December 2,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Most tette egyértelművé az ellenzéki összefogás összes pártja, hogy megint szerepzavarban vannak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 94,129 forint, még hiányzik 2,905,871 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt, türelmet és kitartást kívánok mindenkinek! Türelmet önmagamnak is, mert hajlamos vagyok rendszeresen szertehagyni a gyógyszereimet, amik ráadásul nincsenek is, tehát a helyzet halmozottan súlyos. Amikor meghallottam, hogy az ellenzéki összefogás pártjai Róna Pétert jelölik köztársaságielnök-jelöltnek, úgy voltam vele, az ő dolguk. Aztán elmúlt ez a fél másodperces kegyelmi állapot és rájöttem, lófaszt az ő dolguk, mert az én dolgom is.

Az alaphelyzet: az ellenzéki összefogás úgy gondolta, állítanak Novák Katalinnal szemben egy ellen-jelöltet. Az nem kérdés, hogy Novák Katalin lesz a köztársasági elnök, mert Orbán Viktor meg van arról győződve, hogy ő lesz számára a leghasznosabb pártkatona, aki akkor sem döfi őt hátba, ha elveszíti a gyeplőt. Novák kinevezését nem tudja megakadályozni senki, a 133 túlfizetett meg fogja nyomni a gombot, mindenki el fogja játszani a szerepét, a frissen felkent közjogi majd meghatódik és szendén mosolyog, becuccol az új posztba és éli világát. Mégis iszonyatosan fontos lett volna az ellenzéki jelölt személye. Mert bár esély sincs arra, hogy a 133 botor megszavazza, azonban van valami, amit a Fidesz elfelejtett kivenni a rendszerből. A köztársaságielnök-jelöltek bemehetnek a parlamentbe és 15 percig beszélhetnek.

És itt, ezen a ponton lett volna mindennél fontosabb a jelölt személye. Pontosabban az, amit a jelölt képvisel. És az ellenzék – és mindegy, hogy a Jobbik, mert a többi párt nem akadályozta meg – úgy döntött, kitolja oda az Oxfordban élő, semmit nem kockáztató – és bármennyire jó szakember, akármennyire okos, az életkörülményei miatt a magyarok többségének életéről és gondjairól legfeljebb olvasmányokból értesülő -, de legalább jobboldali Róna Pétert. Aki éppen most nyilatkozta az ATV-nek, hogy legyen meglepi, miről fog beszélni abban a 15 percben, majd március 10-én kiderül. Mert ezek szerint ez az ő dolga, nem tartozik ránk, az ő 15 perce.

Ha itt tényleges választásról lenne szó, Iványi Gábor egyházi kötődése jelenthetne problémát. Ebben az esetben nem jelenthet, nincs szó választásról, csak arról a 15 percről van szó. Nem csak arról beszélek, hogy Róna Péterről az emberek többsége még csak nem is hallott, Iványi Gáborról viszont igen. Hanem arról is, hogy Iványi az az ember, akit még az elkötelezett fideszes szavazók egy része is tisztel. Mert van miért tisztelni. Mert nem ment el, nem keresett jó fizetésért biztonságos országban megélhetést, nem bohóckodik a tévében évről évre drágább, elegánsabb öltönyökben, hogy több pénzt sajtoljon ki az emberekből a hit mögé bújva, vidáman dalolászva vasárnaponként. Iványi pontosan ugyanaz most is, aki mindig is volt. Nem köpte szembe magát, nem adta fel, nem futamodott meg, nem kötött elvtelen alkukat és nem fél. Félti azokat, akiknek a védelmére és segítésére esküt tett – valószínűleg nem Istennek, hanem önmagának -, de soha nem hátrált. Iványi személye önmagában vádbeszéd lett volna azon a pulpituson akkor is, ha meg sem szólal. Elégtétel lett volna a teljes ellenzéknek és mindenkinek, aki bukott már el, akiért valaki kinyújtotta a kezét, aki itt él, ahol a többségünk, a valóságban, ahol nincsenek milliós fizetések és szolgálati luxus, hanem kemény munka van és elfogadható élet van, vagy elfogadhatatlan nyomor van. Ahol a papíron jól mutató átlagbérek köszönőviszonyban sincsenek az ország tényleges állapotával, ahol a középosztályhoz tartozók nem azon töprengenek, hogy abban a hónapban mit nézzenek meg a színházban, milyen koncertre vegyenek jegyet, hanem azon, hogy miután befizették a számlákat, honnan gazdálkodják ki a fodrászt, az oszlásnak indult harisnya cseréjét, az elvárt, de megfizethetetlen kosztümöt, öltönyt. Iványi ismeri ezt a világot és tudja, hogy itt az éppen megélni tudó próbál segíteni azokon, akik egyáltalán nem tudnak megélni, legfeljebb vegetálni.

Nem Iványi karitatív tevékenysége az, ami miatt őt kellett volna odaállítani arra a dobogóra, hanem a személyisége, maga az ember az, aki erre méltó és alkalmas. Ő az, aki meg tudott volna szólítani olyan embereket is, akik még nem szánták rá magukat arra, hogy elmenjenek szavazni. Ez az esély elveszett. És most jutottam el oda, ami miatt írom ezt a cikket.

Nekem úgy tűnik, az ellenzéki pártok politikusai állatira gyorsan felejtenek. Elfelejtették, hogy nem azért jött létre az összefogás, mert ők hirtelen, hosszú évek után megvilágosodtak, hogy csak együtt érhetnek el eredményt. Nekik tökéletesen megfelelt volna továbbra is a dolog, párttámogatásokból jónéhány ember megélhetése megoldható, aki bejut a parlamentbe, az eléldegél a magyar viszonyok között extrának mondható fizetéséből akkor is, ha Dúró Dórának vagy Farkas Flóriánnak hívják és akkor is, ha Kunhalmi Ágnesnek. Azért jöhetett létre az ellenzéki összefogás, mert a kormányváltást akaró emberek – tehát nagyjából az országlakók fele – egyértelművé tették, hogy vagy valóban tesznek a pártok a változásért, vagy mennek a szemétdombra. Nincsen tovább kényelmes megélhetési ellenzéki bolhacirkusz.

Most tette egyértelművé az ellenzéki összefogás összes pártja, hogy megint szerepzavarban vannak. Elhitték, hogy ők irányítanak, az emberek őket követik, mögéjük állnak be, tőlük várják az iránymutatást. Elhitték magukról, hogy leszarhatják azt, hogy mit akarnak a választók. Mert elhitték, hogy azok az ő választóik. Pedig a túlnyomó többség nem az. A többség az egyik, másik vagy harmadik párt ellenére hajlandó az ellenzékre szavazni azért, hogy megmaradjon a reménye egy élhető, a demokrácia irányába fordítható ország elérésének. Nagyon kevés idő van a választásig. Az ellenzéki összefogást a kormánypárt nem, de az ellenzéki pártok, pontosabban a helyzetüket és lehetőségeiket túlértékelő politikusok le tudják győzni. Nem kellene.

Jó ébredezést kívánok mindenkinek! Hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!