NEHAZUGGY

Aligha történt itt bármiféle villámgyors kihátrálás a Putyin-barátságból

Olvastam tegnap, hogy miközben a V4 nevű alakulat a moszkvai jeget Londonba vitte, hátha elolvad, a Financial Times brit lap hosszú elemző cikkben foglalkozott a választásokra készülő Orbán-kormány előtt álló kihívásokkal. Ezek közül a legnagyobb kihívásnak Nagy-Britanniából nézve azt látják, hogy vajon sikerül-e a magyar állampártnak az oroszbarátságból való villámgyors kihátrálást elfogadtatnia a saját választóival, akiket szerintük összezavart az elmúlt napokban tapasztalható teljes kommunikációs hátraarc. Azt is írták, hogy ez a háborús helyzet nem mindennapi fegyvert adott a magyarországi ellenzék kezébe is, Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt is oroszbarátsággal vádolja és „Putyin pincsijének” nevezi Orbánt. Mindezektől függetlenül – állítja a cikk – a kormány új narratívája használhat Orbánéknak, ugyanis a békepártiságra és a háborúba való belesodródás elutasítására kedvezően reagál a magyar közvélemény. Vagyis a kérdés az, hogy a választók is ugyanilyen könnyedén fel tudják-e cserélni az oroszbarátságot az új kommunikációs irányzatra, mint Orbán Viktor.

Úgy gondolom, hogy így a háború 14. napján, 25 nappal a túl sokadik történelmi választás előtt, a Závecz legfrissebb közvélmény-kutatását fél szemmel fürkészve alighanem megállja a helyét az a kipcsak-piréz közmondás, miszerint az életvitelszerű Fidesz-szavazókat valószínűleg nem lehet zavarba hozni. Gondoskodik erről 12 éve az immár évi 130 milliárdból fenntartott közszolgálati pártmédia, ahonnan most is napi 24 órában ömlik a Kreml dezinformációs propagandája, valamint a Fidesz választási kampánynarratívája, anélkül, hogy meghallgattatna a másik fél is. Ennek a közpénzmonstrumnak a szerves részeként önkritika nélkül teszi a dolgát az állami hírügynökség is, amit gyakorlatilag a pártközpontban, a miniszterelnökségen és a minisztériumokban szerkesztenek és cenzúráznak. Nem utolsó sorban az sem elhanyagolható fegyvertény, hogy a kormányoldal abban a helyzetben van, hogy egyetlen hét alatt simán elkölt akár negyedmilliárd forintot is csak a Facebookon azért, hogy terjedjen a homályos ige. Ezért aztán minél jobban össze vannak zavarodva a hívek, annál könnyebb eladni nekik a stratégiai nyugalom mítoszát és könyörtelenül számító rablómeséjét. Nekünk annyi a feladatunk, hogy szembenézzünk azzal, hogy miután a Fidesz nem egy párt, hanem egy vallási közösség, azaz Orbán Viktor nem politikus, hanem egy mítoszgyártó vallási vezető, a kocsmai populizmus pedig nem a racionalitás rokonértelmű szava és kategóriája, nagyon is valós esély van arra, hogy a NATO-hoz való csatlakozás után 23, az Európai Unióhoz való csatlakozás után 18 évvel a magyarok a moszkvai kiszolgáltatottságot választják a Nyugat helyett, ahova elvileg tartozni akarnak. Nem mind, de azok, akik egy pusztító háborút és a rezsicsökkentést egy mondatban képesek emlegetni, feltétlenül.

Ők úgy tudják, hogy Vlagyimir Putyinnak, no meg Moszkva plecsnis emberének köszönhetően Magyarország a piaci árnál ötször olcsóbban kapja a gázt, és a büdös életben nem jut el hozzájuk a valóság: kéthavi csúszással tavaly novemberig még a tőzsdei árnál is többet fizettünk Moszkvának a fűtőanyagért, a „rezsicsökkentést” pedig nem a háborús agresszornak állt diktátor nagylelkűsége, nem is milliárdos NER-strómanhálózat felajánlása, hanem a magyar költségvetés finanszírozza. Mindenki. Az is, aki két hete keresi a felmentéseket Putyin számára, relativizálja a bűneit, és a nyakán dagadó erekkel üvölti, hogy ki mindenki más tehet arról, hogy elgurultak a gyógyszerei és visszaütött.

Ők úgy tudják, hogy őket a kormány fogja megvédeni a háborútól, hogy ők egyedül kimaradhatnak abból, ami a szomszédban történik, és hogy őket nem a NATO, hanem a Kelet és Nyugat között pávatáncoló szélkakas fogja megvédeni a bajtól. Az orbánizmus háborús agresszor stratégiai partnere által indított háború 14. napján azt érdemes látni, hogy bár első ránézésre talán úgy tűnt, hogy érdemben megváltozott az állampárti narratíva, valójában aligha történt itt érdemi kommunikációs hátraarc vagy kihátrálás a vállalhatatlan Putyin-barátságból. Ennek rengeteg ékes és ordító bizonyítéka van. Egyebek mellett, a teljesség igénye nélkül: a Moszkvában 2014 óta rendszeresen bokát csattogtató külügyér Putyin-érdemrendje a helyén van; bár minden uniós tagország kilépett már a kémbankból, ezeknek eszük ágában nincs kilépni; és gyakorlatilag az európai uniós tagországok között egyedüliként óvakodtak hangosan és érthetően elítélni a haverjukat, és ahelyett, hogy Magyarország energiaellátásának diverzifikálásáról hallottunk volna félreérthetetlen szándéknyilatkozatokat, azzal riogatják a híveiket, hogy az orosz gáz nélkül mind megfagynak, és megfizetik a háború árát. Orbán Viktor londoni beismerő vallomásánál ordítóbb bizonyíték nem is kell: kiszolgáltatták az országot Putyinnak, ha a háborús bűnöstől nem jön a gáz, a magyar gazdaságnak harangoztak.

Ezen aligha változtat, hogy tegnap Londonban született egy közös nyilatkozat, amit a V4-ek miniszterelnökei és a brit miniszterelnök aláírt, vagyis Orbán is aláírta, hogy elítéli Putyin „gyalázatos ukrajnai tetteit”. Ettől még itthon más a muzsika. Páros napokon azt állítják, hogy csak a NATO képes megvédeni minket, páratlan napokon a NATO nem véd meg minket. Páratlan napokon azzal házalnak, hogy meg tudjuk védeni magunkat, ide ne jöjjenek NATO-katonák, páros napokon nem tudjuk megvédeni magunkat, jöhetnek NATO-katonák. Páratlan napokon úgy van, hogy nem haladhatnak át az országon halált okozó fegyverek, egy óvatlan páros napon már arról rendelkeznek, hogy áthaladhatnak, csak ne Magyarországról lépjék át a határt Ukrajna fele. Páratlan napokon hülyeségnek tartják a háborús agresszor elleni szankciókat, de nem okoskodnak, ezért megszavazzák őket azért, hogy páros napokon mutogathassanak a szankciókra, amelyek miatt 400 forint az euró. Hát hiszen páratlan napokon bivalyerős és válságálló a magyar gazdaság, páros napokon a brüsszeli szankciók miatt a régióban egyedüliként a szuverén magyar fizetőeszköz pofával előre áll bele a földbe. Sőt, a kettő  között azt se tudják, hogy megszavazták, vagy nem szavazták meg a szankciókat (lásd: Deutsch professzor múlt heti szürreális performanszát), de bármit is szavaztak meg, az a biztos, hogy a baloldal hazudik. Olyannyira, hogy néhány nyilatkozatával bedönti a forintot.

Ez szerintem mind azt mutatja, hogy valamit félreértenek azok, akik arról beszélnek, hogy itt bármiféle érdemi pálfordulás történt, hogy Putyin láncos európai faltörő kosai kiszerettek a gazdájukból. Szó nincs erről. Ez a kétségtelenül tudathasadt, orwelli kettősbeszél-duplagondol műsor azoknak szól, akiket 12 éve Gyurcsánnyal és Sorossal eredményesen lehet hergelni, akik elvileg EU-pártiak, de akik az Európai Unióhoz való csatlakozás 18. évében most sem Moszkvát és a háborús gyilkost hibáztatják a bajaikért, hanem Brüsszelt. Akiket nem zökkentett ki a vakhitükből, hogy a vezérük 44 ezer covid-áldozat mellett sikeresnek nevezte a járványkezelést, akiket nem zavar, hogy amíg őket a közmunkával zsarolja a fideszes kiskirály, a mezei gázszerelőből milliárdos lett, akik a melegektől féltik a gyerekeiket, de attól nincsenek kétségbeesve, hogy az iskolákban lassan nincs ki tanítson. Őket aligha lehet olyan apróságokkal összezavarni, hogy a békeidőben rendületlenül szabadságharcoló egyélőistenük most a béke védőszentjének álcázza magát, és ez pont az ellenkezője annak, hogy korábban 12 évig békeidőben háborúzott. Hát hiszen ők maguk is egyszerre tartják magukat áldozatnak és 1956 bátor szabadságharcos örököseinek, egyszerre forradalmárok és egyszerre akarnak kimaradni a háborúból. Nem a valóságot akarják hallani, hanem a mítoszt, a mesét. És azt kapják most is. A stratégiai nyugalom arcpirító meséjét. Hogy nem azért szar a helyzet, mert az elmúlt 12 év elhibázott gazdaságpolitikáját és égig érő kormányzati korrupcióját köbre emeli a háború, és a magyar gazdaság az orosz energia és a német autóipar pórázán, lélegeztetőgépén letolt gatyával sodródik a szakadék felé, hanem azért, mert büszke, keresztény magyarok, akikkel a gonosz Nyugat már megint szándékosan ki akar cseszni. Velük akarja megfizettetni a háború árát, amibe a hazaáruló baloldal sodorná bele őket. Ha nem lenne a stratégiai nyugalom, a bölcs megfontoltság felcsúti lángoszlopa.

Ha ez a választás bármilyen kis mértékben a választói akaraton múlik (szerintem legfeljebb részben fog azon múlni), akkor nem az a kérdés, hogy a Fidesz nevű vallási szekta hívei mit hisznek el a vallási vezetőjük és a propaganda tudathasadt meséiből, hanem hogy a többieknek van még négy évük erre a silány műsorra és arra, hogy az ország kisodródjon Európából és a civilizációból, vagy elég volt. Ha ezt a választást bármilyen kis mértékben a demokratikus, korrekt verseny, a józan ész, a ráció döntené el, akkor a Fidesz talán éppen becsúszna a parlamentbe. Ez viszont nem az a műsor.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább