Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A magyar kulturális élet megtisztulására van szükség

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Egységes Magyarországért mozgalom kulturális szakpolitikai kabinetjének vezetője, Inkei Péter nyilatkozott ma reggel az Index hasábjain. Itt egy olyan beszélgetésről van szó, amelyből fontos dolgok derültek ki, ami miatt úgy érzem, fontos  elolvasni ezt az interjút. Miről van szó? Inkei elmondja, hogy nem akarnak revansot venni a kulturális életben, csupán az a cél, hogy tényleg olyanok kerüljenek fontos pozíciókba, akik a szakma legjavát képviselik és nem azok, akiket a főni oda álmodott azért, mert ők olyan nemzetiek. Arról beszél ebben az interjúban, hogy semmi értelme sincs mindenkit azonnal kivágni egy kormányváltást követően, hogy helyükre azonnal másokat ültessenek, egyszerűen meg kell vizsgálni, hogy kinek van valódi helye azon a poszton, amelyet betölt és kinek nincs. Ez ennyire egyszerű.

Lehet, hogy sokan óriási károkat okoztak a magyar kultúrában – Demeter Szilárd nevét itt meg lehetne említeni -, de itt nem korrupt politikusokról van szó, akik valódi törvénytelenséget követtek el, ezért a bíróság előtt van a helyük. Ezek az emberek a legtöbbször vélhetően Orbán Viktor parancsait hajtották végre. Ez alapvetően nem bűncselekmény, csupán szervilis viselkedés, amelynek nincs helye a magyar kultúra területén. Ahhoz, hogy jelentőssé váljanak a hazai színházak, vagy épp múzeumok, nem az kell, hogy a helyi vezetők megvalósítsák Orbán Viktor álmait, hanem az, hogy szakértők eldöntsék, hogy mik azok a kiállítások, vagy színdarabok, amelyekre igény van. Inkeiben számomra az a pozitívum, hogy nem állítja, hogy a kormány minden döntése ördögtől való volt, de pontosan elmondja, ha van, amivel óriási kárt okoztak.

Azt sem rejtette véka alá, hogy mit gondol Orbán uralkodásáról, vagy az SZFE helyzetéről, esetleg arról, hogy egyetlen személy dönt szinte minden fontos dologgal kapcsolatban. Nem fogta tehát vissza magát, de nem is habzó szájjal szapult mindent, amit létrehoztak az elmúlt években. A kultúra területére ilyen embereket kell helyezni, akik képesek felmérni a károkat és azt is képesek felfogni, hogy előfordulhattak azért pozitív változások is. Én nem értek a kultúrához, ezért azt nem is tudnám megítélni, hogy mi az, ami szakmailag pozitív és mi az, ami negatív változás volt ezeken a területeken, de pont ezért van szükség szakemberekre és nem bábokra, akik betöltik ugyan ezeket a pozíciókat, de valódi, önálló, értelmes gondolataik nincsenek.

Index: Ezt akkor ön szerint jogszabállyal meg lehet oldani?

Inkei: Csak úgy lehet, de meg is kell oldani. Azt nem lehet, hogy örökre elvigyék, mondván, „ezt megszereztük, ti méltatlanok voltatok rá, ezért most már csak a miénk”. Csak hogy világos legyen: ez a teljes közösségtől lett elvéve, nem az egyik oldaltól került a másikhoz, és talán még azon belül is egy érdekcsoporthoz. A másik nagy terület a befolyás kérdése, hogy ki delegálhasson az Oscar-jelölésre, ki vesz részt a színházigazgatói pályázatok elbírálásában, ki ül az NKA kollégiumaiban – tabula rasát csinálnánk, így állnánk hozzá minden új kinevezéshez, jelöléshez. Az NKA-nál például vannak miniszter által delegált kurátorok valamennyi kollégiumban és a bizottságban is. A váltással az új miniszter kap jogot arra, hogy ezeket mind lecserélje. Na, itt vetődik fel az a kérdés, hogy most mit fog csinálni? Minden piros helyett zöldet, vagy pedig azt mondja, hogy ezentúl nincs szín, hanem úgy jelöljetek, hogy abban az egész ország sokszínűsége megjelenjen. Maradjon az is, akinek a népiség, akinek a nyugatiság, akinek az ősiség és az is, akinek a jövő a fontos, a lényeg, hogy ne legyen egyszínű egy testület.

Véleményem szerint pont az ilyen mentalitásra van szükség a felsőbb körökben, hiszen fel kell végre nőnünk, és működő demokráciát kell létrehoznunk, az meg nem megy másként, mint törvényes keretek között. A kulturális életet nem lehet úgy kezelni, mint a jelenkori magyar kormányt, amelyben olyan emberek sokasága ül, akiknek már régen a börtönben lenne a helye. Egy rendszerváltást követően igenis bíróság elé kell állítani mindazokat, akik szétlopták az ország vagyonát és jövőjét, ez nem is lehet kérdés senki számára sem. Ez a felelősségrevonás, amely egyébként MZP egyik fontos programpontja is, de a kultúra területén ezt nem lehet és nem is szabad ilyen formán véghezvinni. Értelmes, megfontolt döntésekre van szükség és arra, hogy mindazok képviselhessék magukat a kultúra területén, akik már letettek valamit az asztalra az elmúlt években, és ezzel kiérdemelték helyüket.

Igaza van abban is Inkeinek, hogy nem jobboldali, vagy baloldali vezetőkre, vagy darabokra van szükség, hanem élvezhető, színvonalas alkotásokra. El kellene végre felejteni azt, hogy a kultúrának is két színe van, hiszen ez egyszerűen nem igaz. A kultúra az kultúra, ebben még vita sem nagyon lehet. Abban persze lehet, hogy mely elemei legyenek részei a kultúránknak, de ezt meg lehet oldani értelmes, a másik véleményét is figyelembe vevő vitákkal is, semmi értelme annak, hogy hülyének nézzük és kiszorítjuk a másikat csupán azért, mert nem értünk egyet vele. Valódi változásokra lesz itt szükség, hiszen óriási károkat szenvedett a magyar kultúra az elmúlt években, de remélhetőleg erre meglesz a lehetőségünk, ha a Fidesz-nevű maffiaszervezet végre eltűnik – többek között – a kultúra területéről is, és megtisztul a közélet.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.