NEHAZUGGY

Egy lépés az elfogadás felé?

Lázár Gergő | 2022. Január 24, Hétfő | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A német katolikus egyház 125 alkalmazottja állt ki a nyilvánosság elé, és vállalta queer identitását, egyben követelik a munkahelyükön tapasztalható diszkrimináció beszüntetését – áll a Zeit cikkében. Ez egy olyan lépés, amely igen meglepő, hiszen a katolikus egyház nem pont toleranciájáról híres, vagyis ezeket az embereket igen gyorsan kizárhatják az egyházból csupán azért, mert fel merték vállalni identitásukat. És persze lehet azt mondani, hogy amikor csatlakoztak az egyházhoz, pontosan tudták a szabályokat és tudták, hogy egy ősi, egyesek szerint egyfajta mesekönyvre alapozott, szektaszerű intézményhez csatlakoztak, amely képtelen a fejlődésre és képtelen arra, hogy megváltoztassa szemléletét egyes kérdésekben. A Biblia – tehát szerintük maga Isten – azt mondta, hogy ez és ez a helyes magatartás, minden más pedig elfogadhatatlan.

Persze a Biblia sokféleképpen értelmezhető, amiből ez az egész probléma adódik. De ez nem csak a Bibliára igaz, hanem mondjuk a Koránra és a Tórára is, hiszen egyesek szabadon kezelik ezt, mások viszont szó szerint értelmeznek mindent, ami sokszor extrém nézetekhez vezethet. Ezekből az emberekből lesznek fundamentalisták és a legrosszabb esetben terroristák. Alapvetően nem egy könyv tette őket azzá, hanem ilyen mentalitással rendelkeztek és az idegengyűlöletüket, a bigottságukat kiélhették, pontosabban úgy érezték, ezt megtehetik, hiszen ők Isten szavait követik csupán, semmi rosszat sem tesznek. Na de kicsit eltértünk a témától, térjünk vissza a 125, nyilvánosság elé kiálló queer alkalmazottra.

Az szerintem alapvetően nem meglepő, hogy vannak ilyen emberek az egyházon belül, a meglepő csupán az, hogy fel merték vállalni ezt. Sőt, a hamburgi érsek tiszteletét fejezte ki a nyilvánosság elé álló alkalmazottak felé. Stefan Hess azt is elmondta, hogy nem egyezik Jézus szellemiségével az olyan egyház, ahol az embereknek bujkálniuk kell nemi vagy szexuális identitásuk miatt. Szép szavak ezek és akár egy folyamatot is megindíthatnának, ha nem az lenne a katolikus egyház érdeke, hogy a saját érdekeit védje és inkább eltitkolja ezeket az eseteket. Sokan évtizedekig titkolják érzéseiket, identitásukat csak azért, mert a Vatikán úgy döntött, hogy a Biblia szerint melegnek lenni bűn. Igen ám, csak ha ez akkora bűn, akkor miért védik a pedofil papjaikat, érsekjeiket és bíborosaikat? Miért lobbiznak az ellen, hogy az egyes kormányok még véletlenül se hozhassanak olyan törvényeket, amelyek alapján az egyházakat felelősségre lehetne vonni, ha ilyen súlyos bűncselekményeket (mert a pedofília bűncselekmény) tussolnak el?

A queerségnek, vagy a melegségnek semmi köze nincs a pedofíliához, itt sem szeretném a két dolgot összemosni, célom csupán az, hogy kiemeljem azt, hogy egy törvényes, emberi érzelmeket figyelembe vevő dolog áll szemben egy törvénytelen, börtönévekkel büntetendő cselekedettel, mégis az egyházi tanítások alapján a korábbi az, amelyet az egyház bűnnek tekint. Még arra sem képes a Vatikán, hogy pedofil esetekben eltörölje azt az egyházon belüli törvényt, mely szerint ami a gyóntatószékben elhangzik, az titok marad örökké. Ezzel lényegében nem azt alapozzák meg, hogy az elkövetők további gyermekek életét tehetik örökre tönkre? Mert több millió emberről beszélhetünk világszerte, akik közül sokan önkezükkel vetettek véget a saját életüknek, mások pedig évtizedek óta szenvednek az átéltektől.

Nehéz megértőnek lenni a katolikus egyházzal szemben, hiszen a 21-ik században ilyen felfogással egyszerűen vitaképtelenek. Mégis ők azok, akik morális alapokat kívánnak oktatni a fiataloknak és ők azok, akik meg akarják mondani, hogy mi a helyes és mi nem az, miközben egy több ezer éves szövegre alapozzák minden tudásukat, családot soha nem vállaltak és fogalmuk sincs a gyermeknevelésről, vagy az azzal együtt járó felelősségről. Ha a katolikus egyházban lenne egy kis morális érzék is, akkor független vizsgálóbizottságokat hozna létre minden országban, és felhagyna a mások életébe való beleszólással. De mint tudjuk, ők szeretik azt elhitetni az emberekkel, hogy bűnös életet élnek, de ha csatlakoznak hozzájuk, akkor majd meggyógyulnak és bejuthatnak a mennyországban. Csak hát kérdés, hogy egy olyan egyház tagjainak, akik asszisztálnak gyermekek molesztálásához és megrontásához, mennyire van keresnivalójuk a mennyországban? Na nem, mintha én hinnék ennek létezésében, de még ha fel is tennénk, hogy van ilyen, egészen komolyan gondolják, hogy nekik ott a helyük?

Az egyházak annyi kárt okoztak az emberiségnek, mint kevés más dolog ezen a világon. Ezt persze soha nem fogják beismerni és ki fognak állni amellett, hogy ők csupán azt szeretnék, ha mindannyian megismernénk Isten szeretetét. Én viszont nem kérek ebből egy csapat olyan embertől, akik bűnrészesek mások megrontásában. Tartsák csak meg maguknak a tanaikat, a kutya nem kíváncsi az ő morális iránytűjükre, hiszen anélkül is, hogy erről beszélnének, sokan már bizonyították, hogy mi is számukra az elfogadható és mi nem. A melegség, queerség nem az, a pedofília ellenben nagyon is az.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!