NEHAZUGGY

A tökös államférfi mítosza

Molnár Bálint | 2022. Február 26, Szombat | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 388,704 forint, még hiányzik 2,611,296 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem lehet kétfelé elköteleződni. MOST NEM! Most tökös férfiként kell viselkedni, még akkor is, ha előtte tévedtünk! De be kell látni a tévedést! Mert nem lehet, hogy megint és újra a lehető legrosszabb oldalra állunk egy olyan konfliktusban, amiben, nem lehet kérdés, hogy melyik oldalra állunk. Határozottan és megkérdőjelezhetetlenül csakis az alapvető civilizált emberi értékeket szem előtt tartva. És ezt a helyzetet semmilyen üzlet és semmilyen ”a rezsicsökkentés kerül veszélybe” abszurd hozzáállás nem írhatja felül. Most államférfiként kell viselkedni. Nem pedig önelégült, cinikus hatalom technikusként. (Alföldi Róbert)

Mondanám, hogy a művész úr a számból vette ki a szavakat, ez annyiban igaz, hogy két napja úgy fogalmaztam, hogy van az a helyzet, amikor nem lehet középen állni. A háború pontosan egy ilyen helyzet, és nem hiszem, hogy Alföldi Róbert nem tudja: akiről beszél, akitől tökösséget és államférfiúi viselkedést vár ebben a helyzetben, az minden tekintetben alkalmatlan erre. Aki a leközelebbi függöny és/vagy a verőemberei mögé bújva hazudta szét az elmúlt száz év állítólag legsikeresebb évtizedét, hogy tudniillik mekkora utcai és ketrecharcos ő, de közben emberemlékezet óta nem merészkedik spontán módon emberek közé, nemhogy nyílt vitára kiállna politikai ellenfeleivel, az csak azért nem fog tököt növeszteni, mert háború van. És mert emberek holttestei fölött nem ízléses, ellenben mindennél visszataszítóbb a politikai pecsenyét sütögetni.

Szerintem Alföldi Róbert pontosan tudja, hogy az önélégült, cinikus hatalomtechnikus soha nem lesz államférfi. Nemcsak a függöny miatt (lásd még: kordon, fekete fólia, és bármilyen tetszőleges szalag, amivel a valóságtól elszigetelheti magát), hanem mert képtelen a következő választásnál tovább gondolkodni. Neki nem az a fontos, hogy mi lesz itt 10-20-30 év múlva, hogy marad-e még kő kövön, amikor ő már alulról szagolja az ibolyát, neki csak és kizárólag a következő választás lebeg a véreres szemei előtt, amit semmiképpen nem bukhat el. Láttuk, végignéztük, hogy egy városnyi magyar ember részben elkerülhető, ámde az ő személyes elhibázott teljhatalmi döntései miatt bekövetkezett halála sem akadályozta meg abban, hogy választási kampányszínpadot ácsoljon magának a tragédiából. Hogy a világjárvány legpusztítóbb óráiban ne az eltorzult mellkasát döngesse a vélt sikerei fölött. Ezért gondolom, hogy Alföldi Róbert sem gondolja azt, hogy amikor Magyarország szomszédságában ártatlan emberek halálnak meg egy elmebeteg, lánctalpas diktátor elborulása és beteg ambíciói miatt, az a pillanat lesz az, ami ezt a háztáji cinikus hatalomtechnikust önvizsgálatra sarkallja.

Tegnap egy világ nézhette végig, ahogy a birodalmi orosz tank a kijevi sugárúton lendületből áthajt a szembejövő személygépkocsin. Elfért volna simán mellette, de inkább áthajtott rajta. Szégyenkezve, lesújtva ültem, és próbáltam feldolgozni, hogy azt a tankot valószínűleg egy ember vezette, aki hidegvérrel képes volt ezt megtenni. Néztem, ahogy civilek feszítik fel a rommá gyűrt autót, és próbálják kiszabadítani a sofőrt, aki túlélte az egészet, és tehetetlenül szemlélte, ami körülötte zajlik. Legalább ilyen nyomorultnak éreztem én is magam, pedig rajtam nem ment át a tank. De mégis mintha átment volna. Számomra nem kérdés, hogy melyik oldalon lehet, szabad és kell állni egy ilyen helyzetben. Akkor sem, ha ez egy olyan sokszoroson összetett, bonyolult és árnyalt kérdés, amit nem lehet elintézni azzal, hogy ukrán zászlóval dekoráljuk ki a Facebook-profilképünket és imádkozunk a világbékéért.

Ezzel szemben aki relativizálja és mintegy mellékszálként említi meg, hogy jó-jó, hát igen, tudjuk, ki az agresszor, a mocskos rohadék ebben a történetben, DE rögtön hozzáteszi, hogy az agresszorok bajszát nem ildomos húzogatni, vagyis az áldozatot hibáztatja, az gyilkosokat menteget. Mert nincs az a jogsértés, nincs az a vélt vagy valós sérelem, nincs az a vélt vagy valós szerződésszegés, amely 2022-ben, az állítólag fejlett és civilizált Európa peremén feljogosíthat bárkit arra, hogy ártatlan emberek életét kioltsa. Ha az országot egy államférfi vezetné 12 éve, akkor talán most nem állhatna elő olyan helyzet, hogy emberek tömegei (és most hagyjuk a totális elmebaj és valósághajlító gazemberség húrjait pengető propagandaszolgálati közmédiát) az agresszornak szurkolnak, az agresszort mentegetik, és 30 évvel azután, hogy a bálványuk hazaparancsolta az utolsó ruszki katonát, kvázi várják vissza az oroszokat, hogy megvédjenek bennünket a mocskos, hanyatló Nyugattól. Miközben egyenes adásban látják a zsarnok parancsára folyó rakétatámadásokat, a tankok menetelését, a fröccsenő vért, a bőröndökbe csomagolt menekülő életeket. Nem politikusok, rossz döntéseket hozó hatalommániás gazemberek hullanak el, sebesülnek meg egy igazságos, méltányos, jóvátételt és elégtételt nyújtó akcióban, hanem a hazájuk védelmére felesküdött katonák, civilek, gyerekek, férfiak és nők veszítik életüket, mert a fejük fölött így döntött egy megzuhant gazember. Aki nem mellesleg a háború ellen tiltakozó saját népét is őrizetbe veszi, bebörtönzi, mert ezt is megteheti.

És nem merül fel a kérdés ezekben a tíz éve háborús gyűlöletpropagandával táplált, állandó virtuális harcokkal zsibbasztott néptömegekben, hogy mégis milyen nemzetstratégiai érdeke fűződik Magyarországnak ahhoz, hogy a miniszterelnök olyan háborús gyilkosokhoz dörgölőzik, és a szükségesnél szívélyesebben barátkozik, akik gondolnak egyet, rossz lábbal kelnek fel, és lángba borítják Európát? Nemhogy ez nem merül fel, de szemek nem rebbennek, amikor egy ilyen helyzetben ez a miniszterelnök képes előhozakodni a tetves rezsicsökkentéssel. Hogy jól van, kedves idiótáim, hát igaz, hogy a kertek alatt háború van (rohadtul beletört a kampányjégtörő abba a kurva békemisszióba, de erről egy szót se), viszont a rezsicsökkentést nem engedem, a ti tetves pénzetekből fenntartott rezsicsökkentéssel akkor is választást nyerek, ha az elmebeteg KGB-ügynök felperzseli Ukrajnát.

Nem hiszem, hogy Alföldi Róbert nem tudja: aki ártatlan emberek holttestén át védi a rezsicsökkentést, aki egyáltalán képes egy gondolati egységben emlegetni a magyar nép minden nyomorúságát, kiszolgáltatottságát, zsarolhatóságát megtestesítő rezsicsökkentést a háborúval, az nyilvánvalóan nem tökös és nem is államférfi. Annyira abszurd az egész, mint amennyire nagyon is kiszámítható, hogy egy lókupecből soha nem lesz államférfi. Annak se szív, se lélek, se normalitás, se béke, se emberélet nem ér szart se. Attól tartok, azt kizárólag az érdekli, hogy hatalmon maradjon, és mindent ennek rendel alá. Sőt. Ha majd netán valóban veszélyben érzi a hatalmát, akkor ennél cifrábbakra is vetemedik, elvégre jó tanítómestere volt. Ne legyen így.

Igen, tudjuk, hogy soha a büdös életben nem fogja beismerni, hogy tévedett, de itt nem is egy ártatlan tévedésről van szó. Putyin 2009 óta tartó, semmivel nem indokolható szívélyes kiszolgálása, az Európai Unió érdekeivel ellentétes orosz érdekek képviselete, a putyinizmussal szembeni közös európai álláspont rendszeres elszabotálása nem apró tévedés, hanem bűn. Ahogy bűn az alapvető emberi civilizált értékeket eltaposva bűnözőket mentegetni. Tudjuk, hogy aki világéletében cinkelt lapokkal játszott, innen oda pávatáncolt, és minden volt már, csak tökös férfi nem, abból nem ez a védhetetlen háború fogja kihozni az államférfit. Ennek ellenére nem haszontalan arról beszélni, hogy milyen egy tökös férfi, aki államférfiak babérjára tör. Hátha egyszer sikerül majd egy olyat megválasztani. Akinek pontosan tudja, hogy mikor melyik oldalra lehet/szabad/kell állni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!