December 2,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem rólunk szól, de a mi bőrünkre megy

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 94,129 forint, még hiányzik 2,905,871 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudom, és néha úgy érzem, nem is akarom megérteni azt, ami tőlünk keletre zajlik. Egy háborúnak soha nem volt értelme, maximum annyi, hogy rengeteg ember meghalt, és mindent újra kellett építeni. Eljöttem szabadságra, gondoltam, egy kicsit nem foglalkozom a bel- és külpolitikával, de sajnos ez nem így működik. Nem tudom, mégsem tudom kivonni magam a körülöttünk zajló eseményekből, és ez a maga nemében borzasztó. Egy, a napi eseményekre rendszeresen reflektáló ember egyszerűen nem mehet szabadságra. Nincs ilyen fogalom, amikor a világ úgy pörög, mint a ringlispíl.

A sors fintora, hogy éppen Kubában vagyok, és itt aztán végképp nehézkes az információ áramlása. Ha netán van wi-fi, akkor sem tölti be az otthoni internetes újságok oldalait, mert nem. A tévéből nulla, azaz nulla információ érhető el a világ történéseiről. Bár Castro egy ideje már az égi diktátorok csapatát erősíti, a mostani vezető sem különb nála. Tehát itt ülök a szocializmus egyik utolsó bástyájában, a havannai szállodával szemközt az orosz nagykövetség monumentális épülete figyel, és konkrétan nem tudok semmit. Pontosabban amit tudok, az rész- illetve dezinformációk elegye, mert a Facebookról azért nem mindig egyszerű hiteles és minőségi hírekhez jutni. Ami meg véletlenül betöltődik, az tulajdonképpen annyi, hogy az egyes portálok próbálják egymást túllicitálni a szenzációhajhászásban, mert igazából most lehet kattintásokat és lájkokat gyűjteni.

Mindeközben a világnak ezen a felén a pedagógus végzettségű idegenvezetőnek lövése nincs arról, hogy az általa Szovjetuniónak nevezett ország már rég nem az, vagy hogy Putyin éppen megtámadta Ukrajnát. És ez sajnos nem vicc. Mint ahogy az sem, hogy az ember elmegy egy olyan kultikus helyre, ahol annak idején Hemingway üldögélt egy hűs mojitó társaságában, és azt tapasztalja, hogy orosz turisták bebaszva táncikálnak, és módfelett jókedvűen énekelgetik a Margaritát. Pillanatnyilag nincs annál hervasztóbb és frusztrálóbb érzés, mint hogy nem beszélsz oroszul. Szívesen elküldeném őket a picsába, és elmeséltem volna nekik, hogy bármennyire is úgy érzik, nem az övék a világ. Nem vagyok egy tipikusan kirekesztő, másokkal foglalkozó ember, de azt kell mondanom: nincs az orosz turistánál visszataszítóbb látvány, vagy ha igen, akkor legfeljebb a merevrészeg orosz turista. Miért írom mindezt? Azért, mert a hátamon feláll a szőr ettől a népségtől, attól, ahogyan  minden színvonal alatt képesek viselkedni, döbbenetesek a másokat lenéző, felsőbbrendű megnyilvánulásaik. Amerre mennek, szemetelnek, köpködnek és hangoskodnak. Talán ezért is van bennem egy olyan késztetés, hogy ha valahova el akarok indulni a világban, az az elsődleges szempont, hogy lehetőleg ne legyen orosz turistaparadicsom az adott hely. Jelentem, ilyen országot még nem találtam. Sajnos.

De visszakanyarodva az eredeti gondolatmenetemhez: igencsak hátborzongató azt tapasztalni, hogy egy olyan ország polgárai, akiknek a vezetője pont most rendez vérfürdőt egy szomszédos országban, úgy dajdajoznak, mintha mi sem történne. Egyszerűen nem tudom feldolgozni. Gyalázatos az egész, amit ez a Putyin nevű művel, és mindegy, hogy mi a fasz jár a fejében, és melyek politikai-hatalmi manőverezésnek okai, vagy hogy kin, mikor, miért és miként vesz revansot, vagy rendezkedik be közép- vagy hosszútávon. A picsába az összes elborult agyú gyilkossal, és azok éltetőivel, akik semmi mást nem látnak, csak a hasznot, a profitot és a hatalmat. Nem vagyok külpolitikai szakértő (hál’ istennek), bár az ember nyilván meg akarja érteni, mi zajlik körülötte (még ha néha már azt sem akarja), de akármennyire is próbálom objektíven szemlélni a helyzetet, nem megy. Nem megy, mert ez megint csak nem rólunk szól, ellenben a mi bőrünkre megy. Pontosabban egyelőre ukrán és orosz katonák, civilek bőrére.

Ömlik a dezinformáció, amiben Putyinék istenkirályok. A megtévesztésben és hazudozásban. Tele az internet – már amennyit meg tudtam nézni, a mikor van pár perc internet elérésem – kamuvideókkal, amelyekre az ember egyszer rácsodálkozik, a következő pillanatban pedig kiírják, hogy a tartalom nem valódi. Tényleg nem lehet  hinni itt már semminek, de leginkább a közösségi médiának nem. Arról nem is beszélve, hogy aki eddig vírus- és pandémiaszakértő volt, az most hirtelen átvedlett külpolitikai szakértővé vagy biztonságpolitikai elemzővé. Sajnálom, hogy pont akkor, amikor a világ lassan kilábalna egy 2 éve tartó világjárványból, akkor egy magát legyőzhetetlennek gondoló, KGB-ügynök nekiáll háborúsdit játszani.

Egész nap kattog az agyam, nem tudok kikapcsolódni és a tehetetlenség felemészt. Azért jöttem el otthonról, hogy ne zúduljon rám az információáradat, hogy egy kicsit kiürítsem az elmém a mocsoktól, erre olyan helyzetbe kerülök, hogy bármit megadnék, csak hiteles hírekhez jussak. Mekkora paradoxon. Meg amúgy is. A magunk fajták már csak ilyenek, függővé válunk az országunk és a világ dolgaival kapcsolatban. Jó, hogy van a Szalonna, mert itt legalább a kollegák által összerakott anyagokból viszonylag objektíven tudok tájékozódni. Ezt legalább tudom olvasni, ezt legalább betölti a net. Annyi mindenről szerettem volna írni nektek, mármint Kubával kapcsolatban, de most nincs ennek itt az ideje. Majd ha vége lesz ennek a rémálomnak, és lenyugszanak a kedélyek, elhallgatnak a fegyverek, akkor megírom. Ígérem. Addig is:

Katonának nem kell a fejét törnie. Az ember egyszerűen engedelmeskedik a parancsnak, és vagy életben marad, vagy meghal, de minden magától megoldódik. Könnyebb élni valamilyen rendszer alatt, mint ellene harcolni. (Ernest Hemingway – Akiért a harang szól)

Havanna, 2022. 02. 26.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!