Május 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az állam és a vallás két különálló dolog kellene hogy legyen

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,324,935 forint, még hiányzik 1,675,065 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A baloldal gondolkodása alapvetően a jelenről szól. Nem kötődik a múlthoz, és nincs reális jövőképe, legfeljebb utópiái. Mi a jobboldalon viszont azt gondoljuk, hogy a múltunk elválaszthatatlan része az életünknek, és éppen úgy felelősséggel tartozunk a rég elhaltaknak, mint leendő utódainknak.

Ezért nem tehetjük meg például, hogy lemondunk a nemzet szuverenitásáról, a hazánkról, a nyelvünkről, elcsatolt honfitársainkról. Ezzel ugyanis meggyaláznánk emlékét és értelmetlenné tennénk áldozatát azoknak, akik szenvedtek vagy meghaltak Magyarországért és annak szabadságáért. A neves hősökét (Zrínyitől Batthyányig, Aulichtól Brusznyaiig) és a milliónyi névtelenét Pozsonytól Mohácsig és a Don-kanyarig, Nándorfehérvártól a Corvin közig.

Ha feladjuk keresztény hitünket, templomainkat, közösségeinket; ha elhagyjuk az egyházat, akkor hálátlanok leszünk mindazon mártírokkal szemben, akik az elmúlt kétezer évben szenvedtek vagy meghaltak érte.

Talán már mondanom sem kell, hogy ez az épületes bölcsesség a KDNP-s vasarnap.hu oldalon jelent meg, ahol főállásban gyűlölettől fröcsögő keresztény propagandát terjesztenek. Pont ezért nem is annyira meglepő, hogy ilyen sorokat írt le a lap egyik magát újságírónak nevező munkása, mégis fontosnak érzem, hogy foglalkozzunk ezzel a hazugsággal. Nem tudom, mit ért baloldali gondolkodás alatt a szerző, ha azt képzeli, hogy ezek az emberek nem kötődnek a múltjukhoz és nincs reális jövőképük, hiszen enélkül nem nagyon lehet létezni. Más dolog viszont leragadni a múltnál és azt siratni naphosszat. Mert ha példának felhozzuk Trianont – amely a jobboldal számára a mai napig egy vitatéma –, akkor pontosan erről beszélhetünk. Érthető, hogy sokan igazságtalannak tartják, és egyáltalán nem is kell helyeselni azt, ami akkor történt, de több, mint 100 évvel a szerződés aláírását követően is ezen siránkozni legalábbis badarság.

Mert ha képtelenek vagyunk a jövőben gondolkodni és állandóan a múltunkat siratjuk, akkor mégis hogyan fejlődhetnénk? Egyénként, közösségként, társadalomként, nemzetként. Ha állandóan másokat hibáztatunk, akkor hogyan lennénk képesek valaha is a demokratikus gondolkodásra? El kellene fogadnunk, hogy mi választjuk a vezetőinket, ezért mi vagyunk felelősek a társadalom, az ország helyzetéért is, hiszen mi magunk is a társadalom részét képezzük. Nem vádolhatunk mindig valaki mást a saját hibáinkért, mulasztásainkért, rossz döntéseinkért, hiányosságainkért. Nyilván egyszerűbb, de ez nem szül semmiféle megoldást, csak konzerválja a jelenlegi helyzetet. Fontos az, hogy ne feledjük el a múltunkat, de más azt észben tartani, okulni belőle, és más azon merengeni naphosszat. Egy társadalom csak akkor képes a fejlődésre, ha szembenéz a múltjával és tanul múltbéli hibáiból.

Az első bekezdést követően ismét a már megszokott hazugságokkal áll elő a szerző, amelynek még csak értelme sem sok van, hiszen ki akarna lemondani a szuverenitásáról, a saját hazájáról, az anyanyelvéről? Én ugyan már jó pár évvel ezelőtt elköltöztem Magyarországról, de nem mondtam le sem az anyanyelvemről, sem pedig a hazámról. Mindig is Magyarország marad a szülőhazám, mint ahogy a magyar nyelv marad az anyanyelvem, és ezen semmi sem tud változtatni. Aki azt hiszi, hogy mindezeket egyszerűen ki lehet kukázni, hogy ez egyáltalán lehetséges, az még soha nem élt huzamosabb ideig külföldön. Ezzel a felvetéssel igazából vitatkozni is értelmetlen, hiszen akkora baromság már a kijelentés maga is, hogy ha vitázni kezdenénk vele, akkor alapot szolgáltatnánk arra, hogy elfogadjuk opcióként a fentebb felvázoltakat.

Az igazán érdekes kijelentés viszont csak ezt követően, a harmadik bekezdésben érkezik, ahol is a szerző ismét a kereszténységet, a hitet és az egyházat keveri bele ebben az egészbe, teljesen hiteltelenné téve saját magát. Mert hát az egyháznak vagy a vallásnak mégis mi a búbánat köze van Magyarországhoz, nemzetünkhöz vagy az anyanyelvünkhöz? Mi köze van hőseinkhez, mártírjainkhoz? Az egyház egy intézmény, amely nagyon sok esetben korrupciótól és pedofíliától fertőzött immár évtizedek, ha nem évszázadok óta. Annak semmi köze sincs történelmünkhöz, múltunkhoz, hiszen az az egyház történelmét, nem a magyarság történelmét jelenti. Nem lenne baj, ha képesek lennénk a saját érdekünkben elválasztani a vallást az államtól. A vallásosság, a hit személyes döntés kérdése, az egyházaknak pedig jó esetben semmiféle szerepük sem kellene, hogy legyen egy ország működésében. Pont az kellene, hogy normális legyen, hogy az egyház jelentősége csökkenjen, és helyette a közösségek megléte legyen fontos. Mert ne egy vallás kössön minket össze, hanem a szeretet, a másokért való tenni akarás, vagy a közösségi értékek, érdekek.

Nem kell megtagadni sem a vallást, sem az egyházat, de tudjuk már a helyén kezelni ezt az egészet. Aki hinni akar Istenben, az tehesse meg, de aki ezzel nem kíván élni, az is tehesse meg, és ne tekintsék őt hazaárulónak, nemzetgyalázó, történelmet eltörlő baloldali senkinek. Ha olyannyira jobboldali és keresztényi lenne ez a vezetés, valamint annak jól fizetett propagandistái, akkor nem a másokkal szembeni gyűlöletet, hanem a mások elfogadását erősítenék. Aki a vallást belekeveri ebbe a történetbe, az egyszerűen hibát követ el. Múltunkat és történelmünket nem az egyháznak vagy a vallásnak, hanem a magyar társadalom egészének köszönhetjük, akik között voltak zsidók, keresztények vagy éppen vallástalanok is bőséggel. Miért lenne az egyik jobb, mint a másik?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!