Május 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ezt gondolja az utcai harcos, a szabadságharcos, a tatami királya?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,324,935 forint, még hiányzik 1,675,065 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt! Március elseje van, az én értelmezésem szerint ez a tavasz első napja. Mostantól kezdve elvárom, hogy kellemes idő legyen, langyos szellő és madárfütty. Ez általában az időjárást nem szokta sem meghatni, sem befolyásolni, de az engem nem különösebben érdekel.

A piros lett a paradicsom, nem hátra – szlogen után újabb hátborzongató mondatot ismételget a komplett NER. Magyarország biztonsága az első. Ez kurvajól hangzik elsőre, de körülbelül annyi értelme van, mint az előre-hátra menő országnak. Semennyi, de legalább könnyedén megjegyezhető, mindenhová odabiggyeszthető. Remélhetőleg hamarosan kidolgozzák Rogánék, ezt hogyan lehet Facebook-ikonokkal leírni azoknak az agyhalottaknak, akiknek még az olvasás sem megy. Józan ésszel érdemes belegondolni, hogy Magyarország biztonsága önmagában, mindentől és mindenkitől függetlenül hogyan biztosítható. Merthogy sehogy. Nekünk az Európai Unió és egész Európa biztonsága jelenti az ország biztonságát, semmi más. Igen nagy baromságnak tartom, hogy azt próbálja sugalmazni a kormány, majd ők megvédenek minket. Nem fognak megvédeni, nem is tudnak.

Ez most pont akkora hazugság, mint az, amit a járvány körül csináltak. Megvédtek minket, Orbán külön lebirkózta a vírust, sokszor és hangosan hálálkodott Kínának és Putyinnak az oltóanyagért, miközben nagyságrendekkel több – és főként hatékony – oltóanyagot szereztünk be az uniós közös forrásokból, arról mégsem esik egy kurva szó sem. Most sem az történik, aminek normális esetben történnie kellene. Nem ül oda Orbán a kamera elé a közpénztévében és nem magyarázza el a híveinek, hogy nem vagyunk egyedül, tagjai vagyunk az Európai Uniónak és a NATO-nak, a világ legnagyobb hadereje áll mögöttünk, ha támadás érné az országot, nem vagyunk egyedül. De nem, azzal eteti megint a híveit, hogy majd ő megvéd mindenkit, mert magunk vagyunk, mint fagyott kutyaszar a prérin, ő az egyetlen reményünk.

Amennyire geci dolog ez, annyira veszélyes is. Értem én, hogy meg akarja nyerni a választást, de ennek alárendelni mindent ebben a helyzetben, az minimum életveszélyes. Egy ilyen pattanásig feszült helyzetben, egy háború szélén táncolva senkinek – sem a kormánypártnak, sem más pártoknak, egyetlen egy politikusnak sem – nem lenne szabad a saját pecsenyéjét sütögetni. Az összefogás, az együttműködés az egyetlen járható út. Miközben országok és nagyvállalatok – tehát nem jótékonysági intézmények – vállalják a biztos anyagi veszteséget akkor, amikor önként kilépnek az orosz piacról, a magyar kormány még mindig a rezsicsökkentéssel házal. Lassan ideje lenne megkérdezni az embereket, hogy olcsó gázt akarnak inkább, vagy eltemetni a halottaikat. Ez most nem az a helyzet, amiből profitálni lehet. Nem hinném, hogy politikai haszonnal járna az Orbán-kormány számára, ha úgy vonulnának be a történelembe, mint Putyin utolsó szövetségesei. Ráadásul félseggel, pávatáncolva. Ezen az sem változtat, ha komplett imaszakköröket telepítenek Orbán és Szijjártó közösségi oldalának komment szekciójába. Én egyébként már azt várom, mikor fenyegeti meg valamelyik erősgyerek a médiát, hogy kuss legyen, mert aki bírálni meri a magyar kormányt, azt háborús bűnökkel, vagy egyéb hülyeséggel fogják bíróság elé rángatni.

Márpedig van mit bírálni. Rémálmomban nem jutott volna eszembe, hogy valaha ilyet kell látnom:

A kormány ma újabb döntést hozott: nem engedélyezzük a halált okozó fegyverek átszállítását Magyarország területén. Ezt a döntést Magyarország, valamint a kárpátaljai magyar közösség biztonsága indokolja, mivel ezek a szállítmányok könnyen válhatnak célpontjává katonai támadásoknak. A legfontosabb feladatunk, hogy garantáljuk az ország és a magyar emberek biztonságát, ezért nem keveredhetünk bele a szomszédban zajló háborús konfliktusba. (Szijjártó Péter/Facebook)

Én szégyellem magam. Nagyon. És egyáltalán nem várom azt a pillanatot, amikor kiderül, ki kinek tartozik hűséggel és kit mivel tart sakkban Putyin. Aztán majd valaki elmagyarázhatja – legalább nekem, mert én nem értem -, hogy ennek mi értelme volt? Mi az, hogy halált okozó fegyvert nem? Mit engednének át? Gumikalapácsot? És komolyan az ad biztonságot a kárpátaljai magyarságnak, ha nem vihetik át egy uniós tagországon, egy NATO-tagországon a védelmi eszközöket? Az orosz golyó nem fogja őket? És azt tényleg komolyan gondolta a kormányban valaki, hogy amennyiben tovább terjed a háború, az majd minket udvariasan el fog kerülni, mert olyan fasza gyerekek voltunk, hogy itt aztán egy fegyver sem ment át?

Az teljesen rendben van, hogy egy kormány a saját országa érdekeit teszi az első helyre. Az is rendben van, hogy megfontoltnak kell lenni. De már messze nem arról van szó, hogy két ország – ebből az egyik közvetlenül a szomszédunkban – torzsalkodik, nő a feszültség, amit a magyar kormány nem óhajt szítani, és minden erejével a megbékélésért dolgozik. Ez egy háború, egy megbomlott agyú őrült tombolása, ami már zajlik. Ezt nem lehet megelőzni, csak megállítani lehet. Mindenki, a magyarok, Európa és az egész világ érdekében. Komolyan van, aki elhiszi, hogy plüsmacikkal dobálják egymást? Ezt gondolja az utcai harcos, a szabadságharcos, a tatami királya? Belegondolt abba valaki, hogy az egész országot megalázza? És a kárpátaljai magyarok érdeke? A háború véget fog érni, nekik folytatniuk kellene az életüket. Ukrajnában. Abban az országban, amelytől Magyarország lényegében megtagadta a segítséget, mert attól tart a nagy harcos, hogy az ukránok a magyarokat fogják lelövöldözni vele. Mert hát nem az oroszoknak kellene felszerelést vinni a magyar határon át. Vagy erről nem szólt senki Orbánnak és Szijjártónak?

Tegnap még nem mertem volna ezt kimondani, de ma már igen: szerintem Putyin ezt bebukta. Köszönhetően az ukránok bátorságának és a példátlan nemzetközi összefogásnak. Annak az összefogásnak, melyből az Orbán-kormány minden létező módon kihúzta magát, miközben igyekszik úgy tenni, mintha mégsem. Ez már nem fog menni, nem lehet tovább szolgálni Putyint és úgy csinálni, mintha ez lenne a magyar emberek és az ország érdeke, de azért persze azt is hangoztatni, hogy az unió felé vagyunk elkötelezettek. Színt kell vallani, bár ezt Orbán és Szijjártó már megtette. Kíváncsi vagyok, akkor ki fog elöl állni a sorban, amikor kérni kell a pénzt a közösségtől mondjuk a menekültek ellátására. Akiket – az első napokban legalábbis biztosan, de alighanem azóta is – zömében a civilek láttak el. Nagyon, végtelenül szégyenletes ez az egész.

Jó ébredezést kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!