NEHAZUGGY

Marad az integetés az üres pályaudvaroknak

Derűs jó reggelt kívánok mindenkinek! Ma reggel sem lesz az, hogy közvélemény-kutatási adatokból messzemenő következtetések levonására vetemedünk. Viszont. Azt hittem így április harmadika előtt néggyel, hogy miután a békemenet első sorából szellemileg felfelé kilógó Gáspár Győzőt (Tibike egyszerűen nem tud hibázni) a Moszkva irányába kompromittálódott teremfutballistákból és középszerű sportriporterekből verbuvált külügyminisztérium épületében Budai Gyula szellemi világítótorony pártkatonává avatta, és miután Gáspár Győző hálája jeléül a Hit Rádió műsorában a 39 szavas szókincsével 49 percen keresztül dicsőítette a Pártot és a Párt Embereit, engem már tényleg semmivel nem tudnak meglepni. Pár pillanatra meg voltam győződve: nincs az az isten, hogy lenne ennél is lejjebb. Pedig a Hallgass a szívedre! felhívást magában foglaló lopott kampányhimnusz dallamára az Orbán-Lévai házaspár alá tolt durván rózsaszínű gyerekkanapé sem volt semmi. Úgy értem, az is elég alacsonyan volt, és most már alighanem minden napra jut majd egy kanapés fotográfia.

Nem mintha a NER 12. évében 4-5-6 nappal a választás előtt ne lenne borzasztóan nevetséges megrökönyödni azon, hogy míg unalmas demokráciákban teljesen hétköznapi pártok azon vannak, hogy a törvénybe, az adócsalás kísértésébe folyamatosan beleütköző, rovott múltú és sekélyes intellektusú arcaiktól megszabaduljanak, addig a Fideszben egyenesen párttagsággal jutalmazzák a vállalhatatlan legalját. Jó, tudom, a maffia sehol nem a filozófusokat és a mindenféle okos tudósokat szokta vonzani, de legalább máshol a maffia nem maga a kormánypárt, itt pedig de. Igen. Ez a hungarikum, nem az akácpálinka. Az is igaz, hogy oda is ritkán aljasodik le a politikai hatalomért futó élő ember, hogy odacsámpázik a politikai ellenfele választási kivetítőjéhez és kimarja a tápkábelt, mert nem tetszik neki, amit lát. Az, hogy utólag meg is magyarázza és természetesen mimagyarokra hivatkozik, az már lényegében tökmindegy is. Ja, nem, ne legyek már ennyire nagyvonalú. Szóval Hoppál Péter szélsőjobboldali fideszes kultúrember, a kétharmaddal uralkodó, a közmédiát okádék pártpropagandát és orosz dezinformációt sugárzó képződménnyé züllesztő szélsőjobboldali kormánypárt embere a harmadik magyarázat szerint azért tépte ki azt a kurva kábelt Pécsett, mert lépni kellett, hogy „megállítsuk Gyurcsány hazugsággyárát”. A hoppmester úgy véli, tettével elnémította „azt a hazugságözönt”, amely a kivetítőből „folyamatosan ordított napok óta a védtelen járókelők fülébe, fertőzve az agyukat”. Legyen kedves valaki szólni ennek a gengszternek állt egyházzenésznek és karnagynak: a védtelen ország fülébe 12 éve folyamatosan ordít, minden irányból ordít, ha akarjuk, ha nem, ordít a NER-t életben tartó hazugsággyár hazugságözöne, és sajnos nem mindig megoldható, hogy az ember kihúzza a tápkábelt. De ha megoldható lenne, akkor se lenne rendben. Tegye már meg, hogy választási kampány idején, négyévente egyszer elviseli, hogy a Fideszen kívül mások is élnek az országban, és másoknak is joguk van választási kampányolni.

Szóval hogy nem az volt a legalja, hogy Gáspár Adócsaló Győzőnek a pártközponttá züllesztett külügyminisztériumba kellett befáradnia (nem a pártközpontba) kérni a felvételt A Pártba, hanem hogy egy évtizede a külügyminisztérium az orosz kémek nagy nyitott könyveként funkcionál, hazajárnak az elvtársak a tárca informatikai rendszerébe, és nem történik semmi. A legmagasabb orosz állami díjjal kitüntetett külügyminiszter nemhogy nem mondott le, de végigkampányolta a tegnapi napot anélkül, hogy egyetlen tetves mondatot kinyögött volna arról, hogy ezt így mégis hogy. Varga Judit-lovagkeresztet neki! Cserébe a Fidesz előbb összehívta, majd lefújta a nemzetbiztonsági bizottság ülését, miután kiderült, hogy az oroszok feltörték a külügyminisztérium számítógépes hálózatát. A bizottság kormánypárti tagjainak hirtelen halaszthatatlan közfeladatai adódtak, holott az lett volna a feladat, hogy a testület a közbeszerzések hatálya alóli mentesítést adjon bizonyos védelmi és biztonsági célú beszerzéseknek. Az is igaz, hogy az ellenzék meghívta volna a kibervédelmi intézet vezetőségét, hogy számoljanak be a külügy rendszereit ért támadásokról, de erre nem/sem fog sor kerülni, a bátrak ugyanis megfutamodtak. Végül is csak a hazaárulás gyanújáról, az ország nemzetbiztonsági sérülékenységéről, az országvezetés zsarolhatóságáról van szó, mi köze van ehhez a Fidesznek.

Lazán kapcsolódó tartalom: mindeközben egy hónappal az Ukrajna elleni orosz invázió után, március 25-ikén az ENSZ égisze alatt megalakult egy országcsoport, amely az agressziót követő elszámoltatást kívánja előmozdítani. Mint kiderült, gyakorlatilag a teljes nyugati világ támogatja, hogy vonják felelősségre az ukrajnai háborús bűncselekmények és atrocitások elkövetőit, Magyarországot kivéve. Magyarország kormánya ugyanis ezúttal is sunnyog és inkább kimarad a dologból. Párhuzamosan azzal, hogy az oroszok hazajárnak kémkedni a magyar külügybe, az ilyen és hasonló sunnyogások egyenes következménye, hogy a Putyin-pártinak kinéző és annak is látszó kormány legközelebbi európai szövetségesei, a csehek és a lengyelek is lemondták a V4-ek védelmi minisztereinek budapesti találkozóját. Szijjártó beosztottját, a Menczer nevűt ez nem zökkentette ki a propaganda felöklendezéséből: a V4 élt, él és élni fog, lehet oszlásnak indulni.

Jó, hát a lengyelek már arról beszélnek, hogy Orbán nem csak a magyar választásra játszik, szerintük a Moszkvával szembeni hozzáállása akkor sem változik, ha megnyeri a választást, ezért a lengyelek aligha térnek vissza a Budapesttel való szövetséghez. Nem akarom a lengyeleket mentegetni az elmúlt évek illiberális ámokfutásáért, azért, hogy asszisztáltak Orbán Brüsszel elleni szabadságharcához, de azért semmi jót nem jelent, hogy a baráti lengyelek már arról beszélnek, nem tartják kizártnak, hogy Budapestet a többi visegrádi ország elszigeteli. Persze lehet menni a jövőben is Szerbiába az üres pályaudvarnak integetni, de amit aktuálisan a magyar kormány(párt) művel, az mégiscsak az ország nagy történelmi leszerepeltetésének időszakaként fog szerepelni eljövendő korok tankönyveiben. Elég csak elolvasni a BOK-csarnokban készült riportok egyikét-másikát (például ezt ITT), és pontosan kirajzolódik belőle, hova rugdosták le az önmagukkal tizenkét éve hihetetlenül elégedett, melldöngető nertársak az ország megítélését.

Akiknek nemcsak az illiberalizmus fojtogató levegőjét sikerült állandóvá tenniük, és szellemileg-erkölcsileg kifordítaniuk magából ezt az országot, de hatalmas történelmi lehetőséget is herdáltak el, ami az ország gazdasági fellendítését illeti. Lehet másokra mutogatni, hogy bezzeg mindenhol máshol ugyanekkora az infláció és még ennél is durvább, de ahhoz a gazdasági megreccsenéshez, ami közeledik, kellett az elcseszett neoliberális gazdaságpolitika, ami a holdudvart hozta helyzetbe, az országot pedig a lehetőségeihez képest hátramozdította. Miközben a keményen hülyének nézett kisember a vágtató infláció által lenullázott jövedelme alapján talán már sejti, hogy kemény idők jönnek, a miniszterelnök veje a választás hajrájában akkora vagyonfelhalmozást bonyolít, hogy már a százmilliárdosok ligájába is bekerült. És harácsol, zabál rendületlenül, mintha nem lenne holnap.

Ennek az árát ugyanúgy az ország fizeti, ahogy a háború árát is mindenki fizeti. Az elszórt, törvényesen ellopott százmilliárdok, a brutális osztogatások, a látszatgazdaság működtetése érdekében felvett hitelek sokba fognak kerülni. Akárki kerül is kormányra. Ha az ellenzék, akkor legalább reménykedni lehet abban, hogy az uniós keret megnyílik és kevéssé fog fájni az elmúlt 12 év ámokfutása. De azért azt nem árt tudatosítani: a kétharmados önkény történelmi lehetőséget szalasztott el világgazdasági konjunkúra és pénzbőség idején. Nem egyszerűen arról van szó, hogy szétlopták a pénzt, kifosztották a közt az ő vagyonából azért, hogy ők földesurak és kastélytulajdonosok lehessenek, hanem teljesen elcseszett gazdaságpolitikát vittek. Aminek nem elhanyagolható része, hogy nettó hatalmi érdekből, tálcán kínálták fel az országot a háborús agresszornak, és ahelyett hogy mondjuk az euró bevezetésének feltételeit teremtették volna meg, unortodox, szabadságharcos, EU-ellenes lázálmokat kergetve a magyar gazdaság érdekeit az orbánizmus hatalomban maradásának rendelték alá. A kézivezérelt gazdaság, az nemzeti oligarchiára hivatkozó félfeudális kleptokrácia üzemeltetése arra volt elég, hogy ma Európa legszegényebb, az egy főre eső GDP tekintetében az EU sereghajtó országai közé tartozik Magyarország, egy teljesen torz gazdasággal, ahol az oligarchák és a külföldi nagyvállalatok érdekei a pórnép érdekei fölött állnak. Aki szerint ez az egyetlen alternatíva, az szavazzon a Moszkva pórázán pávatáncoló Fideszre. Ez a garancia az ország totális elszigetelésére és további hanyatlására. Marad az integetés az üres pályaudvaroknak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább