehet arról sem tenni említést, hogy az ellenzék lényegében semmit nem tett a valódi, tisztességes választás feltételeinek kikényszerítésére, csakhogy ez eddig is hiba volt. Ezután is így tenni, vagyis semmit nem tenni, belefásulni viszont egyenesen bűn lesz. Bagatellizálni, eufemizálni a számtalan illiberális disznóságot, ami miatt a rendszer torz, igazságtalan, tisztességtelen, antidemokratikus és szükségszerűen torz választási eredményekhez vezet… nos, az az igazi önbecsapás. Abból indulni ki és oda eljutni, hogy mivel emberek tömegei unják vagy nem is tudnak arról, hogy ez egy beteg államberendezkedés, hogy nem normális az, hogy a saját önkényesen meghozott játékszabályai szerint magát rendre szarrá nyerő párt kisajátította a közmédiát a maga céljaira, ezért el kell engedni ezeket a kérdéseket, a teljes félreértése az ellenzék szerepének és hatalmas szívesség a Fidesznek. Amelynek eddig sem voltak aggályai, ezután sem lesznek aggályai a jogállam totális leamortizálása, a pártállam hatalmának bebetonozása terén. Pont azért, mert abból indulnak ki, amiből azok az ellenzéki politikusok is, akik azt értették meg a választási eredményekből, hogy ami nem megy, azt nem érdemes erőltetni, azt el kell engedni. Pedig az idősgondozó 194 ezer forintos gyalázatos nettó bére szervesen összefügg azzal a beteg államberendezkedéssel, amit a korrupció legfőbb politikája tart össze, ahol a kétharmados jogászkormány összejogászkodja, azaz törvényesíti a szabadrablással nyakon öntött jogtiprás, önkényeskedés ötvenezer árnyalatát.

Ez történt eddig is, ez történik újabb négy évig. Ezért fogják most a tisztességtelenül, egyebek mellett a rémhírterjesztő hazugságok árán megszerzett kétharmadukkal következmények nélkül újabb veszélyhelyzetekkel kibővíteni és tizedszer is átfércelni az alaptörvényüket. Ahogy szakemberek fogalmaztak: újabb jogcímet találtak arra, hogy mindenféle külső kontroll nélkül hozzanak intézkedéseket. Teszik ezt úgy, hogy a kétharmados többség birtokában egyébként is azt csinálnak, amit akarnak, de ez nem elég: korlátlan hatalmat, mindenre kiterjedő felhatalmazást szeretnének maguknak. Erre mindig mindent felhasználtak, ami éppen szembejött: migránsválságot, világjárványt, most meg a háborút. Belematatnak az alaptörvényükbe annak ellenére, hogy külső fegyveres beavatkozás veszélye esetén az alaptörvény most is lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés kétharmados döntéssel úgynevezett megelőző védelmi helyzetet hirdessen ki. Aminek részeként a kormány felhatalmazható arra, hogy a közigazgatás, a honvédség és a rendvédelem területén hozzon rendkívüli intézkedéseket. De ez nem elég széles hatáskör az elvtársaknak (ugyanezért van még mindig érvényben szégyenszemre a semmivel nem indokolható járványügyi veszélyhelyzet, a tömeges migráció okozta válsághelyzet), nekik MINDENRE IS kiterjedő felhatalmazás kell, és ennek semmi nem állhat útjába. Minden demokratikus fék és ellensúly megszűnt, a zembereket viszont ez úgyse érdekli. Úgyhogy kapnak az arcukba paráztatást, propagandát, hisztériát és addig se lesz késztetésük, igényük arra, hogy megértsék, hogy miben élnek, hogyan verik át őket, hogyan titkolják előlük a valóságot.

Például azt, hogy hány darab lélegeztető- és horkolásgátló gépen sikerült túladnia az Emminek azt követően, hogy a fideszes magyar állam 300 milliárd forint közpénzből vásárolt több mint 17 ezer ilyen készüléket. Megdöbbentő, hogy egy ilyen közérdeklődésre számot tartó adatot el lehet titkolni, és a Putyin elvtárs kottájából boszorkányüldözött civil szervezeteknek kell hónapokig pereskedniük ahhoz, hogy jelen esetben az Emmi nevű monstrum szíveskedjen kiadni ezeket a számokat. Nem baj, majd Pintér alatt, azaz két hét alatt rend lesz az egészségügyi pusztulat terén is (L. Simon is megnyugodhat), amikor az egészségügyet stratégiailag a belügy irányítása alá tolja az örökös miniszterelnök. A járványt is milyen jól kezelték rendészeti intézkedésekkel, nem? Meg a hajléktalanságot is. Úgyhogy – bár nem akarok ötleteket adni -, de következésképpen az oktatást is nyugodtan be lehetne passzírozni a honvédelmi minisztérium alá, az se borzolná a kedélyeket, ameddig kimaradunk a háborúból és nem kell golyófogónak menni Ukrajnába. Közben a korrupcióval szembeni zéró tolerancia jegyében üzenjük Brüsszelnek, hogy a Pénzügyminisztériumot és a Miniszterelnökséget is érintő vesztegetési ügyben már öt névtelen kishalat letartóztattunk, vagyis virágzik a jogállam, lehet küldeni a zsetont. Szép munka. Megvárták a választást, néhány jelentéktelen duplasenki feje most a porba hullik (biztos nem tudták, hogyan kell helyesen eljárni az alkotmányos költséggel), a nagy illiberális korrupciós gépezet pedig düböröghet tovább. Ameddig a nép jelentős része unja és elképesztően nem érdekli, hogy valójában mi veszi körül, miben él, és minek mi a következménye.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább