Na jó, azért van az a piros pötty a gyerek seggén, ami ki kell verje minden normális ember szemét akkor is, ha a szem tulajdonosa gondosan elbújt a függöny mögé, hátha elhiszi neki az élet, hogy ő ott sem volt, és semmit nem látott, tehát nem is tehet semmiről. Beszélgessünk szépen Novák Katalinról, akit az tesz különösen alkalmassá a legfőbb közjogi méltóság tisztségének betöltésére, hogy nem túrja az orrát nyilvánosan, képes összefüggő mondatokkal kommunikálni – akár több nyelven is -, tud késsel és villával enni, és semmi jelentősebb botrány nem fűződik a nevéhez. És persze rettenetesen akarja ezt a posztot. Ez utóbbit abból gondolom, hogy mióta kiderült, hogy jobbat nem talált Orbán Viktor, és még Kövér László sem vállalta a megtisztelő felkérést, ezért úgy döntött a főni, hogy akkor legyen Novák Katalin, azóta az eddig a magyar szaporodás iránt végtelenül elkötelezett fideszes politikus olyan hihetetlenül átszellemült lett, amilyet még a Vatikánban is csak igen ritkán lehet látni.
Beleolvasgattam Novák Katalin blogjába – amit hiába próbált meg eltüntetni, ami egyszer felkerül az internetre, az fel van kerülve -, véletlenül éppen a húsvéti tojáskeresésbe csöppentem bele. Megtudtam, hogy az akkor még főállású anyuka – aki teljesen normálisan gondolkodott a világról, olvasmányosan és őszintén (vagy hát őszintének tűnt, a mostani színeváltozása miatt persze vannak erős és meglapozott kétségeim, hogy az is csak egy szerep volt) mesélt a németországi életükről, a gyerekekről. Azt írta, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, de nem is birkák élnek mögötte. Beszámolt arról, mennyire gyűlöli a húsvéti locsolkodást, inkább kirándulni mennek a családdal. Bár nem olvastam el a blogot, tényleg csak belekukkantottam, de egyetlen utalást sem láttam sem vallásról, sem templomról, sem húsvéti miséről. Mára ez annyira megváltozott, hogy Novák Erdő Péterrel és Balog Zoltánnal közösen imádkozik.
Mióta köztársasági elnöknek készül ez a hihetetlenül alkalmazkodóképes asszony, elkezdett olyan dagályosan fogalmazni, hogy két Dedalon kell egy beszédének a meghallgatásához, vagy mint most, az elolvasásához. Most éppen A magyar kultúra napja alkalmából szórta meg szóvirágokkal a nagyérdeműt, de ahogy annak idején, amikor még a családok boldogsága és a szaporulat fokozása lebegett a szeme előtt, most is képes olyan méretes valótlanságokat szemrebbenés nélkül kiengedni a száján, hogy az ember csak ámul és úgymarad. Akinek van rá igénye, nyugodtan olvassa el a beszédet, amit nem más, mint a reménybeli legelső magyar (vagy a személyzet) tolt fel a közösségi oldalára. Én a dagályzónából most csak egy részt ragadok ki. Nyugi, az egész szöveg pont ilyen:
Nekünk, magyaroknak két születésnapunk is van. Augusztus 20-án az országét, a magyar kultúra napján a nemzetét ünnepeljük.Kölcsey Himnusza a magyar fájdalom, a magyar remény és áhítat. Elválaszthatatlan tőlünk. Ateista rezsimek is csak addig merészkedtek, hogy szövege helyett inkább csak a zenéjét engedték játszani. De a diktatúra éveiben nagyapáink, szüleink, s mi magunk, csukott szájjal is tudtuk énekelni: Isten, áldd meg a magyart! Ebben a mondatban, ebben a vágyban mindannyian egyesülhetünk. S egyesülünk is, újra meg újra. Ez a legszélesebbre tárt kapu, a leginkább átölelő mozdulat. Meghívás, azoknak is, akik ma még nem érzik át a nemzeti összetartozás méltóságát. Ez a Himnusz csodája. Azok is imádkozzák, akik soha sem kulcsolták imára a kezüket. Úgy beszél rólunk, hogy közben túlmutat rajtunk: fölfelé, a Teremtőre, aki azt akarja, hogy legyünk, hogy keresztények legyünk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.