Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Blablabla

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Duma, semmitmondás, a „hablar” = beszélni igéből származó, mára közkeletűvé vált kifejezés a címben szereplő szó. Tudom, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódik”. Az Ukrajnában dúló, immár egy hónapja tartó háború kapcsán annyi fenyegetőzés hangzott el Putyintól, Bidentől, a NATO vezetőitől és számtalan egyéb politikai szereplőtől, hogy ember legyen a talpán, aki ezek után nem szalad el feltölteni a készleteket a háztartásában. Most még – csakhogy egy perc nyugi se legyen – jön még a vegyi-, biológiai- vagy akár a nukleáris fegyverek használatával kapcsolatos riogatás is. „Félnetek jó lesz”, mint írtam pár hete, és úgy tűnik, ez is fokozódik. Van NATO-csúcs, vannak szankciók Oroszország ellen, van kismillió x-szintű megbeszélés és egyeztetés. És van továbbra is konkrét népirtás. A civil lakosság bombázása levegőből és a Fekete-tengerről, van segélyszállítmányok megsemmisítése, van az elvileg a menekülni akaró nőknek, gyerekeknek és öregeknek biztosított tűzszüneti útvonalak megtámadása. Van minden ocsmányság, ami előfordulhat egy katonai megszállás során.

Amikor a gyomrom viszonylag jó állapotban van, belenézek az orosz állami média mondanivalójába. Nem lehet sokáig bírni, természetesen, mert az a tömény blablabla, ami ott folyik, kiveri a biztosítékot. Nem csak nálam. A legundorítóbb megfogalmazás a következő: nincs Ukrajnában háború, harci cselekmények zajlanak. Hacsakúgynem, baromarc. De ami pillanatnyilag mindezeken kívül kiborító számomra, az az, hogy képtelen vagyok nem foglalkozni a mára már több, mint három millió ukrán menekülttel kapcsolatos helyzettel. Több országban kísérem figyelemmel az ezzel kapcsolatos történéseket, az egyik országban magam is segítek, amiben tudok.  És azt tapasztalom, hogy alapvetően az emberek, az adott ország lakossága sietett a rászorulók istápolására. Valamint a civil és humanitárius szervezetek és az egyházak.

Döbbenetes módon egy hónap nem volt elég Magyarországon, Lengyelországban, Angliában arra, hogy az adott ország állami szervezetei érdemlegesen léptek volna az ügyben. Miközben a tények folyamatosan azt bizonyítják, hogy a második világháború óta ez a mostani válság a legnagyobb a migráció tekintetében, azt látom, hallom és tapasztalom, hogy a blablabla működik, és szinte semmi más nem, ha állami segítségre lenne szükség. „Mindenben támogatjuk Ukrajnát”. „Mindent megteszünk, amit lehet”. „Biztosítjuk a hős ukrán népet feltétlen elismerésünkről”. Blablabla.

Nem kell a duma. Menedékhely kell, étel kell, takaró kell, innivaló kell. Ruha is kell, mert sokan egy szál gyerekkel és egy hátizsákkal vágtak neki a bombák előli menekülés útjának. Felelősségvállalás kell, államilag. Egy hónap nagyon sok idő. Rengeteg megoldásra elég lett volna. Magyarországon egyszerűbb volt a civilekre hagyni az egészet. Alapvetően gáz lehetett a helyzet annak a kormánynak, amelyik évekig a gyűlöletet szította a menekültekkel szemben. És amikor most sarokba szorultak, megtették azt, amit muszáj volt: beengedték a szomszéd ország szerencsétlenjeit, és azoknak a civil szervezeteknek a gondjaira bízták őket, amelyeket évekig üldöztek. A skizofrénia netovábbja. Gondolom, a kilenc nap múlva esedékes választások fontosabbak minden másnál. Ezzel kapcsolatban is folyik a szünet nélküli blablabla, de ezt mindannyian ismerjük. Sajnos szemernyi kétségem sincs, hogy a jelenlegi kormánypártok fognak nyerni. Ez a magyarok sorsa: a tudatlanságra, a hazugságra és a korrupcióra épülő politikai butítás meghozza ismét a „szép jövőt”. Már akinek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.