NEHAZUGGY

Akkor még Márki-Zay Pétert is beengedik a közmédiába

Mielőtt sírva fakadnánk a csillagoknak ilyetén szürreális együttállásától, az illiberális véletlenek eme különösen groteszk egybeesésétől, ami oda vezetett, hogy az Észak-Koreát idéző, évi 130 milliárd forintból fenntartott közpénzmédia körül átlátszó pávatánc kezdődött, jegyezzük fel az utókor kedvéért az alábbiakat:

• Nem a véletlen műve, hogy Márki-Zay Pétert, a választáson az állampárt által agyonvert ellenzék miniszterelnök-jelöltjét a választás után tíz nappal behívják 48 percre a köztévébe, ahol politikai fennállása óta összesen 5 percre jelenhetett meg, ahova az ellenzéki képviselők úgy általában sem tehetik be a lábukat, és ahol minden egyes biodíszlet a Fidesznek és Orbánnak dolgozik.

• Egészségügyi okokról szól a hivatalos narratíva, de szerintem nem a véletlen műve az se, hogy az állampárt zsinórban negyedik kétharmados győzelme után pár nappal Bende Balázs főcenzor, külpolitikai szakértő, véresszájú propagandista, az M1 és a közmédia durva médiamanipulációinak egyik szimbóluma – akiről súlyos hangfelvételek bizonyítják, hogy nyíltan arra utasította a közmédia munkatársait, hogy a kormánypártok narratíváját tolják, akinek pedig ez nem tetszik, az távozzon a francba az MTVA-tól – most ő maga távozik a propagandamonstrumtól.

• Nem a véletlen műve, hogy ezzel párhuzamosan Bencsik Gábor, az András nevű testvére által főszerkesztett Demokrata munkatársa a közpénzszolgálati média elfogultsága ügyében szörnyülködik, forgatja a szemét és játssza a jó zsarut. Bő egy héttel a kétharmados győzelem után Bencsik képtelenségnek tartja, hogy ellenzéki politikusok gyakorlatilag a lábukat nem tehetik be a közmédiába, ahol a hírmagyarázók és kommentátorok kizárólag a kormánypártok oldaláról érkeznek, a hírműsorokban hírként olvasnak föl hosszú kormánypárti publicisztikákat, miközben az ellenzéki vélemények legtöbbször a kormánypárti cáfolatokba csomagolva jelennek meg.

Hát jó reggelt, nertársak! Aztán eddig miért nem zavart senkit, hogy évi 120-130 milliárdból párttévét működtetett a rezsim a közszolgálati média helyen? Eddig mi volt az akadálya annak, hogy a fiainkat háborúba küldeni, Ukrajnába fegyvert szállítani akaró MZP-t behívják a köztévébe és megkérdezzék, mi igaz ebből? Ugye nem a jogállamiság szétverése miatt késlekedő brüsszeli milliárdokért pávatáncol és bábozza a jogállamot a hatalom? Ugye nem arról van szó, hogy a jogállamisági követelményeknek való megfelelés összeegyeztethetetlen az olyan hétmérföldes pártkatonák közmédiás foglalkoztatásával, mint Bende Balázs? Most, hogy négy évre megint eldőlt, hogy gyakorlatilag mindenféle demokratikus fékek és ellensúlyok nélkül kedvére pöffeszkedhet és uralkodhat az orbánizmus, most, hogy végtelenül kínos lenne a hamvaiban fetrengő halálos ellenséget rugdosni, azaz most, hogy már semmi tétje semminek, azt találták ki, hogy akkor átmennek cukiba? A legendás szélkakas irányt vált? Úgy tesz, mintha most jött volna el a pillanat, hogy az elszabadult illiberális kleptokráciáját konszolidálja? Annyira beütött a stratégiai pénzhiány, hogy a brüsszeli csapok kinyitásért már arra is hajlandó, hogy ilyen sunyi módon úgy tesz, mintha Magyarországon létezne közszolgálat?

Nem kicsit önleleplező egybeesés-együttállás ez annak fényében, hogy április 3-án reggel, amikor még álmodni sem mert volna az újabb kétharmadról, és a szavazata urnába dobása után elfutnia sem sikerült az ÉRDEMI újságírói kérdések elől, az alábbi párbeszéd zajlott le Orbán és a Telex riportere között (erről ITT írtunk részletesen):

Telex: Egyenlőek voltak ön szerint a kampányban a feltételek a két oldal számára, hogy eljuttassák az üzeneteiket a választókhoz?

Orbán: Ez egy tisztességes és fair választás, mindenkinek volt esélye, hogy meggyőzze a magyar választókat. 

Telex: A közmédiában ön szerint egyenlőek voltak a megjelenési feltételek?

Orbán: Egy fair és tisztességes választáson vehetek részt. 

Telex: Az ön beszédét például március 15-én kilencszer játszották le, az ellenzék jelöltjét pedig öt percre engedték be a kampányban.

Orbán: Interjút szívesen adok (már hogyisne – szerk), de ha valakinek még van kérdése…

Ha ez így rendben volt, ha a választási kampányban fair és tisztességes volt egy nap alatt kilencszer lejátszani őfelsége március 15-i ünnepi háborús békebeszédét, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét pedig megalázó öt percre behívni a mindenki pénzéből fenntartott médiába, ha 12 éven keresztül ez az állapot nem zavarta az állampártot és szócsöveit, ha ennyi ideig nem találtak kivetnivalót a gyalázatos politikai elfogultságban, ha meg lehetett nyerni úgy egy választást, hogy a közmédiát a pártközpontból irányító párt háborúpártinak titulálta Orbán kihívóját, azzal rágalmazták, hogy háborúba akarja küldeni a fiainkat, fegyvert akar szállítani Ukrajnába, de esélye nem volt a közmédiában mindezt megcáfolni, mire kíváncsi most az M1 propagandistája, online igazgatóságának vezetője? Az a Lánczi Tamás, aki szerint Magyarországon a korrupció egyáltalán nem kiugró, de legalábbis nincs olyan mértéke, amely szemet szúró lenne, és aki nemrég azt terjesztette az állampárt egy másik kanálisán, hogy az oroszok, amennyire lehet, próbálják a polgári lakosságot kímélni Ukrajnában.

Mi értelme van interjút készíteni egy, a választást elveszítő politikussal, aki a régi és új miniszterelnök szerint pont eleget dumált abban az 5 percben, és volt esélye meggyőzni a választókat? Mi értelme van 48 percig lamentálni egy állítólagos politikai hullával, aki nem több, mint egy vidéki polgármester, aki miniszterelnök-jelöltként  is csak arra volt jó, hogy a közpénzmédia kikérje magának a baloldali nyomásgyakorlást? Merthogy március elején ugyanez a közmédia még a baloldal (helyesen: ellenzék) politikusai ellen harcolt és az elnyomott mártírt játszotta közpénzből. Ma is megrázó újraolvasni hírhamisítóék akkori közleményét.

MTVA: Nem akarjuk, hogy visszatérjen az a korszak, amelyben a tiltás, az elhallgatás, a megfélemlítés vagy az ellehetetlenítés eszközét gyakorolták

Na, jó, nem értetlenkedem, nem áll jól. Még ha a kényszer (értsd: stratégiai pénzhiány) is szülte, nem tűnik véletlennek ez a pávatánc az MTVA körül (ne tévesszen meg senkit, hogy éktelenül kommunistáznak és sorosoznak Bencsik vádjai miatt), az észak-koreai modelltől való látszólagos eltávolodás, ami ráadásul semmilyen kockázattal nem jár, nem fáj az állampártnak. Az ellenzék romokban hever, jelen állapotában semmilyen veszélyt nem jelent a rezsimre, nincs tétje annak, hogy a közpénzmédiából táplálkozó néptömegek esetleg olyan figurákat látnak a képernyőn, akiket mostanig egyáltalán nem láttak, kizárólag a felháborítóan rossz hírüket hallották a Bende Balázsoktól. A kiegyensúlyozottság látszatának alátámasztásához most jól behívnak pár ellenzéki politikust, hogy lehessen mit mutogatni az EU-nak, aztán ha elvonulnak a brüsszeli fellegek a Karmelita fölül, majd ugyanonnan folytatják.

Mindenesetre a jelent illetően még egyenesen profitálhatnak is abból, hogy megszólaltatják ezeket a választáson legyőzött, egymásra mutogató, egymást hibáztató ellenzéki politikusokat. Bencsik Gábor kései felismerése is ennek a tervnek a központilag jóváhagyott része lehet, mert azért onnan, hogy az ellenzék fenyegeti szegény közmédiás propagandisták életét nem éppen egyenes és rövid út vezet addig a megvilágosodásig, hogy a közszolgálati magyar televízió az ország ellenzéki felének is a televíziója, az ő adójukból is működik, ideje elkezdenie aszerint is viselkedni. Hát ja, már vagy egy évtizede ideje lenne, de akkor majd most. Varga Judit is lobogtathatja a jogállamisági eljárás keretében az átmeneti metamorfózison átesett MTVA bizonyítványát. Közben egyszerűen arról lehet szó, hogy az uniós pénzekért cserébe hangnemet, működési módot kellene váltani legalább a látszat kedvéért, és hát ebbe a stratégiába nem illik bele a Bende nevű elfogult ordibálóember, aki ellen bizonyítékok vannak, hogy mi mindent művelt, ameddig közmédiás alászolga volt.

Persze apróbb hibák becsúsznak az algoritmusba, Bencsik tegnapi posztja alatt azért a hívek háborogtak és fröcsögtek rendesen, hogy mi van má’, mi a szarért kell hazaárulókat mutogatni a mindenki pénzéből fenntartott tévében. De hát majd megnyugszik mindenki, és tudomásul veszi a központi párt- és Rogán-bizottság miheztartási eligazítását arról, hogy a Bencsikek mostantól mit gondoltak valójában mindig is úgy, ahogy most gondolják, amikor igyekeznek elmaszatolni azt a világraszóló gyalázatot, amit a Fidesz művelt a (köz)média einstandolásával. Miután a zsebükben a kétharmad, mit lehet erre mondani? Hogy gyomorforgatóan álságos és cinikus ilyen hajuknál fogva rángatott, még soha nem látott álinterjúkkal visszamenőleg (!) is azt a látszatot kelteni, mintha a közmédiának valaha is köze lett volna az elmúlt 12 évben a közszolgálathoz? Igen, az. Mert van ma Magyarországon közszolgálat? Nincs. Ám ha ez az ára annak, hogy a rezsim kibekkelje a közelítő gazdasági recesszió járványhullámait, akkor eljátsszák, hogy van. Akkor még Márki-Zay Pétert is beengedik a közmédiába. Se nem oszt, se nem szoroz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább