Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Már jó ideje nem értik, hogy azok a rácsok nem az ijesztő külvilágot tartják odakint, hanem őket tartják odabent

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Érdekes lenne, ha egy más bolygóról idekeveredett intelligens lény – tehát nem egy kormányszóvivő vagy pártszóvivő – belecsodálkozhatna a magyar parlamenti választásokba. Akkor ő azt láthatná, amit mi is látunk, legfeljebb nem mindenki érti. Például azt, hogy a kinevezett – durva megnevezésnek találom a megválasztott jelzőt, mert akit egyetlen egy párt képviselői szavaznak meg úgy, hogy abba senki másnak nem lehet beleszólása, az nem valódi választás – köztársasági elnök, aki még bele sem ült a székébe, de már elmesélte, hogy leadta a portán az erősen ízléstelen fideszes fülönfüggőit, mert ő mostantól mindenkit képviselni óhajt, a Fidesznek kampányol. Ha nem is konkrétan azt írta ki a közösségi oldalára, hogy szavazzálafideszre, hanem azt, hogy csak a fideszes kamunépszavazás védheti meg a gyerekeket a attól a nemátalakító LMBT-lobbitól, amiről soha előtte senki nem is hallott, kimondottan a Fidesz találta ki kampánytémának, akkor bizony Novák Katalin egy pártnak kampányol. Ami bármelyik banánköztársaságban elfogadhatatlan lenne, de a narancsköztársaságokban ezek szerint simán elmegy.

Ugyanez a marslakó azt is láthatná, hogy az ország, tehát minden magyar állampolgár miniszterelnöke ilyeneket posztol a Facebookon:

A kommunisták mind szavaznak! Legyünk ott mi is!

Söpörjük le őket!

Csak a Fidesz!

A mai választás tétje: kimarad vagy belesodródik Magyarország a háborúba. Mi a béke pártján állunk. Csak a Fidesz!

Én ugyan nem vagyok marslakó – ők nem adnak jó pénzért letelepedési kötvényt, mint csakafidesz -, de ez úton üzenem Orbán Viktornak, hogy kommunistázza ő a saját pereputtyát, apját, anyját, apósát, anyósát vagy aki eltűri tőle ezt a penetráns pofátlanságot. Talán csak nem gondolja komolyan a Orbán Győző 59 éves kölke, hogy azok a 18-20-40 évesek, akik nem rá szavaznak, kommunisták? Szánalmas geci. Kimondottan vicces (pedig egyáltalán nem), hogy ugyanő miniszterelnökként, a közpénzből kapott fizetését zsebre vágva – meg persze a fél országot Lölö zsebére vágva – telefonálgat, hogy menjen már el a kedves szavazó voksolni a Fideszre. És kirakja a nyilvánosság elé, még büszke is magára cefetül. Ismétlem: olyan pártvezérről beszélünk, aki teljhatalmú miniszterelnök is.

A tokától bokáig megdöbbent marslakó azt is láthatná ebben a szittya vadonban, hogy a külügyminiszter, az igazságügyminiszter is gátlástalanul kampányol egy pártnak. Tehát nem azt hirdetik, hogy kedves állampolgár, tessék élni az alaptákolmányban garantált jogával, és lelkiismerete szerint szavazni, hanem hogy azt hirdetik ezek a kis gézengúzok, hogy a Fideszre kell szavazni.

Aztán azt is láthatja az a marslakó, amit mi is láthatunk közvetlen közelből, élőben, visszavonhatatlanul. Ez az ország ezt akarja, nekik Orbán Viktor kell, és Novák Katalin, Budai Gyula, Rogán Antal, Varga Judit, Szijjártó és mindazok az emberek, akik békét, jólétet és biztonságot tudnak ígérni nekik. A marslakó talán érti ezt, talán nem érti. Én egészen biztosan nem értem, mert egészen egyszerűen az én agyam nem tud mit kezdeni ezzel. Van az a jelenség a fogságban nevelt állatokkal. Amikor szabadon akarják őket engedni, kiviszik a ketrecet az erdőbe vagy ahol a jószág természetes élőhelye van, kinyitják a ketrec ajtaját és várnak. Egyáltalán nem ritka az, ami ilyenkor történni szokott. Az ember azt gondolná, mindennél vonzóbb a szabadság, úgy elrohan a jószág, hogy csak egy elmosódott folt látszik belőle. Közben pedig sokszor nem rohan el. Némelyik persze igen, de sokan tesznek néhány óvatos lépést a szabadban, majd visszamásznak a ketrecbe. Mások még a gondolattól is irtóznak, hogy kilépjenek belőle. Maradnak, bekucorodnak a sarokba. És mindegy, hogy ronda a ketrec, hogy büdös van, már összeszarták, levizelték maguk alatt a deszkát és odakint friss a levegő, harmatos a fű, végtelen a tér. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni vele, mert félnek. A ketrecet ismerik, a szabadságot nem. A ketrec biztonságos. Már jó ideje nem értik, hogy azok a rácsok nem az ijesztő külvilágot tartják odakint, hanem őket tartják odabent.

Nem kell nekik a friss fű, nem akarnak a forrásból inni, nem kell a napfény, semmi nem kell. A szabadság veszélyes, hiszen önmagukról kell gondoskodniuk, meg kell küzdeniük az élelemért, a területért, a szaporodás jogáért, meg kell védeniük a fészküket, üregüket, a párjukat, a kölykeiket. El kell viselniük a hideget, a viharokat, a sérüléseket és akár a veszteségeket is. Ezt persze ők nem tudják megfogalmazni még önmaguknak sem, csak homályos sejtéseik vannak arról, hogy a ketrecért nem kell megharcolni, mindig lesz mit enni akkor is, ha nem jó, és nem is elég az élelem, de legalább biztos. A büdösben, ürülékben is jobb, mint a hidegben vagy a viharban. Nem tudják, mit veszítenek, mert a tompa agyukkal azt sem értik, mi történik velük. Ezzel nincs is semmi baj. A baj az, hogy a saját testükkel torlaszolják el a ketrec ajtaját, így az sem mehet ki rajta, aki szeretne. Ilyenkor vagy beletörődik a szabadságra vágyó a rabságba, vagy harcolni fog azért, hogy kijuthasson. A marslakó pedig csak áll tátott szájjal, és semmit nem ért az egészből.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.