Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lánctalpas uszítás helyett kivételesen elkelne némi stratégiai bátorság és felelős, politikusi viselkedés

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyon jó reggelt és békésebb napokat kívánok mindenkinek! Főleg mert távolabb alig állhatnánk ettől. Szeretném újra leszögezni – nem kizárólag a szerkesztőségünknek címzett, egyre sokasodó, egyre vadabbul fenyegető, mocskolódó üzeneteken felbuzdulva -, hogy minden, a legmagasabb állami szintekről terjesztett álhírrel, primitív hazugsággal és dezinformációval szemben, senki nem áll a háború oldalán. Sem mi, sem azok, akiket gyűjtőnéven, hazug módon baloldalnak szokás nevezni. Akkor sem, ha Orbán Viktor – lépést tartva a Kreml dezinformációs propagandája emblematikus zászlóshajójának számító közmédiával és egyéb bugyrokkal – most már napi rendszerességgel uszítja a közeledő választások árnyékában a híveit azzal, hogy a baloldal háborúba akarja sodorni az országot. Ez egyszerűen nem igaz. Ez egy ugyanolyan ócska, veszélyes valósághajlítás, mint az, amit mondjuk Hollik István (a név tetszőlegesen behelyettesíthető) az MTVA Bende Balázs nevű beszélő fejével karöltve hörög, hogy tudniillik a baloldal a háború költségét is a magyar emberekkel fizettetné meg, ami tökéletesen rímel arra, hogy a Nyugat és a magyar baloldal háborúpárti.

Nem, fröcsögve őrjöngő drága véreim! Nincs élő ember, aki háborúzni akarna. Írjuk le újre meg újra: pártállástól, vallástól, nemtől, cipőmérettől, hajszíntől vagy éppen kortól függetlenül MINDENKI békében akar élni. Sajnálatosnak, egyúttal felháborítónak tartom, hogy Magyarország egykor tehetségesnek számító politikusától és örökös fideszes miniszterelnökétől 2022-ben, egy ilyen helyzetben csak erre az igénytelen, primitív dumára telik. Értem, hogy az emberen 12 évnyi korlátlan teljhatalom mély nyomokat hagy, és még olyanoknak is eltorzítja a személyiségét, akik történetesen nem az illiberalizmus ideológiájával és fedősztorijával legitimálják a korrupciót és tapossák el a jogállamot az Európai Unió peremén. De az elmúlt 12 év ismeretében a baloldalra mutogatni, és ilyen ocsmány vádakkal illetni, egyszerűen a békeidőben függöny mögé bújással rokon gyávaság. Ez még a regnáló miniszterelnökhöz is méltatlan. Már csak azért is, mert a baloldali emberek, a baloldali politikusok kérdés és gondolkodás nélkül részt vesznek a humanitárius segítségnyújtásban. Azt sugallni, hogy aki a 12 éve tartó, védhetetlen oroszbarát pávatáncot járó kormány valódi ügyködésén átlát és szóvá teszi, a háború oldalán áll és belevisz bennünket a háborúba, közönséges uszítás.

Hát ki van kormányon most is kétharmaddal?

Ki törölte el a járványügyi intézkedéseket, miközben sunyi módon azért a rendeleti kormányzást fenntartja – ahogy arra sokan figyelmeztettek a maga idején, de hazaárulózást kaptak a pofájukba – csak azért, hogy továbbra is saját hatáskörben azt csináljon, amit akar?

Ki az, aki kudarcos moszkvai jégtörése, pláne a háború kitörése után sem volt hajlandó tájékoztatni az ellenzéki politikusokat arról, hogy mi történt, mi hangzott el, mi a miheztartás?

Ki az, aki nem egyszerűen csak üzletelt hosszú éveken át a háborús agresszorral, de közben moszkvai mintára alakította át az országot? Üldözőbe vette a civileket, felvásárolta és kézivezérlésre állította a médiát, és közpénzből tőkésítette fel a csatlós oligarcháit

Ki az, aki 2014 óta békeidőben nettó háborús retorikával kormányozza az országot, most meg a stratégiai partnere által indított háborúban békepapos maskarában tesz úgy, mintha nem ismerné az agresszort?

Ki az, aki most is azon dolgozik, hogy az ország egyik fele ellen hergelje a másikat, hogy a már nem csak átvitt értelemben létező háborús pszichózist a maga javára fordítsa?

Ki az, aki még a magyar gazdakörök kibaszatos kongresszusán is csak sorosozni, kommunistázni és migránsozni tud, és a mocskos diktátorral kötött paksi bizniszét védelmezi?

Ki az, aki most pusztán érdekházasságnak próbálja beállítani Vlagyimir Putyin rezsimjének hű másolását?

Ki az, aki megveszekedetten szabadságharcol évek óta Brüsszel ellen, ki az, aki azzal vádolja Brüsszelt, hogy a nemzetek Európája helyett európai szuperállamot épít, miközben saját magát nemzeti alapon álló demokratának nevezte ki, akinek kötelessége szembeszállni a birodalomépítőkkel, akik szerinte a demokrácia ellenfelei?

Ki az, aki most a birodalomépítő moszkvai agresszor haverjának a nevét sem hajlandó a szájára venni, mióta az megtámadott egy szuverén európai nemzetállamot?

És ki az, aki békeidőben Európa erős emberének hazudja magát, most viszont a szuverén nemzetek Európáját fenyegető gyilkos háború árnyékában próbálja kicsire összehúzni magát, aki nem szól bele a nagyok dolgába, és közben nem a háborús agresszort, hanem az ellene hozott szankciókat köpködi, mert mi van, ha a moszkvai elmebetegnek elgurulnak a gyógyszerei és nem lesz olcsó gáz?

Lehessen már erről őszintén beszélni, anélkül, hogy az embernek beletolnák a pofájába, hogy mimagyaremberek vesztét, azaz háborút akar. Írjuk le újra meg újra: a magyar kormány nem egyszerűen pragmatikus politikai-gazdasági kapcsolatot tartott fenn Moszkvával, Vlagyimir Putyin illiberális berendezkedése követendő modellként szolgált Orbán Viktor számára. Ezt zabáljuk 2014 óta, amikor nem pusztán a paksi biznisz üttetett nyélbe, de Tusványoson meg is hirdette őfényessége ezt a mostantól érvényes berendezkedést, amikor követendő példaként beszélt olyan országokról, amelyek ugyan nem liberális demokráciák (magyarul: egyáltalán nem demokráciák), ám mégis sikeresek. Kína és Oroszország biztosan szerepelt az akkori felsorolásban. Mert így is lehet viszonylag jól élni, kevesebb és egyre kevesebb szabadsággal, egyre nagyobb szférát átengedve a mindenbe beleugató, magát bármire feljogosító államnak, de mindenért kárpótol, hogy reggeltől estig lehet melldöngetni a nemzeti büszkeséggel és nagysággal. Már akkor is világos volt, hogy míg Oroszország büszkeségét valamelyest joggal táplálhatta az erő és a nagyság illúziója, vagyis Putyin elmesélhette a sötétségben, szellemi és sok esetben egzisztenciális nyomorban tartott híveinek, hogy a világ urának lenni gatyából kilógó seggel is lehet, egy alulról 10 milliós kelet-európai nyomorúságos kisállam esetében a nagyság és az erő illúzió. Moszkvához dörgölőzve nem leszünk nagyobbak, de már vidám barakk se nagyon leszünk. Nem mintha akartunk volna valaha is. Putyinnak legfeljebb eladni lehet az országot, mocskos ügyleteket lehet kötni vele, és lehet bízni abban, hogy úgy fordul a világpolitikai széljárás, akkor majd a nyertesei leszünk annak, hogy hosszú évekig bomlasztottuk Európát, ahova mindig is tartozni akartunk.

Ma már világosan látszik, hogy nem leszünk. A nemzeti szuverenitással öblögető, Brüsszel állítólagos birodalmi törekvései ellen főállásban harcoló magyar kormány annyit ért el, hogy egy megbízhatatlan, hazug, zsaroló KGB-ügynök kényének-kedvének szolgáltatta ki az országot, és mostanra a világ egy része teljes joggal Putyinnal azonosít bennünket, magyarokat. Akiknek egy jelentős része a közmédiából ömlő putyinista dezinformációk dacára sem fog soha közösséget vállalni egy háborús gyilkossal. Nemhogy közösséget, de semmilyen stratégiai partnerséget. Az olcsó gáz soha nem lesz az emberi tartás mércéje, hiába akarja Bayer elvtárs kitiltani az ukrán nagykövet asszonyt Magyarországról. Egy olyan bomlott agyú despotával soha semmilyen közösséget nem lehet vállalni, aki a nemzetközi jogon taposva az Európai Unió legnagyobb menekülthullámát szabadította ránk, aki miatt annyi ember kényszerült mindenét hátrahagyva elmenekülni csak a háború első hetében, mint amennyien Közel-Keletről 2015-ben összesen jöttek. És igen, Európa befogadja ezeket az embereket, és a jobboldaltól a baloldalig Magyarország szinte egy emberként bizonyítja, hogy nem sikerült olyan mélyre lerugdosni, nem sikerült annyira megmérgezni, hogy ne a mindenkori legjobb arcát mutassa. Beleértve azokat a civil szervezeteket, amelyeket putyini mintára boszorkányüldözött Putyin felcsúti haverja, és akik most oroszlánrészt vállalnak abból a munkából, amit az állam már csak azért sem tud elvégezni, mert tudatosan rombolta porig a menekültügyi rendszert és infrastruktúrát, mert ide ne jöjjön senki.

Nos, lenne bőven mit megmagyarázni, elkelne némi stratégiai bátorság és a helyzet súlyosságára való tekintettel némi államférfiúi, de legalábbis felelős politikusi viselkedés. Lánctalpas uszítás helyett lehetne úgy tenni, mintha a rendeleti kormányzásába kapaszkodó kormánypárt nem csak azoknak a kormánya lenne, akik rájuk szavaztak. Kivételesen. Tudom, hogy nem lehet, hiszen annyi mindent hazudtak már, hogy nem pont a választások előestéjén fogják felfedezni magukban az igazmondó juhászt. Nem lehet, hiszen a vállalhatatlan elmúlt 8-12 év miatt a hazugság-spirál olyan mélységébe sodródtak, ahol már nincs kontroll. De attól még igaz, hogy egyszerre nem lehet egy háborús agresszort támogatni és az európai közösség oldalára állni. Nem lehet morgolódva megszavazni a közös európai fellépést, aztán magyarázkodni és vagdalkozni, de valójában továbbra is Putyin agresszív rezsimje mellett állni. Ez nem a baloldal sara, hanem a kormány kizárólagos felelőssége.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.