December 2,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Egy frizura és a világ dicsősége

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 94,129 forint, még hiányzik 2,905,871 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A napokban betértem Budapesten egy fodrászatba. Miután rekordsebességgel öregszem, egyre kevésbé szeretek tükörbe nézni, mert az a valaki ott talán nem is én vagyok, pedig sajnos igen. Ennyit a magánéleti nyafiról.

Rövid, soktincses frizura volt az elképzelésem, és láss csodát, találtam a váróban kirakott újságok egyikében egy fotót a vágásról, ami nagyon hasonlított arra, amit szerettem volna. Jött a fodrász srác, ő volt egyben a hajmosó is, megmutattam neki a fotót. Jól megnézte, hümmögött, a hajamat is jól megnézte, majd annyit mondott: oké, valamit összehozunk.

Majdnem egy órát ültem a székben, a félhosszú, ide-oda tekeredő szörnyeteg a fejemen kezdett szépen formálódni, és közben beszélgettünk. A nagyon ügyes és szimpatikus 30 körüli srác egyszer csak megkérdezte, miért nem növesztem meg inkább a hajamat, hiszen sok és erősszálú, egészséges tömeg burjánzik a keze alatt. Hát – mondtam – világéletemben hosszú hajam volt, soha nem volt festve, de öregen, őszülve, szánalmasnak találnám a kinézetemet hosszú hajjal. Különben is mindig csodáltam Bill Clinton frizuráját, eljött az idő, hogy kipróbáljam, női hölgynek is jól tud-e állni valami olyasmi.

Veszett ollócsattogással és nyelvcsücsök kidugással párosuló feszült koncentrálás után Tamás megkérdezte: ki az a Bill Clinton?

Most rajtam volt a sor, hogy csöndben maradjak. Először elszégyelltem magam, amiért ilyen őskövületekre hivatkozom, azután az jutott eszembe, hogy tényleg nagyon öreg lehetek már, ha valaki olyanra hivatkozom, akinek a neve egy mai fiatalnak nem mond semmit.

Pedig, ha máshonnan nem, a közelmúlt egyik amerikai elnökválasztása kapcsán Hillary asszony neve csak el kellett volna hogy jusson a magyar köztudatba is. Ellenfele, Donald Trump 2021-ig volt az Egyesült Államok elnöke, a 2017-es választási kampányt pedig világszerte figyelemmel kísérte sok millió ember. Tízezerszer hangozhatott el, hogy Hillary a férje, a nyolc évig (1993-2001) elnökösködő Bill támogatásával és segítségével próbálja legyőzni Kacsa urat. Rövidre zárva: a Clinton házaspár beírta magát a történelemkönyvbe, munkásságuk megítélése más lapra tartozik. Az, hogy egy fiatal, okos és tehetséges magyar fodrász 2022-ben nem tud róluk semmit, az is más lapra tartozik. Számtalan oka lehet.

Engem felvidított ez a kis jelenet. Hazajöttem, belenéztem a tükörbe, és pont olyan jónak láttam a frizurámat, mint a fodrászüzletben. Arra gondoltam, hogy remélhetőleg nagyon nem sok év múlva a ma kistini unokáim valamelyike elmegy egyedül egy borbélyhoz, és azt fogja kérni, hogy vágják le olyanra a séróját, mint például, a kakadué. Lelki füleimmel hallom is a párbeszédet:

– Kakadu? Az ki?

– Tudod, olyan, mint a tarajos gőte… vagyis taraja van, na.

– Kakastaréj?

– Igen, olyasmi. Tudod, régen még néhány magyar politikusnak is ilyen volt a feje, tök röhejes volt, ezért akarom most a farsangra való tekintettel utánozni őket.

– Nem, nem rémlik, bocs. Mondj egy nevet, megnézem a neten.

– Hát névre nem emlékszem, de a század elején sok volt belőlük.

Egyre vidámabban gondoltam arra, hogy el fognak tűnni a feledés homályában szinte mindannyian, akik ma az életünket meghatározzák Magyarországon. Például a szőke ciklon, akinek köszönhetően a szőke nős viccek születtek, és aki aktívan segédkezett tizenéve lenyúlni a magánnyugdíjpénztári megtakarításainkat, nagy megpróbáltatás elé állítana, ha nevén kellene neveznem egy váratlan találkozásnál. A pacalkommandóssá serdült katonai lófütty rezsiharcos után ha marad is valami emlék, az is legfeljebb a közröhej kategóriába tartozhat. A valaha volt nagyszerű olimpikon, akit még köztársasági elnökként is el kellett viselnünk egy darabig, ma már a kuncogással kísért pletykák szereplője lehet csupán, de leginkább már az sem. És így tovább, számtalan, az elmúlt évtizedben fel-, majd letűnt percemberek tömege a felhozatal.

Így múlik el a világ dicsősége. Tény, hogy a történelem lapjain sokan megmaradnak. Jók is, rosszak is. Művészek, festők, írók, szobrászok, zenészek. Politikusok is. Néró, Katolikus Izabella, Cromwell, Lenin, Hitler, Sztálin. Szent István, JFK, Gandhi, Martin Luther King. A végtelenségig sorolható a „jók” és a „rosszak” listája, életünk minden területéről. Hosszú távon ebben a felsorolásban soha nem fognak szerepelni azok, akik ma tönkreteszik Magyarországot az önző, harácsoló, megvesztegethető működésükkel. Ez ilyen. Soha senki nem mondta, hogy az élet igazságos a mindennapokban.

De a kollektív emlékezet jó és hasznos dolog. Bill Clinton nevéhez sok pozitív döntés kötődik, és az is, hogy vállalta a hibáit, amelyekből volt bőven. A frizurája viszont szinte mindig tökéletes volt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!