Július 5,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Igazságos-e Putyin háborúja?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 171,303 forint, még hiányzik 2,828,697 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezernyi történelmi, politikai, gazdasági stb. eredője, oka, magyarázata van, s egyelőre legalább ugyanennyi beláthatatlan következménye lesz annak a hadjáratnak, amelyet az orosz hadsereg folytat Ukrajnában. Egyetlen szegmensét szeretném kiemelni.

Igazságos-e Putyin háborúja?

A független Ukrajna 1991-ben jött létre, vált ki a felbomló Szovjetunióból. Akkori határait minden ország, beleértve az ugyanakkor önálló államként újjászülető Oroszország (Orosz Föderáció) is elismerte. Azok az ukrajnai oroszok, akik inkább Oroszországban kívántak tovább élni, lehetőséget kaptak akkor is, azóta is a kivándorlásra, amivel néhány tízezren éltek is. Ukrajna lakosságának (41 millió fő) ma kb. 17 %-a (7 millió fő) orosz.

2014-ben Oroszország – erőfölényével élve – egyik napról a másikra annektálta az addig Ukrajna részét képező Krím-félszigetet (2 millió lakos), arra hivatkozva, hogy az ott élők 60%-a orosz nemzetiségű, s a kijevi kormányzat által el van nyomva a frissen elfogadott ukrán nyelvtörvény okán. Ugyanekkor két kelet-ukrajnai régió, amelyet Donbasz néven emlegetnek (Új-Oroszország – Novorosszija 3,7 millió fő), kikiáltotta függetlenségét és „elszakadt” Ukrajnától. Itt a lakosság 40 %-a vallotta magát orosz nemzetiségűnek. E terület szénbányái (Donyec-medence) és erre épült ipara adta korábban Ukrajna exportjának 30 %-át.

Számos próbálkozás történt a kialakult patthelyzet megoldására, amelybe bekapcsolódott az Európai Unió is, de mindezek nem vezettek eredményre.

Ennek a nyolc éves patthelyzetnek vetett véget, hogy Oroszország 2022. február 21-én hivatalosan elismerte a Donbaszt, és „kérésükre” békefenntartónak titulált csapatokat küldött a területre. Három nap múlva pedig komoly haderőt mozgósítva több irányból behatolt Ukrajnába. Az Európai Unió és a NATO is agressziónak minősítette az orosz támadást.

Egyértelműen ki kell jelentenünk, hogy nincs elfogadott elv a határok megváltoztatására.

Az oroszok hivatkozásként a nemzetiségi hovatartozást hozták fel, ami a Krím és a Donbasz esetében részben igaznak is tűnik. Ám ennyi erővel szétszakíthatnák Kazahsztánt, ahol a lakosság 20 %-a orosz, s még inkább Észtországot és Lettországot, ahol ez az arány 30-30 %. Ráadásul a kazahok, az észtek és a lettek nem is (nyelv)rokon népek, ellentétben az ukránokkal. Putyin beszédeiben elhangzottak „történelmi érvek” is.

1920-ban pl. Erdély lakosságának legfeljebb 30 %-a volt magyar (ideértve természetesen a székelyeket is), mégsem találunk olyan embert a mai Magyarországon, aki a trianoni diktátumot jogosnak tartaná. Sokan vannak, akik a mai napig visszakövetelik a Történelmi Magyarországtól elszakított területeket, holott Erdélyben ma csak a lakosság 19%-a magyar. Igen ám, mondják, de az a „mienk volt”, azaz a „történelmi jog” lenne a visszacsatolás indoka. A Felvidéken még rosszabb a helyzet, legfeljebb 9 % a magyar lakosság aránya.

Akkor mégis mi lenne igazságos? Hogyan ítéljük meg az orosz-ukrán konfliktust ezek fényében?

Nem egyszerű a kérdésre válaszolni.

Nézzük a spanyolokat! Ők nem engedik kiszakadni Katalóniát vagy Baszkföldet az országukból, évszázadok óta megy a huzavona minden eredmény nélkül. A franciák sem csatol(hat)ják magukhoz Vallóniát, bár szinte 100%-ban francia anyanyelvűek a lakói, ráadásul számos korszakban része volt Franciaországnak. De van ellenpélda is az utóbbi évtizedekben Európában: Koszovó. De Koszovót sem csatolhatta magához Albánia, bár mindkét fél eredetileg ezt szerette volna, a nagyhatalmak azonban megakadályozták. Ugyanez játszódott le 1991-ben Moldova és Románia esetében is, Nagyrománia létrejöttét egyetlen hatalom sem támogatta, így három évtizede két szomszédos, független államban élnek a románok. S igaz, már nem Európa, de nézzük a kurdokat! Egy tömböt alkotnak, kb. 50 millióan vannak, mégis négy állam területén élnek, s ez a négy állam csupán egyetlen dologban ért egyet: a kurdoknak nem lehet saját államuk. S alig találni a világnak olyan pontját, ahol a nemzetiségi vagy/és a vallási megosztottság ne okozna problémákat.

A történelem, illetve az uralkodók, vallásépítők, ilyen-olyan okból történt népvándorlások, betelepítések és betelepülések, sokszor kizárólag az aktuális erőviszonyok, vagy direktben a Divide et impera! elve szerint történt határ-megállapítások gondoskodtak arról, hogy számtalan esetben nincs igazságos megoldás. S sajnos, senki sem birtokolja a bölcsek kövét, olyan valaki bizonyosan nem, akinek hatalma is lenne a határok igazságos(abb) átrajzolására.

S mint a történelem folyamán mindig, most is a pillanatnyi erőviszonyok határozzák meg, hogy mi lesz Ukrajnában, Ukrajnával. Ide értem természetesen a NATO és az Európai Unió fellépését, annak eredményeit vagy eredménytelenségét is.

A következő hetek megmutatják, meddig megy el Putyin. S ne legyen kétségünk, addig megy el, mint minden diktátor: ameddig engedik.

Butola Zoltán

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!