NEHAZUGGY

Ha Orbán Viktor Felcsútról beleülhetett, Márki-Zay Péter Hódmezővásárhelyről már mi a bánatért ne ülhetne bele?

Tamás Róbert | 2022. Március 22, Kedd | 8:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt! Ha jól gondolom, végre valóban megérkezett a tavasz, legalábbis ami a meteorológiát és a növényvilágot illeti. Azt most nem tudom megmondani, hogy igazából, a szívünkbe mikor érkezik meg. Ahhoz több kell, mint amit a hőmérő ki tud jelezni. Mindenesetre Tarlós Istvánt – a fideszes retorika szerint bukott főpolgármestert – előkotorták valahonnan, hogy mondjon már valami ütőset Márki-Zay Péterről, mert rohadtul nagy gáz van, szükség van minden segítségre. Tarlós mondta is, neki ez soha nem jelentett problémát. Először is megtudhattuk, hogy:

Ahányszor az arcára nézek, arra gondolok, hogy csecsemőkoromban felsírtam volna, ha róla álmodok. (Index)

Talán ideje lenne, hogy összedobjunk Tarlósnak egy nagyobb tükörre valót, mert valószínűleg hiányzik a lakásából ez a nem túlságosan újkeletű vívmány. És nem csak azért lenne ez szükséges, mert igazán maga sem testesíti meg a férfias szépséget – ami egyébként soha nem elvárás, amennyiben nem szépségversenyen indul az illető -, hanem talán a tükör elárulná azt is, amit a bukott főpolgármester ezek szerint nem tud: amikor ő csecsemő volt, Márki-Zay Péternek talán a szülei is csecsemők lehettek, ha egyáltalán megszülettek már. Van folytatás is:

egy évtizedig ezt a várost vezettem, de soha nem jutott eszembe, hogy odakéredzkedjek a miniszterelnöki székbe. Nem tudom, neki ez hogy jutott eszébe mindjárt Hódmezővásárhelyről katapultálva.

Tényleg? Mi az, hogy valaki odakéredzkedik a miniszterelnöki székbe? Kitől kéri a széket? Orbántól? Mert az övé lett attól, hogy egyszer beleült? Előtte más is ült abban a székben, és igazán felfoghatná Tarlós a maga 73 éves fejével, hogy az a szék mindenkor az országé, a szavazópolgárok döntik el, ki foglalhat helyet benne. Ha Orbán Viktor Felcsútról beleülhetett, Márki-Zay Péter Hódmezővásárhelyről már mi a bánatért ne ülhetne bele? Majd a választók el fogják dönteni, hogy a Fidesz, vagy az ellenzéki összefogás kap-e lehetőséget a kormányalakításra, aztán kiderül, ki hová ül.

Mindenesetre eléggé sokatmondó, hogy mostanában azzal kampányol a Fidesz: Orbán már 12 éve miniszterelnök, tehát jobban ért hozzá, mint aki nem miniszterelnök 12 éve. Franc tudja, szerintem ez nem érv. Engem legalábbis nem győz meg. Sőt, szerintem éppen itt az ideje, hogy új emberek váltsák a leharcolt, hatalomba kényelmesedett, elpofátlanodott régieket.

Azt sem gondoltam volna, hogy az ó, yeah! a magyar öntudat erősödésének jele. Na, pontosan ezért kell olvasni a propagandalapokat, hogy megokosodjon az ember. Talán többen hallották, látták a Nemzeti dal legújabb feldolgozását, amiben többek között Nagy Feró és Muri Enikő is szerepel. Bizonyára volt, akinek tetszett és volt, akinek nem. Én történetesen az utóbbi csoporthoz tartozom. Nem azért nem tetszett a klip, mert Muri Enikő felbődül a végén, hogy ó, yeah! Azt speciel nem is hallottam, mert nem jutottam el odáig a csodálásban. Azért nem tetszett, mert a Szomszédok című telenovella valamennyi részét juttatta eszembe, amikor az epizód végén a főbb szereplők dermedten belebámultak a kamerába, és elmondták a nézőknek a miheztartást, annyira sem bízva a populációban, hogy maguktól leszűrik a lényeget. Na, ez a Nemzeti dal pontosan ilyen volt, csak nagyságrendekkel gagyibb. Az én nem-tetszésemhez tehát a világon semmi köze nem volt az angol helyeslésnek a magyar Nemzeti dal végén – ha hallottam volna, akkor pláne nem tetszett volna, mert rohadtul nem passzol oda, nincs benne a szövegben, és alig hiszem, hogy lehet ennyire szabadon kezelni egy ilyen művet -, még csak nem is Muri Enikő nemzeti érzelmei riasztottak meg. Már csak azért is, mert nem tudom, kicsoda Muri Enikő, azt még ennél is kevésbé tudom, hogy mik a művésznő pártpreferenciái. Azért nem tetszett, mert szerintem szar volt. Ennyire egyszerűen, pártfüggetlenül. Ebből kihozni azt, hogy a nemzetileg öntudatos fideszeseknek tetszett a feldolgozás, a hazaáruló ellenzéknek pedig nem tetszett, sőt, oda kanyarítani a végére ezt a röhögséges öblögetést a cikk végére, elég komoly kétségbeesésre enged következtetni:

Ezért támadták Tóth Gabit, ezért mentek neki Muri Enikőnek, s ezért látnak ellenséget mindenkiben, aki nem internacionalista föderalista, hanem a szuverenista Európáért dolgozik. Ezért támadnak mindent, amiből nem nőhet ki a gyurcsányista Európai Egyesült Államok, hogy a birodalom semmijeivé tegye a nemzeteket, köztük Magyarországot. A baloldal szerint ugyanis támadni kell mindenkit, aki erős Magyarországban képzeli el önmaga, családja és a magyarság jövőjét, és erős nemzetek szövetségeként az Európai Uniót.

Milliók szerint azonban éppen ellenkezőleg van rendje a dolognak. Igen.

Vagy ahogy Muri Enikő énekli: „Ó, yeah!”

Hosszútávon, középtávon és rövidtávon sem működik tartósan az, hogy az aktuális hatalom által felkarolt-felkapott-preferált zenészek, színészek és egyéb művészek azon nyomban az ő nemzeti, esetleg vallási érzelmeik virágba borulásával magyarázzák, ha egy produkciójuk nem arat osztatlan sikert. Ez súlyos önbecsapás. Megakadályozza, hogy a sikertelenség valódi okát keressék, elgondolkodjanak rajta és ha szükséges, változtassanak. Már persze csak akkor, ha nem kurzusművésznek készültek zsenge gyerekkoruk óta. Akárhogy van is, a Nemzeti dal nem fideszes induló, hanem közös kincse az ország minden lakójának. Ekként kellene bánni vele. Szerintem.

Elég is ennyi talán napindítónak. Jó reggelt, szép napot, kellemes tavaszt kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!