NEHAZUGGY

Nyilván a béke lenne a legjobb megoldás, de ez egyelőre nem elérhető cél

Lázár Gergő | 2022. Március 3, Csütörtök | 18:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,314,946 forint, még hiányzik 685,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Zelenszkij ukrán elnöknek írt levelet Márki-Zay Péter.

De vajon mit akart mondani azzal, hogy “büszke azokra a magyarokra, akik az ukrán hadsereg tagjaként részt vesznek a hősies küzdelemben”?

Ha komolyan így gondolja, vajon miért nem indul maga is a harctérre? Most meg lehetne mutatni, micsoda fenegyerek. Aki legyőzi az erőszakos nagyfiút és megvédi a kicsiket. Ahogy olyan sokszor hallottuk már tőle…

De legfőképpen, mit üzen ezzel a kárpátaljai és az anyaországi magyar embereknek?

Miniszterelnökként valóban ez lenne a cél: fiainkat küldeni a két nagyhatalmi érdekszféra ütközőzónájában, az ott élő emberekkel vívott háborúba?

Ezt Máthé Zsuzsa újságíró közölte Facebook oldalán, amit a Mandiner valamiért átvett. Az MZP által küldött nyílt levelet a Blikk is leközölte, amelyet átolvasva olyan nagy problémám nekem nem volt, de úgy tűnik, hogy nem vagyunk egyformák. A fenti sorok egy felháborodott embertől származnak, aki úgy véli, hogy az Ukrajnában élő magyarok nem ukránok, ezért közük sincs a harcokhoz. Értem persze a felvetést, hiszen Trianont követően valóban sok magyar maradt a határon túl, de azért 100 év alatt ezen lehetett volna változtatni, ha valaki úgy vélte, hogy az anyaországban kíván élni, akkor azt megtehette. Felvehette a magyar állampolgárságot és ideköltözhetett, de a legtöbben amellett döntöttek, hogy a hazájukban maradnak.

Értem én, hogy sokan úgy vélik, ez nem az ő háborújuk és azt is, ha valaki nem akarja feláldozni az életét, de azért az leginkább fura, hogy eddig ukrajnai magyaroknak tekintették őket, de most, hogy kirobbant a háború, olyan magyarokká váltak, akik egy konfliktus közepén találták magukat. Csak egy felvetés, de egy Ukrajnában élő ukrán állampolgár miért is akarna jobban harcolni ebben a háborúban? Ennek az egésznek csak vesztesei vannak, nem kellene úgy viselkedni, mintha lennének különbségek az ukránok között. Tény, sokaknak különböző gyökereik vannak, de végső soron a hazájukat próbálják megvédeni a behatoló oroszokkal szemben, ami nem nemzetiségtől függ. Aki több, mint 100 évvel a trianoni egyezmény után is egy másik ország területén él, az akár tetszik, akár nem, annak az országnak az állampolgára.

Félreértés ne essék, a legjobb az lenne, ha senkinek sem kellene szembenéznie a háború borzalmaival és nem került volna sor erre a szörnyű eseményre, de sajnos ez megtörtént. De úgy vélem senki sem dönthet úgy ebben az esetben, hogy ő hirtelen mégsem ennek az országnak az állampolgára, meg ez amúgy sem az ő háborúja. Utóbbival egyetértek, ez soha nem kellene, hogy a civilek háborúja legyen, de Ukrajnának jelen esetben nem sok választási lehetősége van, hiszen katonai ereje nem elég jelentős ahhoz, hogy visszaverjék az orosz támadásokat, ezért önkéntesekre van szükségük, akikből jól láthatóan jelenleg nincs hiány. Úgy vélem viszont, hogy mindenkinek ki kellene vennie a részét valamilyen formán a hazája védelméből. Itt nem csak fegyverekre gondolok, van sok más módja is annak, hogy valaki a szolidaritását fejezze ki a védekező ukrán csapatok felé.

A fenti sorok szerzőjének utolsó mondatát egyszerűen nem is értem, hiszen az a következő; fiainkat küldeni a két nagyhatalmi érdekszféra ütközőzónájában, az ott élő emberekkel vívott háborúba? Az ukrajnai magyarok mégis hol élnek? Nekik mi a hazájuk, területileg legalábbis? Az a felvetés pedig, hogy ez a háború Oroszország és az Egyesült Államok között robbant ki nem más, mint a már megszokott struccpolitika, hiszen egyszerűbb mindenért is az Egyesült Államokat vádolni, nem pedig arról beszélni, hogy az oroszok kiprovokáltak egy háborút. Az a felvetés, miszerint a NATO tehető felelőssé ezért az egészért, véleményem szerint teljesen értelmetlen, hiszen mint már korábban én magam is kifejtettem, Ukrajna egy szuverén állam, amely eldöntheti, hogy kíván-e csatlakozni a szövetséghez, vagy sem. Márpedig a lakosok többsége a csatlakozást szeretné, tehát ez az ukrán nép akarata. Akkor meg miért is a NATO és vele az Egyesült Államok a hibás a kialakult helyzetért?

Jó lenne, ha most nem kellene erről beszélni és lehetne békésebb dolgokról írni, de sajnos ez most elképzelhetetlen, hiszen senki sem tudja, mi lesz a kimenetele ennek az egésznek. Egy biztos, most pontosan látszik az EU és a NATO jelentősége, hiszen nélkülük az ukránoknak véleményem szerint esélyük sem lett volna az orosz előrenyomulással szemben. Szükséges, hogy térdre kényszerítse a világ az orosz gazdaságot, ezzel ellehetetlenítve a katonai akciókat, amelyek hihetetlen pénzeket emésztenek fel nap nap után. Ha Ukrajna elég sokáig képes kitartani, az orosz gazdaság térdre fog rogyni és Putyinnak nem nagyon marad más választása, mint hogy elkönyveli a vereséget és nekiáll a sebei nyalogatásának. Remélhetőleg ez hamarosan meg is fog történni, és nem kell további ezrek haláláról beszámolni, hiszen senki sem érdemli ezt. Sem az ukránok, sem az ukrajnai magyarok, sem pedig a halálba küldött orosz tinédzserek. Ebben a háborúban mindenki vesztes.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!