Május 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Élhető, Európához tartozó, az elmúlt 12 évet a picsába elhajtó Magyarországot szeretnék

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,324,935 forint, még hiányzik 1,675,065 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kampánycsend előtt – ha van még ilyen egyáltalán – gondolkodást és döntést segítő, serkentő ötletem támadt.

Mi volt Magyarország élete az elmúlt 12 évben, mi a jelenlegi helyzet, és mi lehet a jövő?

Uff, nagy fa, nagy fejsze kell hozzá, nem kétséges, de miután korhadt fáról, vagyis egy belülről rothadó valamiről beszélek, nem is olyan nehéz fűrészelni és a forgácsokat összegereblyézni. Egy kupacba, oszt a kandallóba velük.

Szóval, van Magyarország népnemzeti kormánya mögött 12 diadalmas év. Dübörgő nemzeti dohánybolt-hálózat, például, amelynek ma már a sütőtök sem tudja, ki a tulajdonosa, az ötletgazda neve is a feledésbe merült, pedig milliárdos cukiság lett belőle. Ja, politikus is volt egy darabig, nem is utolsó darab, de hát nem mindegy? A nácibarna színű emblémával virító mamármindentárulunk kuckók számomra az egész rendszert szimbolizálják. Igénytelenek, minden üzlethelyiség minden centimétere ki van használva – csak éppen egy percig sem érzed jól magad ott, akár csak egy doboz cigit akarsz venni, akár, mondjuk, telefonegyenleget akarsz feltölteni.

Ide nem illőnek tűnhet az előbbi gondolat – pedig nem az. Kicsiben benne van a nagy, az egész ország.

Amely a benne meglévő sokszínűség, gyönyörűség, az emberi nagyság a múltban és a jelenben is jelenlévő számtalan bizonyítéka ellenére ma siralomvölggyé vált. Egy olyan országgá, ahol vegetál az agy, és tarol a békemenet agyatlansága. Ahol üldözik azokat, akik másképp gondolkodnak bármiről, mint az az ember, akinek a nevét le sem vagyok hajlandó írni mostantól. És a fotóját, Tisztelt Szerkesztőség, soha nem merészeljétek az írásaim közelébe engedni. Túl sok van ezekből, mindenhol.

Olyan sok hazugságot hallottunk az elmúlt 12 évben a politikusainktól. Sajnos, mindegyiktől. Sajnos, hiteltelenné váltak, megbízhatatlanná, mert részei a rendszernek. És rá kellett jönnöm, hogy ez mindig is így volt, mindenhol.

Édesapámnak volt egy számomra feledhetetlen mondása a politikával kapcsolatban.

„Tudod, a politika a világ legnagyobb rulett-asztala. Mindenki egyenlő eséllyel indul a szerencsejátékban, a nullártól, de baromira fontos, hova teszed a tétet. A politikában ezt úgy hívják, hovatartozás.”

Hova tartozás?

Uff, megint. Semmi -ista nem vagyok, sem pártilag, sem vallásilag, sem sehogyan.

Élhető, Európához tartozó, az elmúlt 12 évet a picsába elhajtó Magyarországot szeretnék.

Összegezzünk.

Van erre esély?

Összegezzetek, kedves mindannyian, a mocskolódó  kommenteket böfögők leginkább – tényleg ebben a jelenlegi szarpocsolyában van a jövő április harmadika után is?

Még nem fejeztem be.

Figyeljünk oda a szavakra. Sokat segítenek abban, amire vasárnap, április harmadikán gondolni kell.

A spanyolok azt mondják: Viva, La Españá!

Trump azt mondta: America first.

Kossuth Lajos pedig azt mondta:

NEM KÉPZELHETNI ÁTKOSABB, UNDOKABB BŰNT, MINT JÁTSZANI A POLGÁROK VÉRÉVEL ÉS EGY NEMZET NYUGALMÁVAL.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!