NEHAZUGGY

Mi lenne, ha még lopnának is?

De cuki ez a mikrofonállvány néni, egyszerűen nem bírok betelni vele. Az az ún. újságírói kíváncsiság, amire tegnap reggel ragadtatta magát, dicstelen alászolgálata viszonylatában minden irányból páratlannak számít. Egészen lenyűgöző volt hallgatni (egyidejűleg látni is), ahogy magából kivetkőzve aggódik amiatt, hogy a mocskos baloldal mindenféle lopással és korrupcióval rágalmazza a vagyontalan miniszterelnök úr Völner-Schadl-Rogán korrupciós disznóságában éppen tokától bokáig benne álló, arról azonban gyáván kussoló kormányát. Így hangzik ma Magyarországon egy közszolgálati kérdés a magyar közszolgálati médiában, az orbánizmus kétharmados fennállásának 12. évében:

Nemcsak vitatkoznak, hanem a támadás is olyan – ha már a választásokról beszéltünk – amelyek vádaskodások. Olyan dolgokat mondanak el naponta, amit ők nem tartanak be, de hát természetesen ahogy a baloldal ezt nagyon régóta csinálja, több mint száz éve, hogy azzal vádolja meg az ellenfelét, amit ő maga követ el. Például ugye az ellenzék miniszterelnök-jelöltje naponta mondja azt, hogy a magyar kormány az tolvaj, meg ellopja az emberek pénzét, miközben ő nem teszi nyilvánossá, hogy honnan kap 50 millió forintot arra, hogy ő a saját programját hirdesse a közösségi médiában. Illetve ha közzéteszi kérésre, akkor azt mondja, ezek mikroadományok, aztán tessék eldönteni, higgyük el így bemondásra, hogy ez így van. 

Gondolom, azonnal belecsapott volna a villám a Kossuth rádió stúdiójába, ha Nagy Katalin kimondja Márki-Zay Péter nevét, de mivel én bemondásra elhittem (nem!) Orbán Viktor miniszterelnöknek, Nagy Katalin gazdájának (nem szeretem ezt a szóhasználatot, de mióta tudom, hogy a NER-ben édesgazdámnak szólongatják egymást a Schadl-féle maffiózók, hát legyen), hogy több mint három évtizedes megélhetési politizálása alatt – amikor az akciós csirkefarháttal zsibbasztott keményen dolgozó kisátlagember havi jövedelménél nagyságrendekkel többet keresett  – egyetlen fillért nem sikerült megtakarítania úgy, hogy egy 20 évvel ezelőtt felvett jelzáloghitelt közel 20 évbe telt kifizetnie, a választ tökéletesen méltónak érzem a kérdéshez. Maximálisan méltó egy olyan országhoz, ahol a 12 éve regnáló kormány a szocialista tervgazdaság ékkövével, a hatósági árazással igyekszik választást nyerni:

[…] mindenki látja, hogy épül az ország. A nemzeti vagyon nő. Olyan dolgokat érünk el, amik korábban szóba se kerültek. Például vissza tudjuk adni a válság által különösen meggyötört, gyermeket nevelő családoknak azt az szja-t, amit befizettek. Azt a pénzt nem lopták el, azt visszaadjuk. Fölépülnek a dolgok. Tehát ha igaz lenne, amivel a baloldal vádolja a kormányt, akkor nem az látszódna, nem az rajzolódna ki a szemünk előtt, mint amit látunk. Ha az embereket megkérdezzük fölmérésekben, hogy az ő személyes életük az elmúlt években könnyebb lett-e, javult-e, ott óriási 60-70 százalékos pozitív választ kapunk. Ha a személyes életük jövőbeni kilátásairól van szó, ott is ez van. Tehát ezek önmagukban is cáfolják, amit a baloldal mond, egy ilyen sikeresen és látványosan fejlődő országra ezek az állítások, kritikák – korrupció, tolvajlás, és így tovább -, szerintem nem vehetők komolyan. Persze baj mindig van, észnél is kell lenni, ügyészségnek, rendőrségnek észnél kell lenni, de Magyarország előre megy, és bizony korrupciótól szenvedő országok nem előre szoktak menni, hanem hátra. Mint ahogy Gyurcsány idejében így is volt, a Gyurcsány-féle időszakban, hiszen Magyarország történetének legkorruptabb kormánya az éppen a Gyurcsány-Bajnai-korszak és -kormány volt. 

Mondanám, hogy ez az önjelölt klímabajnok, ez a jégtörő békenagykövet, ez a plebejus dakota már arra sem érdemes, hogy legyintsünk, amikor kinyitja a száját, de ez rohadtul nem igaz. Akkor se, ha talán most fordult elő először az elmúlt hosszú évtized alatt, hogy Nagy Katalinnak sikerült a minősíthetetlen alákérdezéseivel mindenkori önmagát alulmúlva a gazdáját is alulmúlnia, és nem hiszem, hogy valaha az életben képes lesz annyira megtörölni a száját, hogy valamire való újságírónak, riporternek tűnjön. Azt is tudom, hogy mindenféle független-objektív közgazdasági elemzést össze lehet rakni arról, hogy valójában nem is annyira drámai a gazdaság állapota, nem is vagyunk annyira csórók, hogy az infláció ugyan magas, de hát mindig is magas volt, tehát nincs akkora szarban az ország, hogy csődbe menne az orbánizmus hitelből finanszírozott választási alamizsnaosztogatásának és kedélyjavításának súlya alatt, de azért az már évekkel ezelőtt is elég gyenge lábakon álló érvelés volt, hogy ha az elvtársak lopnának, mint ahogy nem lopnak, akkor nem épülne, nem szépülne az ország.

Ha jól gondolom, azok a bizonyos fölmérések, amelyekre Világpolitikaitényező Viktor hivatkozik, nem csak a szeretett nép kétharmados elégedettségét mutatják a látványos, hasító fejlődéssel kapcsolatban, hanem azt is, hogy ha akarják, ha nem, a kormány legfőbb politikájának számító korrupció szivárgó fekáliája is kezdi elérni a népi ingerküszöböt. Úgyhogy ahelyett, hogy a Rogán Bűnöző Antalig (Ádám és Barbi is magára veheti) érő Völner-Schadl botránnyal kapcsolatban megszólalna a miniszterek legbátorabb elnöke (nyilván nem teheti, hiszen ha lenne lopás és korrupció, arról ő tudna, de ami nincs, arról beszélni sem lehet), ezt találta ki neki Bűnöző Antal: előre megy nem hátra. Mert ha a korrupciónak akár az írmagja is létezne, akkor hátra menne, nem előre. Vagyis azt állítják, hogy mivel félmilliárd forintokból nem csak trágyadombok épülnek, amíg a szem ellát, hanem a NER-oligarchiát zsírosító, vadonatúj betonba ömlik az ország, és még a szja-t is visszafizetik a választások előtti utolsó száz méteren, nincs korrupció.

Akik Orbán Viktor szavait isszák péntek reggelente, azok ugyanazok, akik tudják, hogy van korrupció, talán azt is, hogy őket is meglopják, de nem érdekli őket, mert valóban nem ellentmondás, hogy a korrupció is növeli a GDP-t, rövid távon pörgeti a gazdaságot. Ez a haveri államkapitalizmus természetéből fakad, ahol a valós piaci szereplők és az ún. piaci szereplők beárazzák a helyzetet. Hogy most ez van. Hogy a 10 milliárdos stadion valójában 100 milliárdba kerül, de kit érdekel, hiszen felnyomja a GDP-t, a miniszterelnöki klán hatvanpusztai luxusrezidenciája is felnyomja a GDP-t, a nemzetgazdaságnak ugyan nincs haszna belőle, a fenntartása nem hoz, hanem visz, ugyan az ápolók és tanárok béremelésére már nem futja, de a magyar gazdaság papíron hasít. Igaz, hogy százmilliárdos propagandakampányokból, hirdetésekből és plakátokból tudják meg sokan, hogy jobban élnek és hogy az ország működik, de mivel egyesek valóban jobban élnek, a többiek nem számítanak.

Lényegében azt állítja a vagyontalan, plebejus miniszterelnök, akinek a famíliája, holdudvara milliárdos, csak ő képtelen bánni a pénzzel, hogy igazából bármennyit lophatnánk, akkor sem számít, akkor is hálásak lehetünk nekik, mert közben fejlődik is az ország. Ha épülnek dolgok, akkor tízszeresen is túl lehet árazni bármely beruházást, mert jut még akciós csirkefarhátra is, lehet oszlásnak indulni. Ja, hogy közben a minisztériumok parkolóiban cserélnek gazdát a tescós szatyorban szállított sokmilliós kenőpénzes borítékok? Hogy míg 2010-ig Európa 5. legszegényebb országa voltunk, ma már a 2. legszegényebbek vagyunk úgy, hogy a közel egy évtizedig világgazdasági konjunktúra volt? Hogy 5000 milliárdot is meghaladó költségvetési deficitet sikerült összehozni egyetlen év alatt? Hogy ázsiai hitelekből finanszírozza az egész ország a Fidesz szavazatvásárlását? Hogy rövid távon a jogállamromboló korrupció ugyan nem gátolja a növekedést, de rontja az erőforrások elosztását és fékezi az innovációt, és minden, a haveri holdudvar által elsíbolt közpénz az ország hosszú távú fejlődését veti vissza? Ja, hogy a törvényesített korrupciót hatalmi célokra és a haverok gazdagodására használó, a jövőt felélő politika előbb-utóbb felzabálja a rezsim legitimációját, azaz a fölmérésekben kimutatható, hogy a népnemzeti borzasztó elégedettség mellett azért már a leghülyébbek is kezdik megérteni, hogy az ő jövőjüket is ellopják, nemcsak a mocskos baloldaliakét?

Ilyenkor jön a játék a szavakkal és a számokkal. Mert a mezei hazafi nem érti a különbséget millió és milliárd között, de Márki-Zay Péter 50 milliós kampánytámogatása még pont az a nagyságrend, amit képes felmérni és kontextualizálni. Hogy a NER 12 év alatt ennek a NEM KÖZPÉNZNEK az n-szeresét égette/égeti el KÖZPÉNZpropagandára NAPONTA, az Nagy Katalint és Orbán Viktort egyáltalán nem hozza lázba. Úgyhogy most már a lopás is szóba kerülhetett a Kossuth rádióban. Igen, az Európai Unió (második) legcsóróbb, a legmagasabb adókkal és inflációval, a legalacsonyabb bérekkel, a világ szégyene egészségüggyel (nem én mondom, hanem az érintettek) és oktatással (nem én mondom, hanem a semmibe vett, pártállamilag fenyegetett, a jogaiktól retorziókkal megfosztani kívánt, alulfizetett pedagógusok) sújtott országának miniszterelnöke azt magyarázza a feldúlt mikrofonállványnak, hogy ha odadobsz némi alamizsnát a népnek, akkor kilophatod a szemét is. Egy ilyen országban a világ szégyene közpénzpropagandista legnagyobb problémája az, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelölt összekalapozott nem közpénzből 50 millió forintot a kampányára, miközben az állampárt ennek az összegnek a sokszorosát tapsolja el NAPONTA nettó állampárti propagandára. Csak tudnám, mi a francról lamentálna, ha még lopnának is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább