Május 29,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


A 20 évvel ezelőtti ruhákban ugyanazok a 20 évvel ezelőtti emberek vannak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,722,611 forint, még hiányzik 1,277,389 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt már tudjuk, hogy milyen irányba megy Magyarország a paradicsom-csirkefarhát tengelyen, az azonban még kérdés, hogy a választási kampány rajtkövén rugózó aranyos kormány mit óhajt kezdeni a száguldó árakkal. Nem volt elég csapás az az ország lakosságának lelkére nézve, hogy pénteken elmaradt Orbán Viktor mindig újszerű, tényfeltáró és hihetetlenül fontos Kossuth rádiós vitája a felkészült, a riportalanyát kőkemény kérdésekkel a sarokba szorító műsorvezetővel, mert nemzetünk hős vezére a kampányra készül, de ráadásként kijött a friss KSH statisztika. És ez a statisztika azt mutatja, hogy januárban az egy évvel ezelőtti januárhoz képest 7,9 százalékkal voltak magasabbak. Mindez annak ellenére, hogy a szezonvégi leárazások miatt a ruhák ára átlagosan 1,7 százalékkal csökkent. Nem ez a valami hanem az, hogy szinte minden elemzés jóval alacsonyabb inflációval számolt januárra az előzetes becslések szerint, merthogy novemberben volt a csúcs. És most kiderült, hogy ez nem pontosan így van. Éppen 15 éves csúcsot sikerült megdönteni. Nem baj, majd jön Matolcsy György és megmagyarázza, hogy egyrészt Varga Mihály tehet róla, másrészt ha a 7,9 százalékból kivonunk 6,9-et, a maradékot elosztjuk kettővel, akkor annyi infláció sem marad, mint jöttment ázsiai gyerek seggén a piros pötty. Amúgy is, ott a hatósági áras nemzetmegvédés, tessék szépen bepanírozni a csirkefarhátat, szinte minden adott hozzá. Csak a tojás nem, de tegye fel a kezét, aki nem tud röhögve kifizetni 55-60 forintot egy darab tojásért! Na, azt az egy tojást el kell kevergetni az óccsósított tejjel, és egyből mehet a panírozás. Jó étvágyat hozzá!

Azért belegondolok – már csak a múltban gyökerező tapasztalataimra támaszkodva is -, hogy egy családban van mondjuk három jóétvágyú kamasz (fideszül közjószág), azoknak csak egy reggeli tojásrántotta is egy vagyon, pláne, ha isznak mellé egy bögre tejet, esznek pár szelet kenyeret, esetleg még valami gyümölcs is lecsúszna. Ezer forint alatt képtelenség kihozni, és ez csak egy étkezés, és egy nap a harmincból. Szerintem kevés szülőt nyugtat meg a tudat, hogy olcsóbb lett a tundrabugyi vagy az otthonka. Időről időre nekifut valaki, hogy megpróbálja megreformálni az iskolai menzákat. Állítólag a szabályozás teljesen rendben van, de körülbelül ez minden, amiben egyetértenek a szakértők. Az egyikük szerint több pénz kellene, a másik szerint egyszerűen meg kellene tanulni főzni. Az igazság alighanem a kettő között van, az tényleg nem árthat, ha olyan főz, aki tud is.

Visszakanyarodva a tojásrántottát falatozó kamaszok témakörére – és elborzadva, ugyanakkor vágyakozva gondolok vissza arra az időre, amikor hiába volt nálunk este pukkadásig tömve a hűtő, és hiába feküdtünk le abban a boldog tudatban, hogy másnap nem kell főzni, mert bőven van még a lábasban kaja, reggelre kelve ebből már semmi nem volt igaz -, nem a 60 forintos tojásár az igazán nagy baj, hanem a valóságos átlagbér. Nem az, amit a KSH összeügyeskedik hanem az, amennyit valóban keres egy munkavállaló Nógrádban, Szabolcsban, Borsodban. A fővárost is emlegethetném, de ott még mindig magasabbak a fizetések és több esély van munkahelyet váltani, mint egy olyan településen, ahol 50 kilométeres körzetben van három (vagy kettő vagy egy) potenciális munkahely, és annyi. Ott nem ugrálhat az ember, hogy akkor keres másik állást, mert nincs másik. Az van, ami tegnap is volt. A ház, amit vagy örökölt, vagy megvett és még húsz év múlva is nyögi a törlesztőt, az ott van, marhára nem tudja eltolni olyan helyre, ahol tényleg találna másik munkát, talán jobb fizetéssel.

Szóval ezekkel a családokkal, gyerekkel vagy gyerek nélkül, akár idős emberek esetében is, mi van? Azt tudjuk, hogy a nyugdíjasok felének 150 ezer alatti a nyugdíja. Az átlag vidéki munkavállaló jó, ha megkeresi a minimálbért. Szerintem szarul élünk, legalábbis a többség. Lehet, hogy a has sok esetben tele van – bár még ez sem igaz mindenkire -, de hogy egyre betegebb, dagadtabb és fásultabb, ingerültebb és kimerültebb az ország, az biztos. Egyszerűen nem érezzük magunkat biztonságban (sem anyagi, sem erkölcsi, sem jogi biztonságban), hajtunk a nagyon kevés pénzért, sem idő nincs lazítani, sem forrás nincs rá, ahogy az egészséges étkezés is úgy lebeg a messzi távolban, mint egy elérhetetlen délibáb.

A jólteljesítő, előremenő paradicsomi kor évtizedében érdemes körülnézni az utcán, az üzletben, akárhol. A túlnyomó többség rosszul öltözött, lelakott, fáradt, türelmetlen. Akkor is az volt, amikor nem súrolta a nyolc százalékot az infláció. Olyan érzés, mintha befizetett volna az ember egy időutazásra, de valami balul sült el, mert a 20 évvel ezelőtti ruhákban ugyanazok a 20 évvel ezelőtti emberek vannak, csak éppen a ruhák elkoptak, az emberek megöregedtek. Elcseszett egy időgép ez. Akár előre megy a paradicsom alkatú főgeci, akár hátra.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!