NEHAZUGGY

Ha valakinek megfelel így, az talán költözzön vissza a barlangba

Tamás Róbert | 2022. Február 26, Szombat | 7:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt! Vagy valamilyet, legalább elviselhetőt. Tudtam én eddig is, hogy Magyarország a mindenhez is legjobban értő megmondóemberek földje, csak ez nem minden esetben látszik tökéletesen. Néha pedig kidomborodik. Az teljesen természetes és abszolút normális, hogy ebben a helyzetben mindenkinek van véleménye, mindenki a saját élettapasztalata és gondolkodása alapján kicsit máshogy látja a dolgokat, máshol van a fókusz, mást emel ki abból a borzalmas kupacból, ami háborúvá csomósodott és az arcunkba robbant. De azért alapvető dolgokban nem lenne baj közös nevezőt találni. Például abban, hogy ki az agresszor és ki az, akit lerohantak. Mert nekem úgy tűnik, egyes megmondóembereknek ez sem igazán megy.

Bevallom, nehezen tudtam értelmezni azokat a hatékony lépéseket, melyekkel jól megbüntették Putyint. Nem lesz BL döntő náluk, és még F1 futam sem. Káprázatos. Közben azért itthon is zajlik az élet. Tegnap még nem, de mára az is kiderülhet, hogy személyesen Márki-Zay Péter tehet Putyin agybajáról, ezért a Fideszre kell szavazni. Bayer Zsoltban is megborulhatott valami, mostanában mindenkit el akar takarítani. A nem kormánypárti portálokat is. Végül abban maradtam magammal, hogy azért zárja sorait az „el lesztek takarítva” fordulattal, mert készül azokra az időkre, amikor a munkaerőpiacon kell eladnia a szaktudását. Lényegében portfóliót ír. Azt nem tudom, hogy minek lehet nevezni Kovács Attila írását, de az biztos, hogy figyelemre méltó munka. Idézek belőle két részletet, egyet az elejéről, egyet a záró részből:

Amint arra már egy ideje számítani lehetett, Oroszország katonai akcióba kezdett Ukrajnában. Ezzel a szemünk előtt gyorsul fel egy, a korábbiakhoz képest megújuló és teljesen átalakuló új világrend, már egyébként is zajló kialakulása. Miután a borzalmak egy velünk közvetlenül határos országban zajlanak, érintettségünk megkérdőjelezhetetlen. Ez az érintettség pedig életbevágóan fontossá teszi, hogy hazánkat kompetens, döntésképes, ugyanakkor a nemzeti érdekeket markánsan képviselő politikusok vezessék és képviseljék a nagyvilágban.

…

Az új világrend kialakulása komoly lehetőségeket is rejt a számunkra, hiszen a már meglévő kapcsolatokat kell és lehet majd még tovább fejleszteni. S persze az is nyilvánvaló, hogy a Kelet nagy államai nem felejtik el azt, hogy mi már akkor partnerként álltunk hozzájuk, amikor ez még korántsem volt egyértelmű más, európai államok részéről. (PestiSrácok)

A kettő között is van még rengeteg szó, akit érdekel, olvassa el szépen. Aki tud, az azonosuljon vele, én nem tudok. Láttam már sunyi, önző, bárkit hátbaszúró, a saját önös érdekein túl senkit és semmit nem néző, mindig az erősebbhez dörgölőző haszonlesőket életem során, de többnyire az ilyenek soha nem kapták meg azt, amiért pedig szorgosan átgázoltak mindenkin. Nem a béke és tisztelet jellemezte az életüket, sokkal inkább megvetés és kitaszítottság. Úgyhogy a magam részéről semmi vonzót nem látok abban, hogy egy ilyen számító, csapatban játszani képtelen, bárkit eláruló vezetőt akarjak a saját hazám élére. Sőt, erősen kétlem, hogy bárki számára vonzó lehet egy ilyen jellemhibás vezető. Tartok tőle, hogy a szerző nem fog extra prémiumot kapni ezért a munkájáért.

Pumped Gabó békefelhívása és Kásler Miklós iskolai szoboravatója között sikerült elolvasnom Georg Spöttle sajátos észjárásra valló írását. Ameddig Pumpedről nem tudom, hogy kicsoda és mi az ő művészete, Káslerről tudom, hogy mindenféle-szakos miniszter, és jelen állás szerint nem a keresztény hitet kellene terjesztenie a suliudvaron, hanem ezerrel szerveznie kellene a várható menekülthullámmal kapcsolatos tennivalókat, Spöttléről most tudtam meg teljes bizonyossággal, hogy valamikor kimaradt a lelki fejlődéséből az a fázis, ami feltétlenül szükséges az emberré váláshoz. Úgy ír a háborúról, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mintha semmi különös nem lenne abban, hogy egy elmebeteg embereket gyilkoltat, családokat bombáz szét, óvodák udvarára gránátokat dobáltat, az egész kontinens minden lakójának életét és életformáját veszélyezteti csupán azért, mert megteheti. Van rá lehetősége, tehát csinálja és ez Spöttle szerint teljesen normális. Ezek szerint az ő világában az a normális, hogy aki ki tudja irtani a másikat, az ki is irtja, ezért amelyik ország nem fegyverkezik ész nélkül, az megérdemli a sorsát. Legalábbis én erre következtetek a nyolcaskán publikált irományból.

Hát jah, háborúra ébredtünk. Csodálkozzunk ezen? Inkább ne. Amíg az nyugat-európai fiúk azon lamentáltak, hogy teherbe eshetnek-e, vagy „jajj de jó, megjött” felkiáltással vettek szárnyasbetétet, addig a kemény kelet szárnyasrakétákat pakolt fel harci helikopterekre és vadászgépekre. Ez a világ már csak ilyen, ezt el kell fogadnunk. (888.hu)

Tényleg? Ha lehet, én nem szeretném elfogadni, hogy ez a világ már csak ilyen. Ha valakinek megfelel így, az talán költözzön vissza a barlangba, és vegye tudomásul, ha a másik barlanglakó átlátogat hozzá éjszaka, és egy jókora kővel pépesre zúzza a koponyáját azért, mert megtetszett neki a kilátás abból a barlangból, volt kéznél egy jó nagy köve, pont ráért és kedve, valamint fizikai ereje is volt beverni a másik fejét. A világ, de legalábbis Európa többi része már megengedheti magának a humánum és a biztonság luxusát, hogy ne kelljen ökölbe szorult kézzel élni, sem pedig megelőzésként kiirtani a szomszédját. Akinek a gondolkodásában kétféle ember létezik, az egyik azt sem tudja eldönteni, hogy fiú vagy lány, a másik egészségesen mosdatlan, agresszív és mindig kész egy kis öldöklésre, amitől – tévesen – embernek érzi magát, azzal azért eléggé komoly baj lehet. Egyetlen indokot tudok felhozni mentségemül, amiért összekentem a Szalonnát. Az országban Georg Spöttle lehet Orbán Viktoron kívül az, aki tudja, mennyiért veszi a magyar állam a gázt.

Aki nyerészkedni akart a konfliktuson, az az USA. Ők nagyvonalúan felajánlották, hogy szállítanak cseppfolyósított gázt tankerekben, csak persze sokkal drágábban, mint ahogy azt a Gazpromtól vesszük.

Akit tehát érdekel az, ami titkos, ámde mi fizetünk érte, forduljon bátran az ufó- és biztonságpolitikai szakértőhöz a kérdéseivel.

Kellemes reggelt kívánok mindenkinek, jó ébredezést és reményt arra, hogy hamarosan véget fog érni az őrület.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!