NEHAZUGGY

Nem a társadalom gondolkodni képes fele bukott meg

Swan Edgar | 2022. Április 5, Kedd | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt mindenkinek! Mondhatnám, hogy minden maradt a régiben, lényegében semmi nem változott, de ez nem igaz. Minden megváltozott, bennem legalábbis egészen biztosan. Szokásommal ellentétben nem fogok káromkodni, dühöngeni, még csak hibáztatni sem fogok senkit. És nem azért, mert fásult és tompa vagyok, hanem azért, mert igyekszem talpra állni, ugyanis utálnék térden vagy hason csúszva élni. Ha semmi más, ez biztosan az én döntésem, és én így döntöttem. Senki más, kizárólag a magam nevében mondom el, mit gondolok és mit fogok tenni. Ezt mindenki megteheti önmagában és önmagával, valószínűleg a többség meg is fogja tenni. Legalábbis az a többség, amelyik iszonyatos áldozatokat vállalt, brutálisan sok munkát elvégzett, mindent megtett a változás érdekében. A változás az lett volna, ha a Fideszen kívül másnak, az ország másik felének is lehetne beleszólása abba, hogy milyen országban akar élni. A Fidesz most egészen konkrétan azt ünnepli, hogy sikerült megakadályoznia, továbbra sincs semmiféle képviselete azoknak, akik nem tagjai a szektának, és továbbra sincs akarat Orbán Viktor akaratával szemben. Hogy ez egészen pontosan miért alakult így, azt majd utólag megfejtik az erre hivatott szakértők. Őszintén szólva engem most nem érdekel. Az ember, ha belezuhan a folyóba, nem azon tépelődik, hogy melyik kövön csúszott meg, hanem arra koncentrál minden erejével, hogy kiússzon a partra. Mert nem akar megfulladni.

Tudjuk – mert eddig is tudtuk -, hogy a leginkább kiszolgáltatott, legszegényebb települések szinte teljes egészében a Fideszre – pontosabban Orbánra – szavaztak eddig is, most is. Azt is tudjuk, hogy volt, ahol ötezerbe került egy voks, volt, ahol ennek a duplájába, máshol disznóhúst kaptak, voksonként öt adagot. A magam részéről úgy döntöttem, legyen akkor így. Lehúzom a redőnyt az agyamban, ha rám tör az empátia vagy az adakozási késztetés, azt minden esetben állatmenhelyek felé fordítom. Kizárt, hogy egyetlen fillért, egyetlen doboz sót tőlem kapna bármelyik szervezet, amelyik ezeken a településeken osztja a segélycsomagokat. Tudom, undorítóan hangzik, nem tehet róla az, aki szegény, a gyerekek főként nem tehetnek róla, nem ez a módja a dolognak. De én más módot nem látok, és egyáltalán nem tartom korrektnek azt, hogy magam finanszírozzam azt a réteget, amelyik aztán egy marék krumpliért megnyomorítja az életemet. Ha ezek az emberek valóban fontosak Orbánnak, majd gondoskodik róluk. Nem hat meg az sem, hogy szegények nem értik, kire és mire voksolnak, csak azt a zacskó lisztet látják. Ha ez így van, akkor maradjanak otthon, ne szavazzanak, mert ennyi tudással az felelőtlenség. Az ő szavazatuk pontosan annyit ér, mint bárki másé, hát legyen a felelősségük is annyi, mint bárki másé.

Az ellenzéki pártok és politikusok közül azt, amelyik beül a parlamentbe bohóckodni, felveszi a zsíros fizetését és időnként elszaval valami kis monológot, éppen olyan élősködőnek fogom tekinteni, amilyen valójában. Ha ennyi támogatás, ennyi önkéntes, ennyi civil erőfeszítés ellenére ennyire képesek, akkor ők ennyire képesek. El kell szépen menni a versenyszférába vagy a szalag mellé dolgozni, mert aki semmi mást nem tud képviselni, kizárólag a saját érdekeit, az nem politikus, hanem parazita. Nem mi, nem a társadalom gondolkodni képes fele bukott meg, hanem az ellenzéki pártok és politikusok. Azok, akik évek óta a fodrásztól esnek be a stúdióba hogy elmeséljék, mit olvastak az újságban. A valódi ellenzéki politikusok névsora a következő: Hadházy Ákos. Nem véletlenül gyűlöli őt nem csak a kormánypárt, de minden párt, amelyik a megélhetésre hajt.

Annyira jó lett volna betemetni az árkokat, és kezdeni valami értelmeset az életünkkel. Erről most szó sem lehet. Az van, hogy olyan országban kellene valahogy élnünk, ahol az emberek egyharmada imádja Orbánt, egyharmada gyűlöli, egyharmada úgy szarik mindenre, ahogy van. A gond csak az, hogy háromszor egyharmad nem lesz soha háromharmad, márpedig valahogy közös hazában kellene léteznünk. Ezt most egyáltalán nem látom, hogyan lesz megvalósítható. Mert semmi, egyetlen egy probléma nem oldódott meg azok közül, melyek eddig feszítették a társadalmat. Sőt, lett melléjük még egy kupaccal. Az a rengeteg forrás, melyet a választási győzelem érdekében szétszórt Orbán, hiányozni fog. Valahonnan pótolni kell. A jelenlegi hírek szerint az Európai Unió beindítja Magyarországgal szemben a jogállamisági mechanizmust.

Ahogy az ellenzéki politikusok magára hagyták Márki-Zay Pétert a dobogón, talán azt remélve, hogy egyedül fogja elvinni a kudarcot, valószínűleg úgy fogja magára hagyni Európa Magyarországot. A nagyon súlyosan torz választási rendszer és az elképesztő erejű propagandagépezet meghozta a győzelmet Orbánnak, de aligha lehet végigtapsikolni négy évet. Dolgozni kell, plakátokkal, kormányzati hirdetésekkel és propagandával aligha lehet kimászni a szarból. Mert szarban vagyunk. Azok is, akik ezt nem tudják. Az öt adag disznóhús már a választás napján elfogyott, hosszú böjt lesz a következő voksolásig.

Jó ébredezést kívánok mindenkinek! Nehéz most bármit mondani, legszívesebben összekucorodna az ember és kivárná, ameddig jobb lesz. De nem lesz jobb magától, úgyhogy kucorodás helyett jövünk vissza hamarosan az első beszólással. Addig legalábbis jövünk, ameddig az olvasók ezt akarják.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!