NEHAZUGGY

Senkit nem érdekel, hogy a DK szerint, a Jobbik szerint vagy éppen Márki-Zay szerint ki a hibás

Öt napba telt, de végül került valaki, aki magára vállalta a dicsőséget, hogy feketén-fehéren leírja azt, ami már a legutóbbi sorsfordító, történelmi vasárnap estéjén is teljesen nyilvánvaló volt. Amikor az egységesnek nevezett ellenzék vezetőit nagyítóval sem lehetett megtalálni azon a színpadon, ahol a közös miniszterelnök-jelölt –  a szövetségesei helyett a családjával a háta mögött – tudomásul vette, hogy beköszöntött a zsinórban negyedik fideszes kétharmad. Sokan már akkor figyelmeztettek, hogy az ellenzéki összefogás földcsuszamlásszerű letérdelése után elhúzódó, csúnya viták és szardobálás várható, ezt nem is volt túl nehéz kisakkozni abból, ahogyan a Demokratikus Koalíció és a Jobbik elnökei megnyilvánultak a frissmeleg bukta nyomán. Gyurcsány enyhébben, Jakab nyíltabban arra célozgatott, hogy a katasztrofális ellenzéki vereség okát nem bennük, hanem egyedül Márki-Zay Péterben kell keresni.

Zárójel. Ez történetesen annak a két, egymást korábban durván támadó ellenzéki pártnak a két vezetője, amely pártok az előválasztás hajnalán egy csomó kerületben alkut kötött, egymás javára lépegettek vissza, és mindenki legnagyobb meglepődésére összefogtak, hogy minél kedvezőbb pozícióból várhassák az ilyen módon több helyen tét nélkülivé vált előválasztást. Amit a maga idején Márki-Zay Péter, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke hangosan bírált. Mondván, nagy hibát követnek el a pártok azzal, hogy nem két fordulóban dönthetnek a választók az egyéni jelöltekről, hiszen egyrészt az ellenzék elvileg éppen a Fidesz választási rendszerében létrehozott egyfordulós lebonyolítás ellen küzd, másfelől az egyfordulós választás óriási teret ad a pártok közötti megállapodásoknak, és sok helyen már a nulladik fordulóban eldől így a verseny. Bezárva.

Végre hivatalosan is leírták. Barkóczi Balázs, a DK szóvivője már nem kerülgette a témát, a Facebookon magyarázta el, hogy aki Gyurcsány Ferencet emlegeti a vereség okaként, az téved, mert ugyanis kizárólag Márki-Zay a felelős a kétharmadért. Úgyhogy ha nem nézünk szembe az igazsággal, akkor tanulni sem fogunk belőle. A szóvivő úr ezt ebből következtette ki:

2019. önkormányzati választás – Nincs Márki-Zay Péter, Gyurcsány Ferenc pedig felszántja az országot az egész kampányban. Eredmény: masszív ellenzéki győzelem, nyertünk Budapesten, Miskolcon, Pécsen, Tatabányán, Salgótarjánban, Egerben és Szombathelyen.

2022. országgyűlési választás – Gyurcsány Ferenc nem folytathat országos kampányt, mert erre kéri Márki-Zay Péter, aki végigkampányolja az országot. Eredmény: kétharmados Fidesz-győzelem, a 2019-ben megnyert városok jelentős többségében veszített az ellenzék.

Ha jól sejtem, akkor ez a reakció Márki-Zay 24.hu-nak adott interjújára válaszként született, amelyben a hódmezővásárhelyi polgármester úgy fogalmazott: nem volt jó a modell, amit az ellenzék követett, és bár szerinte mindent megtettek a sikerért, kudarcot vallottak. Úgy értékelte, nem az ellenzék hibái, nem az ő félremagyarázható mondatai, a hadarása vagy a túl intellektuális monológjai miatt buktak, hanem mert jelen keretek között nem győzhető le a Fidesz, Orbánt a saját pályáján, ahol az ő szabályai érvényesek, lehetetlen megverni. Itt tért ki Gyurcsányra (és Jakab Péterre) is, akik szerinte pont ugyanannyira szeretnék, hogy politikai hulla legyen, mint Lázár János. Kijelentette továbbá, hogy Gyurcsány alig várta, hogy az ellenzék elbukja a választást, a vereség után rátolta a felelősséget:

„Nem rám mondtak nemet a választók, hanem Gyurcsány Ferencre, aki sajnos súlyos tehertétel az ellenzéken, milliók rettegnek tőle, és ha föltűnik az egyik oldalon, a választók jelentős része fut a másik irányba”.

Rohadtul nem vagyok olyan okos, mint ezek a nagyszerű ellenzéki politikusok, de szerintem komoly elemzői munkát igényel annak feltárása, hogy ki milyen mértékben tehet arról, hogy a társadalom választásokat eldönteni képes része 12 év után negyedszer is Orbán Viktor enyves kezébe helyezte az ország sorsát. Pont ezért én ezt a vasárnap este óta tartó szardobálást legalább annyira tragikusnak és pusztítónak érzem, mint azt, hogy az ellenzék zsinórban negyedszer is súlyos vereséget szenvedett. Ráadásul úgy, hogy most az derült ki: ami külön nem ment, az együtt még annyira sem. Nemhogy az egész ország narancssárga, de a fővárosban is sok szavazót veszített az ellenzék. Egyszerűen nem lehet ezt csinálni 1,8 millió emberrel, pláne csalódott és reményvesztett emberekkel, akik egyáltalán nem kíváncsiak erre az odavissza mocskolódásra. Szerintem azok az ellenzéki szavazók, akik befogták az orrukat, mert minden irányból azt hallották, hogy csak így van esély leváltani az orbánizmust, és vették a fáradságot, elmentek szavazni, már vasárnap este se azt akarták hallani, hogy ki nem tehet semmiről, és ki a hibás mindenért.

Nem én fogom megmondani, hogy kinek mekkora a sara, de az, hogy a hat közül egyetlen ellenzéki párt (Momentum) elnökének kivételével senki nem kért legalább bocsánatot (azt hagyjuk, hogy senki nem mondott le, mert az nem szokás ebben a kultúrkörben), cserébe egymás tyúkszemére taposva és egymást oldalba könyökölve igyekeztek az állítólag demokratikusan kiválasztott, mindenki által elfogadott miniszterelnök-jelöltre ráhúzni a vizes lepedőt, szerintem annak a beismerése, hogy ez egy elvetélt projekt volt az első perctől, csak a választókat hitegették, hogy meg lehet csinálni. Ez nagyon szomorú. Mert lehet, hogy a jelölt szar volt, lehet, hogy legszívesebben egy kanál vízben megfojtották volna, sőt, minden bizonnyal hatalmas hibákat is vétett, de ebben az egészben együtt vettek részt a tisztelt hölgyek és urak. Akárcsak 2019-ben, amikor MZP valóban nem volt sehol, de Gyurcsány nem is egyedül szántotta fel az országot. Rohadtul nem védem Márki-Zay időnként katasztrofális kommunikációját, a nem létező kiábrándult fideszesekre lövő hétgyermekes keresztény családapáról szóló önéletrajzi fejtegetésétől pedig egyenesen a falnak mentem, de a Fidesz 12 éve nyer kétharmaddal, miközben van egy ellenzéki politikus, aki azóta is rendületlenül pártot vezet, és minden létező kampányban szitokszóként kerül elő a neve. Ő az, aki a zsinórban negyedik választását veszíti el Orbánnal szemben. Nem lehet legalább ezt mérlegelni, ezen elgondolkodni, és ebből valami tökös következtetést levonni?

Ha jól értem, Barkóczi logikája szerint ha Gyurcsány többet szerepelt volna a kampányban, ahol azért nem szerepelt többet, mert Márki-Zay ezt kérte tőle, akkor több jobbikos szavazott volna az ellenzékre. Merthogy az már ránézésre is látszik a választási eredményekből és elemzői konszenzus övezi, hogy a jobbikosok torkán nem lehetett lenyomni az egységes ellenzék koncepcióját és Gyurcsány Ferencet. Ugye nem gondolja komolyan senki, hogy Márki-Zay miatt szavaztak a jobbikosok a Mi Hazánkra és a Fideszre? Erre szerintem nem az a válasz, hogy MZP kizárólagos felelőssége a fideszes kétharmad, hanem hogy megvizsgáljuk az okokat, kielemezzük, hogy hova tűntek azok a szavazók, akik négy éve még megvoltak, és ha szükséges, akár a lemondásunkat is felajánljuk. Erre nem az a válasz, hogy nekünk, ellenzéki pártoknak semmi felelősségünk nincs, mi ott sem voltunk. Nem mi tehetünk róla, hogy a saját szavazóinkat se tudtuk meggyőzni arról, hogy ebben a felállásban Orbán legyőzhető. A szavazólapon nem Márki-Zay neve szerepelt, ellentétben azokkal a Miniferis plakátokkal, amelyeken Gyurcsánnyal riogatták minden létező platformon az országot.

Nem erről volt szó, senki nem kíváncsi arra, hogy a DK szerint, a Jobbik szerint vagy éppen maga Márki-Zay szerint ki a hibás. Mindenki tudja, hogy milyen a választási rendszer, hogy mekkora a Fidesz erőfölénye, mindenki tisztában van azzal, hogy egészen kivételes teljesítményre van/lett volna szükség ennek a rezsimnek az elzavarására. De ha már sokan minden jobb meggyőződésük ellenére hittek ebben, és szavaztak erre az együttműködésre, pedig le kellett nyelniük ehhez a békát, borzasztó undorító, hogy a kudarc utáni első perctől gyakorlatilag egymást köpködik ezek a politikusok. Siralmas, hogy egyedül Donáth Annában és Karácsony Gergelyben volt annyi gerinc és becsület, hogy elismerjék: ha létezett egyáltalán bármi esély arra, hogy elzavarják a Fideszt, azt együtt baszták el. Borzasztó üzenet, hogy a hat párt vezetője nem állt vasárnap a színpadon, és az még hagyján, de semmi következménye nincs a kudarcnak, csak a sár- és szardobálás megy azóta is.

Kár, hogy ez pontosan a fideszes lejáratógépezet ún. moslékkoalícióról megalkotott, milliárdokból reklámozott narratíváját igazolja. Azt, hogy ha netán megnyerik a választást, pillanatokon belül kicsinálják egymást. Hát hogyan tudtak volna ezek kormányozni, ha a kudarc után két perccel hátba szúrják a saját jelöltjüket? Azok, akik egyetlen egyéni kerületet nem tudtak elhozni Budapesten kívül, akik a leghangosabban kiabálják, hogy a miniszterelnök-jelölt tehet a kétharmadról, egyszerűen azt igazolják most, hogy Orbánéknak igazuk volt. Ráadásul ez pontosan az a fideszes tempó, amit állítólag meg kellett volna haladni, ehhez képest most már napok óta szállítja az ellenzék a bizonyítékokat arra, hogy ez soha a büdös életben nem volt egy elvszerű összefogás. És ezzel a saját választóikat, aktivistáikat, önkénteseiket csapták be. Ez utóbbi az igazán szomorú.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább