NEHAZUGGY

A szomszédba még át is megy háztűznézőbe, visz kempingszéket, csipszet, sört, a gyerekeknek szörpikét

Tamás Róbert | 2022. Április 6, Szerda | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ünnepel a győzedelmes tábor, fültől-fülig ér Varga Judit szája is, miközben búcsút int az EBESZ-nek. Az egy dolog, hogy 1,5 honfitársammal együtt nem számítunk semmi jóra, az pedig egy másik dolog, hogy a többi 6 millió, szavazati joggal rendelkező, felnőtt, feltehetőleg ivarérett állampolgár mire számít, milyen jövőt képzel el magának. Az az érzésem, hogy mindenképpen szépet, legalább annyira habzsidőzsiset, amennyire az elmúlt 12 év az volt. Ez mondjuk pont nem megugorhatatlan feladat egy valamennyire is normális kormánynak, egy valamennyire is normális helyzetben.

Olvasom – bizonyára mindenki más is olvasta – azt a cikket, mely szerint néhány hónapon belül igen komoly gazdasági válság várható. Ebben különösebb újdonság persze nincsen, eddig is lehetett tudni a válságról, bár amikor előre jelezték, még Putyin megpróbált kultúrembernek látszani, és nem támadta meg Ukrajnát. Azóta megtámadta, és különösebb gazdasági szakértőnek sem kell lenni ahhoz, hogy feltételezzem, egyrészt Ukrajna gazdasága romokban van, másrészt Oroszország gazdasága is romokban van, harmadrészt nincs ingyenleves továbbra sem, tehát az Oroszország elleni szankcióknak bizony egész Európa fizeti az árát, ezért a válság jóval mélyebb és súlyosabb lesz a vártnál, pedig az eredeti sem ígérkezett kicsinek. Az egyre durvább inflációt már egy ideje látjuk, de azt még nem látjuk, hogyan tervezi a diadalmas kormány kivezetni a választási győzelem érdekében bevezetett árstopokat. Márpedig ezek nem fenntarthatók az idők végezetéig, az teljesen biztos. Azt sem tudni – vagy csak én nem tudom -, hogy a hitelmoratóriumokkal mi fog történni, azt azonban lehet tudni, hogy lakosság is, az állam is igen acélosan el van adósodva. És akkor jön a nagy kérdés: meg fog-e inogni a kormány szavazóbázisa. Mármint ezt a kérdést nem én teszem fel, hanem ezt olvastam szakértő elemzésekben.

Mint nem szakértő azt tudom mondani, hogy pont ki nem szarja le, mi lesz a kínja a drága szektásoknak? Azok is ugyanazzal fognak szembenézni, akik nem Orbánra szavaztak. Az engem már marhára nem érdekel, hogy mindenki akkor, és csakis akkor kezd el gondolkodni, amikor az ő háza ég. A szomszédba még át is megy háztűznézőbe, visz kempingszéket, csipszet, sört, a gyerekeknek szörpikét is. Az agyáig nem jut el, hogy fél méter sincs a saját háza, és a szomszéd lángoló háza között, a szél meg pont rossz irányba fúj. Ez olyan jó magyar mentalitás. Amikor aztán felfogja, hogy az ő birtokát falja a tűz, akkor persze ordít, mint a fába szorult féreg, hogy menjen mindenki oltani. Csak hát addigra megvan mindenkinek a maga baja. Na, valami ilyesmire számítok akkor is, ha tényleg beüt a mennykő. Akkor már lehet jajveszékelni, tüntetni, háborogni, mindenféle szónoklatokat tartani, hogy erről nem volt szó. De, volt róla szó, csak leszarta 6 millió ember.

Merem állítani, hogy senkit nem fog érdekelni az ovisokra fenekedő nemátalakító lobbi akkor, ha a krumplit sem fogják tudni megvenni, ha bedől a hitelük, ha kiderül, hogy 12 hónapon keresztül kurvakevés a nyugdíj, ha nem kapják vissza az adójukat, de még egy kis választási krumplira is négy évet kell várni. Sok múlik persze azon, hogy az Európai Unió mennyire veszi komolyan önmagát. Ha meg tudnak állapodni a győzedelmes kormánnyal, akkor valamennyire biztosan be lehet foltozni a lyukakat, de az is csak átmenetileg működhet. Komoly átalakítások nélkül Orbánék fejére fog szakadni a 12 éven át buherált rendszer, amivel egyáltalán nem leszünk kisegítve, mert minket is el fog temetni.

Azt is olvastam valahol – mert szoktam olvasni -, hogy az volt a baj a választásokkal, hogy az ellenzék nem tudta megszólítani a nem különösebben iskolázott, leginkább a közpénztévén művelődő tömegeket, akiket nem szabad lehülyézni, mert nem hülyék ők, csak éppen semmi nem érdekli őket, és semmiből semmit nem értenek. Az ellenzék a tanultabb, érdeklődőbb, nyitottabb réteget tudta csak elérni. Ezek szerint ebben az országban van 1,5 millió ember, aki tud olvasni és érdekli a saját sorsa, és van 6 millió olyan, akihez valami módon gügyögni kell, mert azt érti. Ha ez így van, akkor szerintem egyáltalán nem baj, ha a fejünkre szakad az ég. Hátha az ütődéstől beindul néhány ember agyműködése. Lehet ám nyugodtan átkozódni és kitagadni a nemzetből az ellenzéki szavazókat. Csak előtte el kellene töprengeni az alábbi találós kérdésen: ha beüt a baj, és dicső országunk bezuhan a pöcegödörbe, vajon annak van nagyobb esélye elugrani, aki beszél idegen nyelveket, szakmája van, magasan kvalifikált a szakmájában, vagy annak, aki rácsodálkozik eső után a szivárványra, hogy miért nincsen még betiltva? Nincsen több kérdésem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!