NEHAZUGGY

Orbán legelőször maga körül vert szét mindent

Swan Edgar | 2022. Április 11, Hétfő | 8:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 412,710 forint, még hiányzik 2,587,290 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Ha igaz, lassan megint elkezd kitavaszodni, ami nem lenne akkora nagy baj, legalább valami jó is történjen. Persze az is lehet, hogy igazából nincsen is olyan, hogy pocsék idő, csak jól kell megfogalmazni a dolgot. Például úgy, ahogy az Origo valamelyik névtelen költője tette, bár ő sajnos nem az időjárással kapcsolatban:

Putyin döntött: megvan a háború végének dátuma

Az a címe az izének. Először nem is értettem, miért dühített fel annyira ez a cím. Sablon hülyeség, egy sorban a villantásokkal és pucsításokkal. De mégsem azonos azokkal, hiszen az égvilágon semmi, főként senkinek a sorsa nem múlik azon, hogy melyik aranytorkú énekesnő kire sértődött meg, melyik melle buggyant ki honnan, ahogy azon sem dől el a világ sorsa, ha kitűzik a zsebhoki világbajnokság időpontját. Igazából az rúgott gyomorszájon, hogy képes valaki úgy fogalmazni egy háborúról, mint egy jelentéktelen sporteseményről. Ez nem sport és nem koncert, hanem a világ szégyene. Emberek halnak meg, emberek nyomorodnak meg, életek dőlnek romba, örökre megváltozik minden. Ez nem olyasmi, ami benne van a pakliban, nem baleset és még csak nem is arról van szó, hogy valakinek megborult az agya, és lövöldözni kezdett egy bevásárlóközpontban. Az is tragédia, de a háború semmihez nem hasonlítható szörnyűség. Nem lehet, és nem is lenne szabad úgy kommunikálni róla, mintha az élet szerves része lenne. Pláne úgy nem szabad beszélni róla, mintha ez egy ember döntésén múlna. Putyin megindíthatta – és meg is indította – a háborút, de onnantól ez sokszereplős tragédia, attól még nem fog véget érni, hogy kitalál egy dátumot. Az ilyesmi nem így működik, hosszú, több évtizedes utóhatásai lesznek annak, ami történt. És semennyi évtized alatt nem fognak feltámadni a halottak, azt a szörnyű traumát sem fogják kiheverni a túlélők, amit egy elmebeteg gyilkos és cinkosai rájuk szabadítottak. Az egész kontinens megváltozott. Örökre.

A szörnyű után valami vicces: Angliában jól meglepődött egy polgár, amikor azt látta, hogy egy szaki szegélyvágóval nyírja a körforgalomban a műfüvet.

A város vezetése bocsánatot kért az eset miatt, és közölte, hogy az önkormányzati dolgozónak kézzel kellett volna kihúzni a műfüves borításon keresztülnőtt gyomnövényeket, és hozzátették, hogy „továbbképzéseket fognak tartani” az esettel kapcsolatban.

A brit ember meglepődése a fasorban nincs az én döbbenetemhez képest. Ilyesmi Magyarországon elő nem fordulhatna. Mármint nem az, hogy szegélyvágóval nyesik a műfüvet, mert az simán. Műfüvet, térkövet, bármit. Hanem az nem elképzelhető, hogy egy polgár panaszára reagál az önkormányzat (vagy bármelyik random hatóság), bocsánatot kér és még azt is elmagyarázza, hogy mi történt és miért. Sőt, ígéretet tesz a probléma orvoslására. Nálunk én azt tudom elképzelni, hogy az illetékes leszarja az ember véleményét, és ez a jobbik eset. Mert az sem kizárt, hogy bepereli a reklamáló polgárt, amiért rombolja a beléjük vetett (és soha le nem aratott) közbizalmat, esetleg ráküldi a rendőrség éber dolgozóit. Ahogy azt csinálni szokták olyankor, amikor a Kétfarkú passzivistái felújítanak néhány padot, használhatóvá tesznek egy buszmegállót, esetleg színesre festenek egy töredezett, szürke járdát.

Marius Dragomir professzor, a CEU Demokrácia Intézet Médiaközpontjának vezetője úgy látja, hogy Orbán Viktor már nem csak Magyarországra, hanem egész Európára veszélyt jelent. A professzor számára ez akkor vált teljesen egyértelművé, amikor Orbán a választás után tartott győzelmi beszédében az ellenségei közé sorolta az ukrán elnököt. Ez szerintem kikényszerített hiba volt. A csúti szinte a kezdetektől Putyin szolgálatára – kétlem, hogy barátságról lehetne szó – építette fel a rendszerét. Rengeteg bevált technikát átvett az orosz elnöktől a teljhatalom kiépítése érdekében. Hogy anyagilag mennyire érte meg – nem az országnak, hanem az Orbán családnak – azt persze én nem tudom, de hogy Putyin lábtörlőnek használta Magyarországot az unió küszöbén, azt igen nehéz lenne tagadni. Ebből a szerepből most sem igazán tud kilépni (valószínűleg nem is szabad neki), ennek megértéséhez nem kell mást tennünk, mint odafigyelni, hogy mit beszél. Ebben az a trükk, hogy Orbán sokszor nem a saját száját használja a beszéléshez, rengeteg száj áll rendelkezésre – nem fogom elmondani, hogy mi mindenre lehet még használni ezeket a szájakat -, az üzenet pedig egyértelmű és világos: Putyin elvtárs jó elvtárs, nem akar ő semmi rosszat, Ukrajnában is kíméli a civil lakosságot a hadsereg, amennyire csak tudja, az ukránok nem éppen ártatlan áldozatok, üldözték az ott élő oroszokat (és a magyarokat), mi ennek ellenére tárt karokkal várjuk, befogadjuk és megvédjük őket. Egy idézet a 168 óra Dragomir professzorral készült cikkéből:

Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a magyar társadalomnak van egy igen jelentős képzett és progresszív része, amely toleráns, értékeli a sokszínűséget,
a média szabadságát és az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ezeknek az embereknek a mostani választások után várhatóan egyre nehezebb és megterhelőbb lesz az orbáni Magyarországon élni. Arra számítok, hogy közülük belátható időn belül nagyon sokan elhagyják majd az országot. Akik maradnak, egy mélyen megosztott, gyűlölködő, intoleráns társadalomban találják magukat.

Tapasztalatból mondom, hogy ezen már régen túl vagyunk, évek óta mélyen megosztott, gyűlölködő, intoleráns társadalomban élünk. Orbán legelőször maga körül vert szét mindent, mostanra ott tart, hogy már nem csak az Európai Unióval hadakozik, de a környező, ezidáig szövetséges országokkal is. Putyin terve az volt, hogy az ő hűséges alattvalója meggyengíti az uniót, de ez nem sikerült. Sőt, ennek az ellenkezője következett be, az EU felébredt szundikálásából és összezárt. Nem csak Putyin terveinek tett keresztbe ez a váratlan, ám feltétlenül jó és fontos reakció, hanem Orbán terveinek is. A közösség megtette, amit már tíz évvel ezelőtt is megtehetett volna; rálépett a magyar pártvezér farkincájára. Jelenleg úgy fest a helyzet, hogy nem nagyon akarják tovább finanszírozni a rezsimet. Ráadásként Orbán külpolitikája is megérlelte a maga gyümölcseit, az eddig V4-nek nevezett szövetség lényegében szétrobbant. Nem csak a lengyelek dühösek Orbánra, Szlovákia is gyanús jeleket vél látni a magyar földvásárlások és egyéb terjeszkedési kísérletek kapcsán.

Magyarország és Orbán Viktor jövője főként azon fog múlni, hogy Putyin meg tudja-e őrizni birodalma roncsait, marad-e bármiféle ereje nemzetközi téren, és ha igen, hálás lesz-e a töretlen hűségért. És a mi közös jövőnk az Európai Unió elvhűségén múlik. Ha ragaszkodnak az uniós játékszabályok betartásához, és nem finanszíroznak egy rablóállamot, pontosabban egy rablópártot, akkor nagyon nehéz időszak jön ugyan, de aztán esélyt kapunk a normális életre. Ha az unió elengedi az elveit (mint ahogy azt évtizede teszi), akkor lesz pénz a lékek tömködésére, és folytatódik a zártkörű, hangosbeszélőn keresztül irányított diliház körbekerítése. Én inkább az első verziót választanám.

Jó ébredezést, vidám napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!