NEHAZUGGY

Nem ilyen az egész ország

Swan Edgar | 2022. Március 31, Csütörtök | 7:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Már csak néhány nap, és okosabbak leszünk. Remélem, okosabbak leszünk.

Szerintem nem úgy vannak a számok, hogy hellóröfik. Persze nem azok a számok, amiket a pofánkba tol óránként a propagandahadsereg, hanem azok a számok, amiknek láttán véletlenül szétharapják egyesek az ajkukat, mert már a gyógyszer sem hat úgy, ahogy kellene neki. Az biztos, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy azt a miniszterek elnöke kitalálta, megálmodta és nyilván el is várja. Akkora a fejetlenség a kormányban, hogy öröm lenne nézni, ha nem a mi bőrünkre menne. Varga Judit és Szijjártó Péter egymást túlharsogva mondja az okosságokat, Varga Mihály a gazdaságot indítja újra, holott a főnöke már régebben újraindította, nem is egy alkalommal. A V4-ek diadalmas széthullása a legkisebb baja most a kormánypártnak, bár nehéz lenne tagadni, hogy az is iszonyatos pofáraesés. Nagyságrendekkel nagyobb baj azonban, hogy az Európai Unió nem hajlandó pénzt küldeni. Ha valami, ez minimum elgondolkodtatja a kedves, ám gondolkodásra legfeljebb sátoros ünnepeken hajlandó szavazókat. Már csak azért is, mert az élelmiszerek ára az egekben van, a választás előttre időzített pénzeső hangulatjavító hatása lenullázódott, pótolni pedig nincsen miből.

Mindenki megteszi, ami tőle telik. A Századvég például úgy gondolja megoldani a helyzetet, hogy nekitámad az EBESZ-nek. Konkrétan nyílt levelet írtak Jillian Stirk nagykövetnek, az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala Magyarországra delegált választási megfigyelő missziója vezetőjének. Ebben a világon mindennel megvádolják a missziót, például azzal is, hogy előre eldöntötték, mi a véleményük a magyar választásokról. A legviccesebb az a levélkében, hogy nagyon felháborítónak tartja a Századvég az EBESZ részéről, hogy nem a kormányt kérdezgette, hanem mindenféle ellenzékkel is szóba álltak, és még civil szervezetekkel is, de nem ám csak fideszesekkel, hanem senki által meg nem választott NGO szervezetekkel is. Holott pedig a parlament kétharmadát a Fidesz adja, ezért az ő véleményük nyilván hangsúlyosabb kellene, hogy legyen. Szerintem egyébként a Századvéget sem választotta meg senki – vagy csak én maradtam le a kanyarban előzésnél -, a fideszes parlamenti kétharmad pedig nem jelenti, hogy a kormánypárt az ország, vagy akár csak a szavazáson megjelentek kétharmadának támogatásával kormányoz, már csak azért sem, mert a szavazatok felét kapták meg. Azt is úgy, hogy ellenőrizhetetlen levélszavazatokkal és misztikus módon összeomló informatikai rendszerrel manipuláltak. Most pedig kikérik maguknak a feltételezést is, hogy becstelen játékot űznek, miközben az ország ki sem látszik a fideszes plakátokból és kormányzati tájékoztatásnak hazudott propagandából. Közpénzen.

Négy évvel ezelőtt nyugodtan vághatott bele a választásokba a Fidesz, most azonban nem sok kis pártot kell legyőznie, hanem egy nagy összefogást. Azt nem viselik jól, ha az ellenfél hozzájuk hasonló erőt képvisel, mert nem garantált a győzelem. A napokban hallottam a televízióban, hogy a háború persze senkinek, soha nem jó, de jelen helyzetben a Fidesz jobban ki tudja használni politikai haszonszerzésre, mint az ellenzék. És ezt nem a Hír TV-ben mondták olyan propagandisták, akik nyíltan ezzel keresik a kenyerüket. Franc tudja, nekem nem tűnik úgy, mintha Orbán olyan brutálisan jól kezelné a helyzetet. Azt én is látom, hogy a saját híveit meg tudja szédíteni a békegalambos burukkolásával, de igazából azoktól a hívektől akár az asztal közepére is szarhatna, azt is csak helyeselni tudnák. A többieknek azonban visszatetsző lehet, hogy lényegében azt harsogja a miniszterek elnöke: nagyon helyesen nem állt senki Magyarország mellé 1956-ban (vagy 1848-ban), mert nem volt közük hozzá, csak védték a saját országuk érdekét. Mert amikor azt mondja, hogy nekünk nincsen felelősségünk az ukránokkal szemben, hiszen nem egyeztették velünk a háborús terveiket a harcoló felek, akkor azt is mondja, hogy minket is magunkra kellett hagyni. Stratégiai nyugalomból, vagy miből.

Nem azt mondom – és senki nem azt mondja, csakafidesz -, hogy bármi módon közvetlenül, tevőlegesen be kellene avatkozni a háborúba. Nem kell, nem is szabad, nem is várja ezt senki tőlünk sem, mástól sem. De nagyon egyértelműen állást kell foglalni, ki kell mondani, hogy ki az agresszor és nem szabad azzal kampányolni, hogy szarni mindenkire, csak mi ne járjunk rosszul. És át kell engedni az országon a fegyvereket, ahogy ezt más országok is teszik. Létezik olyan, hogy szolidaritás. Ezt Európa is elvárja tőlünk, de nekünk is el kell várnunk önmagunktól. Kurvára kevés mellet döngetni és azt hazudni, hogy ez így rendben van, a kormány korrekt módon viselkedik, bezzeg az ellenzék háborút akar. Senki nem akar háborút, de az még a gyengébb képességűeknek is szemet szúr, hogy mindenki a magyar kormány ellen fordult. Azt csak nem állítja a pártmédia, hogy a lengyelek, a szlovákok és az egész unió minden országának vezetői hülyék? Mindenki stikában le akarja váltani Orbán Viktort? Ha ennyien valaki ellen fordulnak, annak oka van. Ha valamikor, most aztán igazán bebizonyította Orbán Viktor, hogy bármennyire is nagyra tartja önmagát, nem nagyszerű politikus, ellenben meglehetősen silány ember. A baj – ezer egyéb baj mellett – az, hogy sokan azt gondolhatják, minden magyar olyan, mint ő. Márpedig ez nem igaz.

Jó ébredezést mindenkinek! Mi hamarosan jövünk az első beszólással. Ahogy mindig szoktunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!