December 2,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A korrupciót illetően következmények nélküli ország, a törzsi hergelés tekintetében nem az

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 94,129 forint, még hiányzik 2,905,871 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Emelkedett vidám vasárnapot kívánok mindenkinek! Mindig öröm és boldogság számomra korán kezdeni az Úr megpihenésének napját, bár. A politikai kereszténységgel való életvitelszerű öblögetés országában, ahol miniszterelnöki aláírással ellátott kormányrendelettel írnak felül bírósági ítéleteket (mert ha a félistennek nem tetszik, hogy a bíróság szerint be kell engedni a sajtót a kórházakba, akkor rendeletet ír, hogy faszt mehet be a sajtó a kórházakba, majd Müller Cecília és az operatív Pintér dönti el, hogy dehogy), miközben azt ordibálják, hogy itt nincs korrupció, a jogállamiságnak meg nincs definíciója, úgyhogy nekik ne mondják meg, hogyan ugráljanak, vagy ne ugráljanak az emberi jogokon, tökmindegy, hogy éppen milyen nap van. A nemzeti agymosás malmai vasárnap is pont ugyanúgy őrölnek, mint pénteken vagy kedden.

Egyesek szerint állon legyintették, mások szerint állon ütötték, megint mások szerint állon verték, esetleg vágták Márki-Zay Pétert, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét egy Orosházán tartott utcafórumon. Ahol – csak röviden emlékeztessük magunkat a lényegre – egy rokkantnyugdíjas asszony az elektromos mopedjével az éppen beszélő MZP elé gördült (majdnem olyan kifinomultan, ahogy a doktorminiszterelnök úr Moszkvában Putyin füttyentésére a gazdi után gurult), szidalmazni kezdte, a szemére hányta, hogy sértegeti az időseket és a rokkant embereket, majd amikor a politikus a dúlt keblű honfitárs szájához tartotta a mikrofont, az illetőből felszínre tört a – feltételezem, jobboldali – morális fölény, ékes költői kérdést intézett a haza ellenségéhez („Mit akarsz itt, te? Húzz a kurva anyádba! Alázod a rokkant embereket, meg az öregeket, mi?”), majd megfejelte a dolgot (némi képzavar, de sebaj) egy kecses jobbossal.

Hogy az elegáns, kifinomult, civilizált kultúremberekre valló mozdulat állon legyintésnek, ütésnek, verésnek, netán vágásnak minősül, az a mondanivalóm szempontjából irreleváns. Közhelyes, vagy sem, ez a helyzet. Az orbánizmus kútmérgező, agyat-lelket roncsoló ökölbe szorult gyűlöletpropagandája (idén már 21 milliárd forintot égettek el csak nettó kormánypropagandára, és még csak február első hetét írjuk) ide juttatta a darabjaira hullás állapotában lévő társadalmat. A taknyon-véren csúszás lebegtetése, az állandó harci készültség, a hangos és érthető önbíráskodás kvázi legitimmé nyilvánítása, de legalábbis bátorítása, a viszkető tenyerű hatalomtechnikai őrjöngés, vagyis az állandó háborús kardcsörtetés gyümölcsei elkerülhetetlenül beérnek, a termés pedig szükségszerűen ocsmány és mérgező lesz. Igen, már ezerszer szóltunk, holott teljesen nyilvánvaló. Lehet, hogy a korrupció tekintetében ez egy következmények nélküli ország, de a korrupció mellett a kormány legfőbb politikájának számító törzsi hergelés tekintetében sajnos nem az. És hát az ország egy része pontosan ebben a lesújtó mentális- és lelkiállapotban leledzik, mint ez a motorizált rokkantnyugdíjas asszony.

Bármennyire is kézenfekvő, nem szeretném arra kihegyezni ezt a szomorú közjátékot, hogy és képzeljük el, ha mondjuk mindez Orbán Viktorral történik, hogyan lángolna most a fél ország, a Bayer-Gajdics-Bencsik-CÖF-kommandó mit művelne ezekben a nehéz órákban. Igen, alighanem az előrehozott békemenetet szerveznék vérben forgó szemekkel. Nyilván Orbán Viktorral hasonló sem fordulhat elő, és egyáltalán nem azért, mert kevesebben vannak azok, akik Orbán Viktort esetleg állon akarnák legyinteni, ütni, verni, vágni, hanem mert Orbán Viktor évek óta távol tartja magát a lehetőségétől is annak, hogy ilyesmi megtörténhessen vele. Golyóálló mellényben óvodások közé menni nem nagy kockázat, lássuk be.

Hanem. Miközben elolvastam az Origo-PS-888 tengelyen, hogy miért volt teljesen rendben a tisztességben megőszült, galamblelkű vénasszony kurvaanyázás által kísért arcba mászása, eszembe jutott két dolog. Az egyik az, hogy mekkora felhördülés volt öt évvel ezelőtt (2017), amikor Vona Gábor akkori pártelnök még azt hitte, hogy majd a Jobbik egymagában leváltja a Fideszt 2018-ban. És majd 2018 után eljönnek az idők, amikor idős emberek nem egymást eszik keserű lélekkel, a megegyezés és a közös országépítés reménytelenségével. Vona az egyik Facebook-posztjában így írt ezekről a galamblelkűekről (a sors iróniája, hogy a bejegyzését többek között egy utcafórum ihlette):

[…] hétköznapokon kedves bácsikák és nénikék magukból kivetkőzve ugranak egymásnak, vért akarnak ontani remegő kezeikkel, ordibálnak trágárul és hörgik fel a XX. század minden traumáját. […] Szép számú érdeklődővel sikerült beszélgetnem, de szinte kétpercenként káromkodva szavalta el a TV2 hazugságait egy-egy arra tévedt fideszes nyugdíjas. Húzták maguk mögött a kis bevásárló kosarukat, és ne szépítsük, a szemeikben gyűlölet lobogott, a szájukból pedig a szennyvíz folyt. […] az aljas orbánizmus játékszereivé váltak. Történelmi traumáikra, érzelmeikre játszik a kormányfő, azokat nem feloldva, hanem felszítva manipulálja a nyugdíjasokat. Csak azért mert ott van a legtöbb szavazó. 

Feltételezem, hogy ma már a politizálás fölé emelkedett, a mocskos politika szennyét felülnézetből szemlélő Vona Gábor, mindenkitől független megmondóember lenne az első, aki kikérné magának, hogy politikus ilyet leírjon, de ez mindegy. A nem mindegy az, hogy öt évvel később Márki-Zay Péternek, az ellenzék százezrek által demokratikusan megválasztott miniszterelnök-jelöltjének már megközelítőleg sem kell ilyen plasztikusan fogalmaznia ahhoz, hogy állon legyintsék. A propaganda kiragadott, kiforgatott mondatokkal operáló, évek óta tartó pszichotikus szőnyegbombázása kifordította magából az ország egy részét. A rokkant asszony tényleg úgy érzi – ahogy a kolléga is írta -, hogy számára nincs más opció, mint győzni vagy meghalni. Ha nem megy oda, és nem mos be egyet, akkor ő nem tartozik a győztesekhez. Márpedig semmi nincs az életében, amitől győztesnek érezhetné magát, úgyhogy a tudat, hogy megmondta a magáét amannak, akiről azt mondta a tévé, hogy egy görény és őt sértegeti, kárpótolja mindenért. Úgy érzi, a jó oldalon áll, megtette, amit az Eszme, a Bálvány megkövetelt tőle.

Ahogy elnéztem ezt a szerencsétlent, az is eszembe jutott – és ez a legfontosabb -, hogy éppen a rokkantak voltak az elsők között, akiken a fiatal demokraták fülkeforradalmi mámorukban keresztülgyalogoltak, hosszú volt az út, ameddig eljutottak oda, hogy a szexuális kisebbségeket összemosták a bűnözőkkel. Talán az állon legyintésre szakosodott asszony már nem emlékszik, vagy talán nem is akar rá emlékezni, de sokaknak az egyébként is derékba tört életét törték ketté akkor. Amikor 2012-ben úgy fércelték át a rokkantsági ellátórendszer és a rokkantság szintjét megállapító felülvizsgálati rendszert, hogy olyan emberekről állapították meg, hogy sokkal jobban vannak, meggyógyultak, akik nem voltak sokkal jobban. Annyi történt, hogy egy új vizsgálattal ugyanolyan rokkant embereknek jobb százalékos értékeket adtak, majd erre hivatkozva drasztikusan megvonták a rokkantsági ellátásukat. Olyanoknak is, akiknek nem nőtt ki a lábuk és a negyed tüdejük sem nőtt vissza az eredeti méretére. Volt olyan, akinek havi 122 ezerről 30 ezer forint alá (!) esett az ellátása a NER felülvizsgálata után, a vizsgált emberek több mint 10 százaléka pedig teljesen kikerült a rendszerből. Mert ezek rohadtul nem hagynak senkit az út szélén. Aztán amikor az Alkotmánybíróság 2018-ban nagy nehezen kimondta, hogy megszegtek egy, az emberi jogok védelméről szóló nemzetközi szerződést ezzel a gyalázattal, akkor kárpótlás helyett még megfejelték két év mulasztásos jogsértéssel a gazemberségüket, és valódi kárpótlás helyett tavaly ősz óta egy retkes mézesmadzagot húzogatnak sok tízezer érintett ember orra előtt. Vagy alávetik magukat egy újabb felülvizsgálatnak, vagy kérhetnek egyszeri, 500 ezer forintos kártérítést. Mindezt úgy, hogy vannak rengetegen, akik 2012 óta csak egyetlen évben több pénztől estek el, mint félmillió forint, mások pedig teljesen kimaradnak a kárpótlásból csak azért, mert a feltételül meghatározott időben éppen más jogcímen kaptak ellátást. (A történet kiválóan dokumentálva van ITT és ITT olvasható).

És nem, nem az emberhez méltó rokkantnyugdíj megvonása miatt, nem a tíz éves jogfosztás miatt hörög, nem az a baja, hogy az emberi méltóságán ugrálva meglopják tíz éve – ha nem őt, akkor a hozzá hasonlókat -, nem azon van felháborodva, hogy az állam lemondott róla vagy a hozzá hasonlókról, hogy ahelyett, hogy támogatná, hogy a körülményekhez képest a lehető legteljesebb életet éljen, az út szélén hagyta, hergeli, uszítja. Nem, nem azokra haragszik, akik 12 éve teljhatalomban vannak, kiröhögik és a legrosszabb énjét hozzák ki belőle, hanem azt vágja állon, aki szerint nem jól van ez így, aki változtatni szeretne. Mert ha Orbán bűne lenne, hogy ő az egész világot gyűlöli, boldogtalan és ökölbe van szorulva reggeltől estig, akkor azt már látta volna a tévében.

Rengeteg oka van annak, hogy miért nem akar az országot vezető ember kiállni vitázni az állon legyintett kihívójával, és ez csak az egyik olyan súlyos kérdés, amit semmilyen vitában nem lehet megmagyarázni, mert védhetetlen. Mint ahogy annak is rengeteg oka van, hogy miért javasol teljeskörű ellenőrzést a választásra az EBESZ. Az is bőven benne van a pakliban, hogy még az az eddig közel 30 ezer civilek által toborzott szavazatszámláló is kevés lesz ahhoz, hogy április 3-án meg lehessen akadályozni a választási csalást. Az igazi nagy választási csalás nem az, amit a választás napján esetleg elkövetnek, hanem az az évtizedes agymosás, félrevezetés, hergelés, ami eltörölte a gátlásokat, az erkölcsi minimumokat, ami tisztességben megőszült idős emberekből ilyen önmegalázó, siralmas reakciókat vált ki.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!