November 30,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha Szijjártónak szerencséje van

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,419,540 forint, még hiányzik 1,580,460 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amikor nem éppen arról posztol, hogy az irodájában ülve a munka barikádján harcol a nemzetért, de valójában egy közpénzből NER-oligarcha luxusjachtján ejtőzik, ahol pechére utoléri a nyilvánosság, ezért béna magyarázkodás kíséretében előadja, hogy ez az ő magánügye, amikor nem éppen az univerzum valamely valószínűtlenül távoli, sötét, diktatúrában fürdő pontjára hordja az Eximbank milliárdos hitelkereteit és nyitja az ajtót keleti irányba, vagy amikor nem éppen felmos az európai balliberális mainstreammel, és toporzékolva kéri ki magának az ezeréves magyar múltat, meg a kölcsönös tiszteletet, akkor a felbecsülhetetlen munkabírású Szijjártó Péter választási kampányol.

Igaz, Magyarországon hivatalosan állítólag csak február 12-én kezdődik a választási kampány, de ahhoz képest, hogy az állampárt csak idén – nem győzőm hangsúlyozni – már 21 milliárd forintot elégetett nettó kormánypropagandára, vagyis a Fidesz választási kampányára, ezen már fenn sem akadunk. Szóval Szijjártó választási kampányol, és a Bécsi kaput megszégyenítő hatalmas arccal osztja az észt (a propagandahosszúságúra vágott, pénteken közzétett produkció látványa sokat hozzátesz a tartalom emelkedettségéhez, vagyis az élményhez, bár erős gyomor is szükséges hozzá):

58 nap van hátra. Egy abból a szempontból mindenképpen unikális választás előtt állunk, hogy Magyarországon még soha olyan nem volt, hogy a szélsőjobb együtt indult a választáson a szélsőballal. Na most ez is elkövetkezik, és amíg külügyminiszteri karrierem egy jelentős részében azt hallgattam a külföldi tárgyalásaimon, hogy Magyarország antiszemita csak azér’, mer’ létezik egy Jobbik nevű egyébként ellenzéki párt, ma valahogy a nemzetközi liberális mainstream teljes mértékben elfogadhatónak tartja, hogy kommunisták, zöldek, szocialisták, még ki tudja kik, az antiszemitákkal indulnak együtt a választáson. Na, most egy nagy szerencsénk van, hogy nem a liberális mainstream, hanem a magyar választópolgárok fogják eldönteni, hogy ez helyes döntés volt-e, vagy sem. De abból a szempontból szerintem ez nekünk egy kedvező szituáció, hogy innentől kezdve nincs félrebeszélés, nincs mellébeszélés, fehér van, meg fekete. Tehát vannak a 2010 előtti időszakot képviselők, meg a 2010 utáni időszakot képviselők. És hogyha valaki vizitdíjat, tandíjat, kórházi napidíjat, bezárt vasúti szárnyvonalakat, szuperbruttót, gázáremelést választ, hát akkor szavazzon Márki-Zay Péter és brigádjára. Ha meg valaki azt gondolja, hogy a 2010 utáni időszak az a helyes út, amin az ország elindulhatott, akkor pedig tud szavazni ránk.

Magas labdákat dobál a külgazdasági mindent beszerző úr, a kölcsönös tisztelet talaján állás utazó nagykövete. Lehetetlen ebbe a viszonylag rövid kioktatásba belesűrített meglepően sok csúsztatást és hazugságot egyenként megcáfolni, de a legsúlyosabbakat muszáj. Annál is inkább, mert ez a koncentrált kivonata annak a mocskos feketekampánynak, annak a féligazságokra épülő agymosásnak, amivel Szijjártó pártja negyedszer is választást óhajt nyerni április 3-án. Abból a szempontból valóban majdhogynem unikális választás előtt állunk, hogy csak egyetlen ország van még az Európai Unióban (Bulgária), ahova teljes körű választási megfigyelő missziót javasolt az EBESZ, mert annyira súlyos aggályok övezik a választások tisztaságát. A választói megfélemlítéstől és szavazatvásárlástól az egyenlő versenyfeltételek ordító hiányáig (beleértve a kampányfinanszírozás nem létező átláthatóságát) a csúcsidőben maga alá szaró választási informatikai rendszerig hosszú és gyászos a sor.

Persze tudom, hogy akikhez Szijjártó beszél, azoknak nem feltétlenül van igényük a valóság valamennyi szálának kibontására, de ha már antiszemitázik a miniszter, azért szólhatna neki valaki, hogy – Kósa Lajos csavarintos észjárásának nyomvonalát követve – Magyarország nem azér’ antiszemita, mer’ a Jobbik antiszemita, hanem mer’ antiszemita. Éppen egy, az Orbán-kormány által finanszírozott friss és átfogó kutatásból derül ez ki, amelynek eredménye nem vág össze a magyar kormány propagandájával, ezért nem hajlandó elhinni, cserébe belerongyolt a kutatókba.

Az mondjuk kommentálhatatlanul alacsonyan van, hogy a nemzetközi liberális mainstreamnek kellene beleugatnia abba, hogy ki milyen formában indul a választáson, ki kivel működik együtt. Gondolom, hogy ha mondjuk a sokat emlegetett nemzetközi liberális mainstream a Fidesz szemére hányná, hogy egy vallási fundamentalista szektával szövetségben indul a választáson, akkor Szijjártó már üvöltözne, hogy a választásokba beavatkozásról van szó. De ha ekkora hiányérzete van a miniszternek, azért hozzátehette volna, hogy ha van valami, ami meglehetősen unikális, az az, hogy egy alkotmányozó többséggel hatalomra került pártszövetség (ez Szijjártó pártja és kormánya) azzal kezdje visszaélésekkel tarkított dicstelen fennállását, hogy átrajzolja a választókerületeket, átférceli a választási törvényt, hogy ha valaki még valaha választást akar nyerni Magyarországon, annak muszáj legyen szövetségre lépnie olyanokkal, akikkel unalmas demokráciákban versengenie kellene. Nem mintha a felcsúti kultúrkörön kívül olyan nagyon szokatlan lenne, hogy különböző ideológiájú pártok koalícióban kormányoznak egy országot, de belátom: egy stabil félfeudális, illiberális autokráciából ez teljességgel értelmezhetetlen. Azt pedig meg sem említem (de!), hogy aki az Európai Néppártból asztalt borogatva, ajtót csapkodva távozott azért, mert az neki túl baloldali volt, hogy aztán Európa szélsőjobbos csőcselékével összeborulva szabadságharcolhasson a liberális mainstream ellen a szuverén illiberális kleptokrácia örök dicsőségére, annak a szájából enyhén szánalmas ez a színpadias szélsőjobbozás.

És még valami: bármennyire is szelektív a NER és Szijjártó Péter emlékezete, így a még el sem kezdődött, ám ennek ellenére dübörgő választási kampány hevében azért tisztázzunk egy félreértést: a Fidesz pont ugyanúgy a 2010 előtti időszak és világ része, mint az ellenzék legtöbb alakulata, amelyeket minden idők legnagyképűbb külügyminisztere lazán csak brigádnak nevez. Amikor is, vagyis 2010 előtt Szijjártó Péter (és pártja) pont az ellenkezőjét hirdette azoknak az állítólagos elveknek és meggyőződéseknek, amelyek nevében most vizitdíjjal és kórházi napidíjjal riogatja a híveit, miközben azt sugallja, hogy a Fidesz egy mérsékelt jobboldali párt, amelyik a helyes úton jár. Csak két példát hadd említsek, ha már Szijjártó Péter oktatási célzatú propagandavideójának csúsztatásait sokszor fogjuk hallani az előttünk álló kampányban, hogy tudniillik mi és mi közül lehet választani.

A 2010 előtti időszakban Szijjártó Péter és az ellenzékben lévő Fidesz még úgy gondolta, hogy „a sztrájk az egy alkotmányos alapjog, így ha a munkavállalóknak követeléseik vannak és semmibe veszik a munkavállalót, akkor igenis joguk, alkotmányos alapjoguk van arra, hogy sztrájkoljanak. És aki ezt kétségbe vonja, az nem demokráciába való”. Három kétharmad után a kormányon lévő Fidesz, Szijjártó Péter kormánya nem tárgyal a semmibe vett munkavállalókkal, ellenben retorziókkal fenyegeti, megfélemlíti és politikai akciózással vádolja őket. Igaz, már alkotmány sincs, csak egy közel tucatszor fércelt alaptörvénynek nevezett iromány.

A 2010 előtti időszakban az ellenzékben lévő Fidesz úgy gondolta, és Szijjártó Péter hangosan el is mondta, hogy „a benzinárak nem a világpiaci ár, hanem a forint gyengülése miatt szöktek az egekbe. Ez pedig a kormány gazdaságpolitikájának a következménye (…) egyértelműen kijelenthető, hogy az árfolyam gyengítését okozó kormányzati magatartás áll a benzin rendkívül magas árának hátterében.” Három kétharmad után Szijjártó Péter és a Fidesz szerint az akcióssá tett benzin ára kizárólag a világpiaci árak és folyamatok miatt szabadult el, a kormány gazdaságpolitikájához semmi köze, ahogy a forint gyengüléséről sem tehet senki.

Ha ezektől az apróságoktól eltekintünk, Szijjártónak mindenben is igaza van. Ha szerencséje is van, akkor ezekre az apróságokra a magyar választók nem emlékeznek. Ha nincs szerencséje, akkor nemcsak hogy emlékeznek, de azt is látják, hogy hova juttatta az országot a tizenkét éve elmúlt nyolc évvel hergelő állampárt. A nemzeti mázba csomagolt lopással, a kormány legfelsőbb köreit érintő korrupcióval és a végtelen, feneketlen, száz- és ezermilliárdokat felemésztő agymosással és propagandával. Ha az országnak ezúttal kivételesen szerencséje van, akkor Szijjártónak és a Fidesznek nem lesz szerencséje. Nem mintha itt bármi a szerencsén múlna.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!