NEHAZUGGY

Merre hajlik a „szentek” keze?

Szalonna | 2022. Április 2, Szombat | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A napokban felgyorsultak az események. Vádaskodás, hazugság, vagdalkozás, nyúzzák a féket ahol tudják, és mindezt leuralja az az értelmetlen háború, ami Ukrajnában zajlik. Mindenki reagál mindenre, követi az eseményeket, de most én egy kicsit kilépnék ebből a fergetegből és írnék valamit aminek talán csak számomra van jelentősége.

2009-2014 között az érdi önkormányzatnál dolgoztam. A munkáltatóm egy cég volt, nem az önkormányzat, ezt azért ott sokan éreztették is velem. Ennek ellenére egy ideig egészen jó hely volt, mígnem megtapasztaltam, hogy ott a hallgatózás, a besúgás, a másiknak keresztbetevés inkább erény, mint szégyen. Ahogy elnézem a híreket, ez nem változott. Ugye ott lett az a sorsom, hogy a főnököm egyszer csak megjelent, és elmondta, hogy „nem jó dolgokat” teszek közzé a Facebookon. Mikor rákérdeztem, hogy ugyan a politikai véleményem miatt küldenek-e el, akkor a válasz az volt, hogy nem, mert „ez nem az a rendszer”. Persze azóta ő is biztos megtanulta, hogy ez milyen rendszer, mert a magát izmosnak gondoló, de csak „deltás” nagy halat megette egy kis hal. Ennyi év után mindegy is, térjünk inkább a lényegre.

Emlékszünk e még arra az időszakra, mikor a Fidesz képviselői tüntetőleg nem jártak be a parlamentbe? Kivonulgattak, mikor úri kedvük úgy tartotta? Ez egyébként a mai napig jó szokásuk. Mikor Érdet leuralta a Fidesz, volt ott egy ellenzéki képviselő, aki dacos kisgyerekként, dafke elkezdte ugyan azt csinálni, amit a fideszes képviselők. Jómagam ugyanúgy kiakadtam, mint amikor Orbánék csinálták, mert nem értettem, hogy a pékben van az, hogy csak úgy nem járnak be a munkahelyükre. Ennek hangot is adtam, de mint egyszeri ember. 2010-et írtuk, alig egy éve voltam ott, és nagyon nem foglalkoztam a politikával. Talán ezért is kaphattam egy érdekes választ, ami a mai napig nem megy ki a fejemből.

„Elég csak egyszer, az alakuló ülésre bejönnie, utána időarányosan csökkentik a tiszteletdíját, de minimum az 50%-át megkapja”.

Az most utólag kicsit bánt, hogy akkor nem néztem utána, de most megtettem. Abból az időszakból nem találtam törvényeket, csak későbbről, ahol már a csökkentés nem haladhatja meg a 25%-ot. Nehéz és furmányos a jogi nyelvezet. Először az jutott eszembe, hogy mekkora autisztikus hajlam kell ennek a megértéséhez, de rájöttem, hogy ilyet nem szabad mondani, mert akkor én, mint az ellenzék része, bántom a fogyatékosokat. Megpróbáltam felnőni a feladathoz, és megérteni bizonyos dolgokat. Félreértés ne essék: ettől még nem hiszem azt, hogy jogász lettem, mert láttam egy paragrafus jelet, mint ahogy nem tartom magam színésznek, mert lehúztam két évet egy színházban, mint biztonsági őr. Őszintén, ha bármelyik is igaz lenne, akkor a kettő közül melyik lennék? A harmadik. Egy országot vezető (Miniszter)elnök (?).

Ezekben a jogi dolgokban minden keresztül-kasul van magyarázva, ezért nézzük csak az alapot. A képviselői tiszteletdíj a „KSH által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset háromszorosa”. Vegyük azt a részt, mikor semmiféle kirívó eset nincs, ami felkorbácsolná a paragrafusok tengerének hullámait. Azt, mikor egy képviselő csak annyit követ el, hogy igazolatlanul marad távol egy ülésről. Ebben az esetben a tiszteletdíj csökkenésének mértéke a megállapított, levonásoktól mentes tiszteletdíj húsz százaléka, törvényalkotási bizottsági tag esetén negyven százalék. Ez vonatkozik az országgyűlési képviselőkre. Önkormányzatoknál ez a helyi rendeletek alapján változó, de általában huszonöt százalék.

Ugye milyen szép világ ez nekik? Akinek hajlama van önmagával cseverészni, az most tegye fel a kérdést, hogy vele mi történne abban az esetben, ha nem menne be dolgozni? Sőt, nem is igazolná a távollétét. Pl. így hirtelen említeném a tanárokat, de végtelenségig lehetne sorolni, hogy egy valóban dolgozó ember milyen orbitális szívás áldozata akkor, mikor mondjuk csak a gyermeke lesz beteg, és neki otthon kell maradnia. A célom nem is az, hogy ezeket felsoroljam, hanem az, hogy leírjam amit őszintén gondolok.

Még nem olvastam el az „összellenzék” teljes programját, a „magas presztízsű közigazgatás” résznél kezdtem el írni a fentieket. Úgy gondolom, hogy ha ők valóban nekifognak a programjuknak, akkor annak legyen része egy olyan is, hogy felülvizsgálják a saját javadalmazásukat. Kezdjék talán ott, hogy derüljön már ki, hogy valójában mennyi is a nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset. Jó, legyen igaz a KSH adat. Úgy hiszem, havi 1.2 millió forintba, plusz a sokszor indokolatlan egyéb juttatásba bőven belefér az, hogy pl. egy bizottságban tagnak lenni ne járjon plusz jövedelemmel, hanem az „alap” jövedelmükbe tartozzon bele ez a munka is. Már mondtam: egyszerű lélek vagyok. Egyszerűen látom a dolgokat. Ha csökkennek a munkáltatók terhei, a cégek tudnak fejlődni, több embert foglalkoztatni, többet tudnak termelni. Ha csökken a termékek adótartalma, nő a vásárlási kedv. Ez közvetve érvényes a jelenleg ellenzéki, de hatalomba vágyó képviselő hölgyekre/urakra is. Pontosabban a fizetésükre.

Sokan változást szeretnének, sőt akarnak. A programjuk lelkesítő, reményt ad, tele van sok jóval kecsegtető szöveggel. Őszintén mondom, hogy ha valahol el akarják kezdeni, akkor vágjanak rendet az önök illetményét megállapító paragrafusok között. Nézzék meg, mi pénzt lehet ott spórolni. Vállalják önök is azt az kihívást, amit MI, a nép vállalunk. Egyszer végre húzzák meg a saját nadrágszíjukat is, ne csak a miénket. Aztán kezdjenek neki az ország irányításának, a programjuk megvalósításának. Ha a sok ígéret megvalósul, akkor nem csak a mi fizetésünk, önbecsülésünk, hanem az önök fizetése és megbecsülése is emelkedik. Legálisan, törvényesen, munkával. Szeretném látni, hogy ez egyszer nem maguk felé hajlik a „szentek” keze.

Végezetül egy mondat. Akiben az elmúlt 12 év után maradt egy szemernyi önbecsülés, aki tudja, hogy egy politikus nem bálvány, aki nem híve a személyi kultusznak, az érteni fogja.

Tisztelt „összellenzéki” képviselők! Én a kis senki, a szavazatomat adom a bizalmam jeleként. A tiszteletem és a megbecsülésem nem. Azt ki kell érdemelni.

Ropolyi Péter

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!