December 2,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha a főnök utasítása az, hogy kútba kell ugrani, akkor ők kútba ugranak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 94,129 forint, még hiányzik 2,905,871 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kulturált, üde jó reggelt mindenkinek! Már csak kettőt kell aludni és hivatalosan is elstartol minden idők háborús választási kampánya, amelynek tétje mindenkinek más. Az valószínűleg nem áll távol a kormányzati propaganda által meg nem hajlítható valóságtól, hogy egy rakás szabadláb sorsa mindenképpen az asztalon hever, és ez egyáltalán nem kis tét. Attól tartok, az nem opció, hogy legközelebb április 3-án ébredünk fel arra, hogy átaludtunk két hónapnyi, az elmúlt tizenkét év minden durvaságán is alighanem túlmutató pszichológiai hadviselést, amelyben önmagukból és minden emberségükből kivetkőzött, szélsőséges erkölcsi árvízkárosultak a jóérzés, a józanság, a humánum minden létező minimumán átgázolva, az összes vörös vonalat átlépve futnak a törvényesen ellopott szajré, az örök hatalom, valamint a szabadlábak megőrzéséért. Az pláne nem valószínű, hogy csak április 4-én reggel ébredünk fel kipihenten, kinyitjuk az ablakot, és beáramlik a Demeter Szilárd pózba rándult megosztottságtól, frusztrált agressziótól, az egész Kárpát-medencét fojtogató gyűlöletbűztől megtisztult, friss levegő. Ilyen biztosan nem lesz. Úgyhogy bár hivatalosan még ma sincs választási kampány, ennek semmi jelentősége nincs, ömlik a mocsok minden irányból. (Csak a fideszes blogok és újságok már 1 milliárd forintot hirdettek el a Facebookon.) A dolog érthető: egyrészt semmi nem drága, ha a másokét kell szórni, másrészt egyáltalán nem Németh Szilárd az egyedüli, aki pontosan addig van, ameddig a főnöke kormányoz.

Úgyhogy ami a fojtogató gyűlöletbűzt általában és az említett kalapácsos embert illeti. Ő is pontosan addig van, ameddig a főnöke van, de addig is ott csíp, rúg, harap és mérgezi a levegőt, ahol éri. Demeter Szilárd, akinek minden megszólalásából ordít a frusztráció, az egész élete vélt és valós sérelmeinek megtorlási vágya, a NER frusztrált senkiségből valakivé emelt feketeöves kultúrkomisszárja, miniszteri biztos, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, aki a magyar irodalom 80%-át kikukázná, aki utálja a színházat, aki szerint Európa a holokauszttúlélő Soros György gázkamrája, most a fantáziátlan változatosság kedvéért Kövér László legjobb formáját futva nemzet- és hazaárulózza a magyar baloldalt. Az egyik végétől a másikig.

A kirohanást a komplett baloldalnak intézte, a gyufát azonban konkrétan Ujhelyi István szocialista EP-képviselő húzta ki nála, aki egy igen tanulságos, civilizált nyílt levelet írt az RMDSZ politikusainak, miután kiderült, hogy azok gyurcsányozva, sebeket és traumákat emlegetve eltanácsolták Márki-Zay Pétert erdélyi látogatásától. Lényegében azért, mert csakafidesz. Az Ujhelyivel és az ún. baloldal egy részével szemben senki által meg nem választott janicsár pedig a címzettek helyett sértődött meg, és írta egyebek mellett az alábbiakat:

Magyarország több, mint egy ország, és jóval több, mint egy EU-tagállam: haza, védhatalom, a magyar nemzet egészének megtartója. Ezt nem érti a magyar baloldal, és nem is értették sohasem. Minden sorsfordító pillanatban elárulták a nemzetet – és a hazát is, nekik pont elég volt az országot legvidámabb barakká zülleszteni, főleg úgy, hogy abban a barakkban ők lehettek a smasszerek. (…) A magyar baloldal semmiből sem tanult. Szerencsére gyengült. A baloldal devolúciója – Bayer Zsolt találó megfogalmazásában – így néz ki: MSZMP – MSZP – MZP. (…) Nem nagyon kell több bizonyíték: amikor csak tehetik, rárontanak a nemzetre.  Itt tartunk most. Illetve még annyi történt, hogy mára Ujhelyiből újhülye lett, a woke-progresszió magyar hangja, a mi pénzünkön súlyos euróezrekért árulja Brüsszelben a hazát. A külcsín európai, a belbecs ugyanaz. Amint legutóbbi kirohanásából is kiderült: ezek ugyanazok.

A sors iróniája, hogy ez a fröccsenés alig egy nappal azután látott napvilágot, hogy a Fidesz egyik propagandalapja interjút készített Demeterrel. Ebben G. Fodor Gábor neje úgy mutatta be az interjúalanyt, hogy van egy ember, aki, ha vesz egy levegőt, a baloldal azonnal felháborodik. Ez Demeter Szilárd szabad ember, férj, apa, intézményvezető, miniszteri biztos, aki saját bevallása szerint nem hajlandó bocsánatot kérni azért, mert nemzeti horizonton belül gondolkodik a kultúráról, aki soha nem lesz megfutamodó sereg harcosa, vagy sikerül, amire vállalkozott, vagy a hősi halál vár rá. Szó szerint ezt mondja magáról Orbán kultúrharcosa:

A saját életemet élem, nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam. Röviden: szabad, ámde értékelkötelezett emberként saját elhatározásomból csinálom azt, amit csinálok. (…) A gyalázkodás nem ellenérv, szóval ezekkel nem foglalkozom. De amíg ők azzal vannak elfoglalva, hogy egymásnak mondogatják rólam a verdiktet, addig én megyek előre. (…) Elkötelezésem okán azt csinálom, persze, amire Orbán Viktor miniszterelnök úr felkér, ha azt mondja, hogy ugorjak a kútba, akkor ugrom… (via)

A gyalázkodás nem ellenérv, úgyhogy azzal a lendülettel gyalázkodik. A jobboldali morális fölény simán elbírja az újhülyézést. Is. A tragédia az, hogy ez még csak nem is a saját magába szerelmes Demeterről szól, ez a Fidesz-féle, az Orbán által megkövetelt mentalitás. Erre épül a Fidesz, ez a mentalitás gyűrte maga alá az országot. Ha a főnök utasítása az, hogy kútba kell ugrani, akkor ők kútba ugranak. Konkrétan: nincs semmilyen gátlás, nincs jóérzés, nincs semmilyen erkölcsi alapvetés, minden disznóság belefér, sőt kötelezően elvárt, amit a vezérkos parancsba ad. Nem kell mérlegelni, végre kell hajtani a parancsot. Sőt, talán már parancsba sem kell adni a janicsároknak és komisszároknak, maguktól is tudják, mi a feladat.

Ez a megátalkodottan szektás mentalitás az, ami miatt bármennyire jól hangzik, amit az ellenzék legújabb kampányfilmjében állít – miszerint nincs két Magyarország, nincsenek fideszes és nem fideszes helyek, hegyek, folyók, nemzeti ünnepek -, ez nem igaz. Nekik ez háború, aminek soha nincs vége. A másik Magyarország elleni háború. Mert ha egy Magyarország lenne, akkor a Fidesz nem létezne. Ebbe a háborúba a legutolsó fegyverhordozónak is bármi belefér, legrosszabb esetben hősi halott lesz. Újhülyéznek, makiznak, miniferiznek, karigeriznek (a sor végtelen), de ami a legfontosabb: hazaárulóznak rendületlenül. Az utolsó utáni érv, amikor már nincs érv semmire, az mindig a hazaárulózás. Ez az a bizonyos weimari szellemű politika (via Puzsér), amely nem megérteni, konszenzust keresni, hanem elválasztani és hergelni akar.

Ahol már ott tartunk, hogy bármilyen primitív, uszító, hazug baromság (lásd: aki meleg, az pedofil is) attól válik jogszerűvé, hogy Magyarország megfellebbezhetetlen tekintélyű nemzetvezetője, a legfőbb hűbérúr azt mondta. Ahol nem számít, hogy a háború nevében hogyan forgatják ki mindenéből az országot; hogyan aláznak meg a pedagógusoktól a mozdonyvezetőkig mindenkit; hogyan viszi haza a NER az ország kasszájának tartalmát azért, hogy a dinasztia Marbellán rázhassa a rongyot; hogy miként váltanak gazdát a kenőpénzes borítékok a minisztériumok parkolóiban; hogy a strómanok és a família által okozott környezetpusztító károkat és veszteségeket hogyan nyeletik le az adófizetőkkel; hogy miből épül Felcsúttól Hatvanpusztáig az Orbán-uradalom, hogy egyáltalán milyen tetves jövő van ott, ahol hitelből finanszírozzák Európa legkorruptabb kormányának politikai túlélését. Ez mind nem számít, ameddig az identitáspolitika, a vérmagyar kultúrharc nevében a saját pénzén lehet uszítani a népet. És lehet. 12 év után a baloldal hazaárulózásával, gyurcsányozással és a nemváltásra váró óvodásokkal elszámolni az elmúlt tizenkét évvel.

Semmi nincs, csak a háború, a pánikkeltés, a mocskolódás, az orbánizmus fennmaradásában érdekelt, bármikor kútba ugrani kész fanatikusok hadai. Akik csak addig vannak, amíg Orbán kormányoz, vagyis ameddig a kútba ugrásukkal képesek garantálni, hogy április 4-én pontosan ugyanabban a gyűlöletbűzben ébredjünk, amiben lefeküdtünk. Persze van példa arra is, hogy nagy becsben tartott, közpénzzel kitömött, nívódíjjal elismert cselédek és kultúrharcosok olykor szembefordulnak a gazdával, ezért van némi remény arra is, hogy Demeter hősi halálként hamarosan Szakács Árpáddal közös zenekart alapíthat. De ez a mérgező gyűlöletbűz nem fog hirtelen elpárologni attól, hogy esetleg április 3-án úgy dönt a nép, hogy elege van ebből a kormányzásból és ebből a háborús pöcegödörből. Ahol bármilyen elcsépelt, de soha nem volt aktuálisabb, hogy „a háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő”. Akkor majd mindent újra kell tanulni az alapoktól. Mert addig nem lesz egy Magyarország a kettő helyett, ameddig alapvetés, hogy ha egy korrupt gazember azt mondja, hogy kútba kell ugrani, akkor erkölcsileg züllött fanatikusok tömegei gondolkodás nélkül kútba ugranak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!