Július 3,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


De legalább ne nevezzük a polgárháborús gyűlöletbeszédet miniszterelnöki évértékelőnek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 76,096 forint, még hiányzik 2,923,904 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, vidám vasárnapot mindenkinek! Ennek a vidámságnak a vicsorgó stand-up szombat kellőképpen megágyazott, úgyhogy nagy baj már nem lehet. Azt nem tudom, hogy valóban ez volt Orbán Viktor háborús kampánybeszédbe csomagolt évértékelőjének utolsó kiadása, amit még miniszterelnökként adhatott elő, ahogyan azt Márki-Zay Péter tudni véli, egyvalami biztos: királyi többesben felszólította magát, hogy ne ódzkodjon a kemény szavaktól, és valóban nem ódzkodott tőlük. Az igaz, államférfihoz és egy úgynevezett miniszterelnöki évértékelőhöz méltó szavaktól annál inkább. Tudom, hogy ennek körülbelül akkora a hírértéke, mint hogy aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop, hazudni, csalni csúnya dolog, de ezt se én találtam ki, hanem a nagyon nagy ember keserves, izzadtságszagú, a csőcselék szintjére belőtt élcelődésein teli pofával hahotázó holdudvar kulturális-művészi elitje. Igaz, ezt akkor mondta a művészi elit, amikor még nem volt neki Kossuth-díja.

MiniFerivel, Gyuri bácsi ejtőernyőseivel, gyurcsánybajnaizással, osztályharcos kommunistákkal és begombázott távgyógyítókkal együtt 4851 szóra futotta a kútfejéből, érdemes volt készülnie rá és kihagynia miatta a pénteki reggeli imaórát. Ütős lett, bár nem ugyanabban az értelemben, ahogy a 110%-ban orbánisták gondolják, akiknek kutyakötelességük ájultan dicsérni a bálványukat akkor is, amikor a gonoszságban gyökerező ízléstelenség legmélyebb bugyraiban dagonyázik. Lehet, hogy az önkívületben rajongó cselédség szerint Orbán 100 százalékos politikus, amiből 70% beszéd, 30% döntés és cselekvés. Mivel én nem vagyok önként vállalt alattvalója Orbán Viktornak, mivel nekem nem kell folyamatosan hűséget esküdve csápolnom a koncokért, pozíciókért, közpénzmilliárdokért, ez számomra tökéletesen megmagyarázza, hogy pofázással, óriásplakátokkal és Facebook-propagandával miért nem lehet járványt kezelni. Ezért. Aki 70%-ban pofázik és 30%-ban cselekszik, az lehet, hogy 100%-os politikus, de annak a tetves manipulációs szómágiának az ára 42 ezer emberélet. 42 ezer áldozat, akiről egyetlen szó nem esett ebben az úgynevezett miniszterelnöki évértékelőben. Nemhogy egy félmondatos szerény, önkritikus kéztördelés, netán bocsánatkérés azért, mert olyan jól kezelte a járványt, hogy Magyarország a világ élvonalában hasít a lakosságarányos covid-áldozatok számát illetően, de egy büdös kurva szó se Ami meg igen, az a baloldal mocskolása, bűnbakká nyilvánítása volt. Ő kormányzott teljhatalommal, neki volt/van kizárólagos felelőssége a járványkezelésben, ő építette az imázsát emberi holttestekre felkapaszkodva, ő hosszabbította meg a veszélyhelyzetet, hogy bármit megtehessen április 3-ig, de a baloldal rohadjon meg. Egy dologban azért egyetértek:

Summa summarum, kellő szerénységgel, de magabiztosan mondhatjuk, hogy még a járvány idején sem adtuk fel a céljainkat, ezért Magyarország a mostani válságból erősebben jön ki, mint ahogy oda belementünk.

Ha a nyomorúságon nyerészkedés, maximumon pörgetett törvényesített lopás és korrupció volt a cél, márpedig az volt, akkor ez kiválóan sikerült. Ezen túlmenően. Mivel már mindenki tudományos igénnyel megszakértette, kielemezte, szétszedte, összerakta, pontokba szedte és levonta a közel egy órás monológgal kapcsolatos konzekvenciákat, semmilyen szándékom nincs megismételni ezeket az értékes bölcsességeket, csak még néhány kósza megjegyzésem lenne.

Miközben Fásy Ádámtól doktor Várkonyi Andreáig, Farkas Flóriántól Pataky Attiláig, a méltán büszke Orbán-szülőktől Schmidt Máriáig, és Rákay Kálmántól Demeter Kalapácsos Szilárdig mindenki ott volt, akire számít a vezérkos, ha a vérkorrupt hatalma megőrzéséről van szó (sajnos az első sorban nem fértek el mind, de azért így is volt hely pöffeszkedni mindenki számára), miközben a munkáját végző, a nyilvánosság tájékoztatásáért dolgozó független sajtó munkatársainak a Várkert Bazár előtt szó szerint meg kellett harcolniuk a kivezényelt biztonságiakkal azért, hogy egyáltalán kérdezhessék a félisten lúdtalpai elé összetapsolt úri népséget, kicsit álságosnak érzem, hogy miniszterelnöki évértékelőnek nevezzük ezt a bántóan alacsony színvonalú ripacskodást. Ne nevezzük annak, mert nem az. Már régóta nem az, de attól biztosan nem válik azzá, hogy a saját nagyságától megrészegült, saját jelentőségét túlértékelő, magát világpolitikai tényezőként pozicionáló pártelnök meghirdeti a végső leszámolást a politikai ellenfeleivel. A baloldallal, Gyurcsánnyal és Bajnaival, akik sajnos benne vannak a nemzetben, de inkább mégse:

Emberemlékezet óta nem beszéltek így a magyarokkal. Az ember nem hisz a fülének. (…) Akárhogy’ is, kínos – nem kicsit, nagyon. Még nekünk is az, mert a baloldal, bár olyan, amilyen, de mégiscsak benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban.

Azt adjuk vissza, amit a Gyurcsány–Bajnai-kormány elvett. Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja.

Értsük jól, bár félreérteni nemigen lehet. Ez nem évértékelő, ez háborús hadüzenet. Annak a szélsőjobboldali pártelnöknek a hadüzenete, aki ugyan azt hazudta a zsinórban harmadik választási győzelme után, hogy a kétharmadával a háromharmadot fogja képviselni, de akinek egyetlen szó nem hagyta el a száját tegnap, ami túlmutatott volna a saját hívein. Akinek egyetlen szava nem volt annak az országnak a valódi problémáiról, ahol mások is élnek, nem csak fideszes vallásúak, nem csak a Schmidt Máriák és Rákay Kálmánok. Ne nevezzük a kutyauszítást, a polgárháborús gyűlöletbeszédet évértékelőnek. És ne csak azért ne nevezzük annak, mert a béna szóvicceknek, a lábszagú szóvirágoknak, a magyar (nem török) emberek százezrei által demokratikusan megválasztott ellenjelölt nevesítés nélküli ócska kigúnyolásának se a tavalyi, se az idei évhez nincs semmi köze, hanem mert 12 év önkényeskedés, szabadrablás után nem vicces, nem poénos, nem üdítően jópofa azzal fenyegetőzni, hogy jön még kutyára dér, és április 3-án azoknak kell benyújtani a számlát, akiknek 12 éve semmilyen hatalmuk nincs alakítani, befolyásolni az önkényuralom kommunikációs kormányzását.

Elvették a tizenharmadik havi nyugdíjat, elvettek egyhavi fizetést, egy év gyest, megszüntették az otthonteremtési programot, a családok adókedvezményét is, fizetőssé tették az egészségügyet is, kétszeresére emelték a villamosenergia, háromszorosára a lakossági földgáz árát. De jön még a kutyára dér, most, április 3-án önök nyújthatják be nekik a számlát.

Itt tart a bátor utcai harcos: a Fidesz 12 kétharmados éve után a baloldalnak kell benyújtani most a számlát. Nincs az az imposztor, aki ennek az eltorzult, kordonok és verőemberek mögül vicsorgó, elmagányosodott zsarnoknak a nyomába tudna érni. Aki meg sem próbál úgy tenni, mintha egy ország miniszterelnöke lenne, aki felelősséggel tartozik azokért is, akik nem rá szavaztak. Ne nevezzük miniszterelnöki évértékelőnek azt a bántó viccelődést, azt a gúnyfrázisokba sűrített mocskolódást, ami alulról nyaldossa a karaktergyilkos propagandamédia, a legutolsó udvari bértollnok szellemi színvonalát. Egyesek a választási győzelmét illetően magabiztos embert láttak a színpadon, akinek már ígérnie sem kell semmit (a benzinárstop meghosszabításán kívül, mert mégsem szabadulhatnak el az üzemanyagárak éppen április 3-a előtt, másrészt üres kasszából azért még a leghülyébb is csak óvatosan ígérget), mert már a zsebében a választási győzelem. Én erről nem vagyok teljesen meggyőződve. Aki magabiztos, az tud elegáns és nagyvonalú lenni (trottyos gatya ide vagy oda), az nem süllyed odáig, hogy egy miniszterelnöki évértékelőben egyik kínpoéntól a másikig szédelegve köszörüli a nyelvét és utalgat a begombázott őrült, pénzsóvár kuruzsló ellenfelére. Aki magabiztos, az nem gúnyolódik az ellenfelén úgy, hogy még a nevét sem képes kiejteni a száján.

Nem kell nagy bátorság gondosan megválogatott, sötétben ülő, ájult hívek előtt a rivaldafényben állva gúnyolódni valakin, akinek még a nevét sem vagyunk képesek kiejteni a szánkon. Szolgahaddal körülvéve, a valóságtól hermetikusan elszigetelt úri páholyból, szint alatti poénokkal váltogatott ökölrázásokkal üzengetni viszont nem bátorság, nem magabiztosság. Csupán a kétharmados székéhez hozzánőtt, eltorzult zsarnok csőcseléket harcba hívó csaholása. Persze az összkomfortos luxusrivaldából lehet a népi nyomorúsággal kampányolni (bevezettük a négy stop politikáját nektek akciós csirkefarhát, nekem Michelin-csillagos zabálás), lehet új eufemizmusokat találni a lopásra (2010-ben úgy döntöttünk, hogy a kulcságazatokat magyarosítjuk), freudi elszólásokat lehet tenni a luxushajchtos NER-mániában megtestesülő népnyúzásra (a hajózás a szenvedélyünk), az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát több mint 20-szor elszabotáló párt elnökeként osztályharcos kommunistázni is lehet (akármilyen szívósak is az osztályharcos kommunisták, akármilyen fejlett is a klóntechnikájuk, ha most legyőzzük őket, nem tudnak annyi MiniFerit gyártani, hogy még egyszer akárcsak sorompóba is léphessenek).

Ettől még Márki-Zay Péter az ellenfél, nem Gyurcsány, nem Bajnai, nem Soros és nem Brüsszel. Le lehet sajnálni, ki lehet röhögni, gúny és köznevetség tárgyává lehet tenni, alá lehet becsülni, sőt még azt is meg lehet úszni, hogy vitázni kelljen vele. Aztán majd kiderül, hogy mennyire lehet hülyének nézni a magyar állampolgárokat, meg lehet-e venni pénzért őket, igényt tartanak-e arra, hogy újabb négy évig hajlott háttal, gyűlöletcsömörrel a szájukon szolgálják a Moszkva pórázára kötött Hatvanpuszta-Marbella tengely zsírosodását. De addig is legalább ne nevezzük évértékelőnek a hatalommániás szektavezér mindenkori saját magát alulmúló vergődését, amivel alighanem még lejjebb rugdosta a legendás magyar közélet színvonalát. Ez a 4851 szavas bizonyítéka annak, hogy ha rajta múlik, miért nem lesz miniszterelnök-jelölti vita, sem semmilyen vita, amelynek az egyik oldalán neki kellene helytállnia, az ellenfele és az ország szemébe néznie. Papírból felolvasott gusztustalankodás helyett.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!