NEHAZUGGY

Mi lesz így a kiskirálysággal most, hogy a nagy király bajba került?

Vogronics András | 2022. Március 17, Csütörtök | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Gyertek, trollocskák, üljetek ide mellém, mondok egy mesét. Egyszer volt, hol nem volt, a Kaszpi-tengeren is túl, ott, ahol vörös farkú malac túr, élt egy ember, aki már élete alkonya felé járt, és úgy gondolta, mielőtt meghal, még véghez visz valami nagy dolgot, hogy véletlenül se múljon el az élete anélkül, hogy ne emlékezzenek majd rá, amikor már nem lesz. Ez az ember világ életében kommunista volt, Brezsnyev alatt szocializálódott, majd KGB-ügynökként is dolgozott, míg végül be nem teljesítette álmát, amit Borisz barátjának köszönhetett, aki meg igencsak szerette a vodka nevű orosz italt. Emígyen konferálta fel ezt a jóembert:

„Most elhatároztam, hogy megnevezem azt a személyt, aki véleményem szerint képes konszolidálni a társadalmat… ”

Így lett ez a derék ember, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin Oroszország vezetője. Nem is tétlenkedett a konszolidációval, rögtön megtámadta a csecseneket, majd 10 évig háborúzott velük. Közben kiépítette és megerősítette a hatalmát, autokráciát épített ki, és elhallgattatta a vele kritikus hangokat. Aztán 2015-ben beavatkozott a fasiszta Asszad oldalán a szír polgárháborúba, ahol rengeteg civil esett áldozatul a vérengzéseknek. Egyébként nagyon kedves és szerethető ember, sokat sportol és vadászik is. 2010-ben, amikor megtudta, hogy Magyarországon az egykoron volt, kommunista szovjet befolyás alatt álló kis országban megnyerte a választást kétharmaddal egy ifjú titán, úgy érezte, eljött az ő ideje. Főleg, hogy már egy évvel korábban is találkoztak, úgyhogy magához rendelte újra. Megismételte, hogy milyen bátor embernek tartja, hiszen nem mással vonult be a történelembe, mint hogy 40 év megszállás után hazakergette a ruszkikat.

– Tetszel nekem, мальчик! Mit szólnál, ha te is olyan sokra vinnéd Magyarországon mint én itt, Oroszországban?

– но было бы хорошо! – válaszolt emez, és egymás tenyerébe csaptak.

– Semmi mást nem kell tenned, mint azt, amit én parancsolok neked.

– De nekem senki nem parancsolhat, nem mondhatja meg, mit tegyek! – jött a válasz.

– Azt majd meglátjuk!

Így is lett. Teltek-múltak az évek és a kis ország vezetője azt tette, amit parancsolt neki Vlagyimir. Minden pontosan úgy alakult, ahogy eltervezték. Mesés vagyont gyűjtöttek össze mindketten, sefteltek gázzal, atomerőművel, vakcinával. A kis ország vezetője rájött, milyen nagy ember lett belőle Vlagyimir mellett. Egy baj volt csak, hogy a kis ország tagja volt egy közösségnek, amelyik nem nézte jó szemmel, hogy nem azokat az érdekeket képviseli, amelyek mellett elkötelezte magát még azelőtt, hogy hatalomba került volna. A kis ország vezetője annyira belejött a pávatáncba, hogy egész egyszerűen szembeköpte azokat, akikkel együtt kellett volna működnie. Túl sok volt a kötöttség ahhoz, hogy kiteljesüljön. De mivel jogász végzettsége volt, és mellé elég gátlástalan is volt ahhoz, hogy szembeszálljon azokkal, akik etették és megvédték, ezért nyíltan szembefordult velük. Azt kezdte hangoztatni, hogy a demokrácia és a liberalizmus egy gonosz és rossz dolog, ezzel szemben az illiberalizmus és a keleti nyitás sokkal jobb dolog. Teljesen lenyűgözte mestere, Putyin áskálódása, és sorozatos beavatkozása a nyugati politikába, amiben ő maga is tevőlegesen részt vett. Folyamatosan vétózott, bojkottált, és a barátját éltette a Nyugattal szemben. Úgy döntött, hogy ő is háborúzni fog, mégpedig Brüsszellel. Ahol tudta, szidta, gyalázta, támadta az Európai Unió központját. Meg is lett az eredménye.

Aztán azt is végrehajtotta, amit a barátja még tanácsolt neki azért, hogy minél tovább hatalomba maradjon. Központi irányítás alá vonta a médiát, és minden fontos pozícióba a saját embereit ültette. Bíróság, ügyészség, igazgatótanácsok, végrehajtó szervek, szétverte az érdekképviseleteket, a szakszervezeteket felszámolta, üldözni kezdte a civileket, szisztematikusan ellopta az uniós pénzeket, amiket azért kapott az ország, hogy fejlődjön. Ezt egyszerű strómanok és oligarchák közbeiktatásával könnyedén megtehette, a családját és baráti körét kistafírungozta és milliárdossá tette. Az aprócska kis falut, ahol született, lényegében metropolisszá varázsolta. Stadion, kisvasút, halastó minden épült, ami szem-szájnak ingere volt. Elfoglalta a budai Várat is. Apukájának majorság címen luxusuradalmat építtetett Hatvanpusztán, a vejének Marbellán szállodát vett, kedvenc gázszerelő barátja közben egy rakás közbeszerzést csont nélkül megnyert. A kiszolgálóit is busásan jutalmazta trafikokkal, földekkel, és minden földi jóval, amit azoktól vett el, akik annyira nem rajongtak érte. Működött a recept, amit Vlagyimir adott neki. Aztán ahogy telt az idő, Vlagyimir úgy döntött, hogy háborúzni fog egy szomszédos országgal. Erre a kis ország vezetője nem volt felkészülve, ezért hirtelen amikor Vlagyimirtól elpártolt a világ, nem tudta mi tévő legyen. Bajba került szegény és összezavarodott. Mi lesz így a kiskirálysággal most, hogy a nagy király bajba került? Mit fognak szólni a hívek, ha most mindenről, amit eddig mondott, kiderül, hogy hazugság? Nagyon meg volt ijedve, hiszen 4 évente választásokat tartanak a kis országban, és nemsokára színt kell vallania. Mert nem csak a háború tört ki, hanem a választás is mindjárt itt lesz.

Elutazott hát Vlagyimirhoz, és több mint 5 órán át titkosan tárgyaltak arról, hogy mi legyen ezek után.

– Viktor! – mondta a 70 éves botoxos király. Vagy azt teszed amit mondok, vagy mész a levesbe! Вы понимаете?

– Oтлично! – válaszolta neki Viktor. És mi van ha nem?

– Hát akkor az van, hogy kinyitom a páncélszekrényem ajtaját, és előveszem a rólad szóló anyagokat, amiket még a KGB-vel szedtünk össze rólad, хорошо? – kérdezte Vlagyimir.

– Xорошо! – válaszolta Viktor! Mit lehet tenni, maximum kicserélem az alsóneműmet, amit összepiszkítottam – gondolta magában, és hazasietett.

Hazaérve összehívta a tanácsnokait – a Habony és Rogán nevűt -, hogy megbeszéljék, hogyan tovább. Arra jutottak, hogy továbbra is a kétszínű sunnyogás politikáját kell folytatniuk, mert különben nekik végük. Szegény Viktort meggyötörte ez a konfliktus, hiszen ha kiderül róla, hogy csak egy piti kis csaló, akkor jaj neki és a sleppjének. De aztán eszébe jutott, hogy végül is minden az ő kezében összpontosul és akik eddig követték, azok ezután is követni fogják, hiszen az ő kinyilatkozásaival szemben nem áll senki másé. Meg is nyugodott, és tovább folytatta azt, amit eddig is tett. Azért hogy nehogy meglepetés érje, még amit tudott, gyorsan ellopott és bevédte magát. Ha nem ezt tette volna, az én mesém is tovább tartott volna. Jó éjszakát!

– Hééé! És mi a mese vége? Mi lett a Vlagyimirral? És mi lett szegény Viktorral?

– Aludjatok el szépen, azt majd április 3-a után elmesélem. Onnan, ahol most abbahagytam. Addig is álmodjatok szépeket, és ha álmotokban jön a gonosz Soros Gyuri bácsi, meg a sok libernyák, akkor kommenteljetek csúnyákat és hülyeségeket nekik, attól megijednek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!