NEHAZUGGY

Ez van, amikor a hatalmukba kapaszkodó korrupt dilettánsok belepancsolnak a piaci folyamatokba

Reményteli jó reggelt és szebb napokat kívánok mindenkinek! Az ukrán külügyminiszterhez hasonlóan én is korlátozott várakozásokkal tekintek a mára tervezett törökországi orosz–ukrán külügyminiszteri találkozó elé. Ehhez képest semmilyen várakozásokkal nem tekintek az elé, hogy néhány óra múlva Novák Katalinnak hívják az államelnököt. Aki ugyanabba a székbe ül bele, ahol eddig Áder Mindentaláíró János szolgálta a Pártot, ahelyett, hogy az országot szolgálta volna, és legalább sátoros ünnepnapokon megkísérelte volna megtestesíteni a nemzet egységét. A Vlagyimir Putyin által Ukrajna ellen indított békefenntartó háború 15. napján kezdjük a saját portákon a söprögetést és a trágya lapátolását.

Annál is inkább, mert azt mondta az egykori KISZ-titkárból lett meggyőződéses liberálisból lett keresztényfundamentalista despotakezdemény és stratégiailag nyugodt táncoló páva, hogy a nemzetközi politika nehéz műfaj, és ilyenkor nem megengedhető, hogy a kampány szempontjai a nemzeti érdekek elé tolakodjanak. Azt elfelejtette hozzátenni, hogy ez az elvárás mindenkire vonatkozik, kivéve rá és a Pártra. Gondolom, pont ezért fordult elő véletlenül, hogy Rogán Bűnöző Antal és a propagandaközpont azzal terrorizálja a Covid-19-hírlevélre feliratkozott gyanútlan polgárokat és azzal szemeteli tele a postaládájukat, hogy az ellenzék háborút akar. Lényegében ez azt jelenti, amit a múlt héten is jelentett: hogy az állam- és kormánypárt már megint megsértette a saját maga által hozott, egyébként is gyalázatos választási törvényt, de érdemi következménye nincs a dolognak. Azt is mondhatnánk, hogy az egész választási kampány folytatólagosan elkövetett törvénysértések sorozata. Amivel kompenzálni kénytelenek, hogy miközben a kasszát kiürítették, a választási programjuk kizárólag Gyurcsány és a baloldal (helyesen: ellenzék) lejáratásáról szól. A Fidesszel szemben az ellenzéknek VAN VÁLASZTÁSI PROGRAMJA, ennek ismeretében érdemes mostantól hazudozni a dezinformációs kanálisokon.

Tényleg nem akartam ebbe az arcpirító háborús (poszt)valóságértelmezésbe sokadszorra is belefutni, de muszáj: a háborút nem az ellenzék akarja (senki nem akarja egyébként se), a háború már van. Két hete zajlik. A szomszédban. Nemhogy van, de azt Orbán haverja és illiberális példaképe indította Ukrajna ellen. Arról a Putyinról van szó, aki kórházakat, iskolákat, kenyérért sorban álló ártatlan civileket bombáztat, milliókat tesz földönfutóvá a szájba cseszett békefenntartás nagyobb dicsőségére, de akinek a Kreml dezinformációját nagy kanállal terjesztő állampárti média két hete megállás nélkül keresi a felmentést. Lényegében a Fidesz körül gravitáló komplett szellemi holdudvar – Bencsik Andrástól Deák Dánielig – minden intellektuális erőfeszítése arra irányul, hogy megfejtsék a hívők számára Vlagyimir Putyin elméjét és lelkének működését, mintha ez itt valamiféle népnemzeti pszichoterápia lenne. Azt magyarázzák reggeltől estig, hogy mi lenne a megoldás a rezsicsökkentés fenntartására, hogy az ukránok tegyék fel a kezüket, dobják el a fegyverüket, és vegyék tudomásul, hogy a cáratyuska innentől kezdve rendelkezik a sorsukról, megmondja, hogyan szeretnének élni, de még kormányt is kinevez a nyakukra, hogy nekik már ne kelljen. Mert neki ez jár. És ha megkapta, amit akart, akkor helyreáll a világbéke.

A kormány talált egy kommunikációs bunkósbotot ebben a konfliktusban, hogy ne kelljen a saját Putyinhoz fűződő viszonyukról, a csődöt mondott hintapolitikájukról beszélniük, ez pedig a halált okozó fegyverek átengedése, nem átengedése és a háborús perspektíva összekapcsolása az ellenzékkel. Ami egy álprobléma, egy szégyentelen, gyáva álláspont, az emberek egysejtűnek nézése és félrevezetése. Miközben az van, hogy akár ad Magyarország fegyvert Ukrajnának, akár nem, akár átengedi a mások fegyvereit, akár nem, rohadtul nem ez dönti el a háborút. Megdöbbentő, hogy emberek komolyan azt gondolhatják – de legalábbis a stratégiai nyugalomról pofázó kormányzat ezt feltételezi róluk -, hogy ha Putyin esetleg úgy döntene az ő elborulásában, hogy kirobbantja a harmadik világháborút, akkor az majd megállítja, hogy Magyarország kormánya nem adott fegyvereket és nem engedett át fegyverszállítmányokat. Komolyan gondolja élő ember, hogy ezen múlik, hogy Magyarország belesodródik a háborúba, vagy sem? Attól tartok, sokan nagyon is komolyan gondolják.

A biztonság, a szemfényvesztés meg a stratégiai nyugalom kedvéért egy parlamenti állásfoglalást is összegányolt és az elfogadását kezdeményezte tegnap a Fidesz, amelyben félszájjal elítélik Oroszország katonai beavatkozását (Putyin nevét le nem írnák a világért sem), ugyanakkor beleírták azt az ordas hazugságot is, hogy itt egyesek magyar katonák, illetve fegyverek küldését sürgetik a háborús térségbe. Cserébe az ellenzék kezdeményezésére ma este 8 órára összehívott, az ukrajnai háborúról és annak hazai vonatkozásairól szóló rendkívüli ülésre nem mennek el Orbán legbátrabb magyarjai, mert a hibrid kirakatdemokráciájukba ez már nem fér bele. Ezt csinálták 12 éven keresztül, kivétel nélkül bojkottálták az ellenzék által kezdeményezett üléseket, nem 24 nappal a választás előtt fognak úgy viselkedni, mintha itt még bárminek köze lenne a jogállamhoz. Csak szólok, hogy közben az Európai Parlamentben a Fidesz derék katonái leszavazták azt a határozatot, ami az orosz és kínai állami propagandával szembeni fellépést sürgeti. Mert ők tényleg kihúzták a fejüket Putyin hátsójából, tényleg elítélik és beálltak az európai sorba. Hacsak így nem.

Különben is ember legyen a talpán, aki képes követni őket abban a kommunikációs káoszerdőben, amibe Putyin elvtárs háborús lázálmai belekergették őket. Két napja a devizapiaci helyzet igényes elemzése után Hollik Megmondóember István arra jutott, hogy a baloldal miatt erősödött gyengült 400 forintra az euró. Lényegében beismerte, hogy olyan betonszilárdak a magyar gazdaság alapjai, hogy a kormányzati döntésekbe semmilyen módon beleszólni nem tudó ellenzék kósza nyilatkozatai spontán módon bedöntik a szuverén nemzeti valutát. Ehhez képest a 15 éve nem látott szinteken vágtató februári 8,3 százalékos inflációt, amelyben a moszkvai despota háborújának hatásai még rohadtul nem érződnek, tegnap már azzal védték, hogy milyen szerencse, hogy nem a baloldal kormányoz, mert ha a baloldalon múlna, már brutális háborús infláció lenne. Sőt, már most is háború lenne, és Márki-Zay személyesen zárná el a gázcsapot Moszkvában.

Lehet, hogy egyesek szerint érdemes mélyen kielemezni, hogy mekkora valóságtartalma van annak, amivel az állampárt saját korrupt dilettantizmusát megpróbálja elsikálni (miszerint ez nem is olyan tragikus, mert a magyar infláció az európai középmezőnyben van, a hatósági árazás meg 3-4 százalékponttal vitte lejjebb az inflációt), de különösebb elemzés nélkül is egyszerű a történet. Sehol nem volt még Putyin gyerekkórházakat bombázó háborús pusztítása, és Magyarországon már jóval 5% fölött volt az infláció, amiben vastagon benne volt az inflációt gerjesztő csilliárdos választási közpénzszórás és a hatósági áras csirkefarhát, üzemanyag, miegymás. Normálisék időtlen idők óta mondják, hogy ennek nem lesz jó vége, az inflációt csak szigorú gazdaságpolitikával lehet kordában tartani, az orbánizmus mindenáron hatalomban maradását szavatoló pénzégetés kimondottan káros: odabasz a költségvetésnek, növeli az éves hiányt és kilövi a sztratoszférába az államadósságot. Normálisék szóltak, hogy bár a plusz jövedelem plusz keresletet generál, de ez fűti az inflációt, amit éppenhogy hűteni kellene. Normálisék elmondták nem egyszer a hazaárulás ódiumát is vállalva, hogy az ársapka okozta veszteséget a piaci szereplő, a kereskedő nyakába zúdul, amit vagy megbír, vagy megfojtja, az egész piaci lánc sérül, amúgy is legfeljebb átmenetileg fenntartható, vissza kell belőle jönni, a valós piaci árat meg előbb-utóbb úgyis a fogyasztónak kell megfizetnie.

Tehát összefoglalva: az inflációt a hatalomban lévők szigorú gazdaságpolitikája tudja elszabadítani/megfékezni (a háborús hatást most hagyjuk, az még nincs benne a 8,3-ban). Erről a kormány tehet, mert a kormány kormányoz, amikor Gyurcsány kormányzott, akkor ő tehetett róla. És így ahogy elnéztem tegnap a benzinárstop hatalmas sikerét, a benzinkutak megrohamozását, a készlethiány miatti kényszerbezárásokat, a kilométeres sorokat, szerintem érdemes lett volna normálisékra hallgatni. Enyhén szólva is hamisnak érzem Hernádi úr cáfolatát, miszerint szó nincs arról, hogy ellátási problémák merülhetnek fel az üzemanyag-ellátásban, legfeljebb logisztikai problémáról lehet szó, de az is „csak átmeneti, mire kiszolgálják a kutakat”. Bazmeg, hát a szememmel látom, a bőrömön tapasztalom, mit cáfol a jóember? Igen, a háború sok mindenről tehet. Nem lehet kimaradni belőle és meg kell fizetni az árát. Ahogy a felelőtlen pénzszórásnak, az olcsó populizmusnak is. Ez van, amikor egy, a hatalmába foggal-körömmel kapaszkodó dilettáns banda belepancsol a piaci folyamatokba. Most lenne bátor dolog kimenni a nép közé és megkérdezni a megvédett hívektől, hogy így hogy a negyedik kútnál állnak fél napja 5 liter benzinért, fizetnének-e többet, csak legyen benzin és haladjunk már?

És végül: mindennél nagyobb nemzeti sikernek tartom, hogy a NER közpénzből lett milliárdos strómanjainak – Mészáros és Szíjj – a több mint 90%-os tulajdonában lévő MKB finanszírozta 4 milliárd forinttal a putyinista, kicsit fasiszta, kicsit náci, röviden szélsőjobboldali Marine Le Pen elnökválasztási kampányát. Nincs ország Európában, ahol ezt meg lehetne magyarázni a népnek. Akkor sem lehetne, ha madame Le Pennek bármi esélye lenne megnyerni a francia elnökválasztást. Tehát az Európa egyik legnagyobb gazdaságát adó Franciaországban nincs épeszű bankár, aki ilyet művelne, Orbán pénztárosai és strómanjai vígan beleavatkoznak egy másik ország választásába 4 milliárddal úgy, hogy közben Magyarország segge kilóg a gatyából. Körbeértünk ezredszer is. Orbán és bandája pontosan olyan mélyen össze van nőve a Putyin által pénzelt európai szélsőjobbal (Salvini is magára veheti), mint magával a moszkvai megszállottal. Ezt már nem lehet lemosni, ebből nem lehet visszajönni. Nem egyszerűen súlyos pénzügyi (nemzetbiztonsági?) kockázat ez, de szégyen is. Az Európai Néppártból az Európát bomlasztó putyinista szélsőjobb szemétdombjára sodródni: szavakkal leírhatatlan szégyen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább