NEHAZUGGY

Igen sok disznót kell puszta kézzel megkopasztani

Tamás Róbert | 2022. Január 18, Kedd | 8:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt mindenkinek, akit még nem vitt el a szél. Akit igen, annak is. Úgy nézem, ártunk és ormányunk felért a csúcsra. Már megint. Ott tartanak ők, hogy amikor az ellenzéki pártok közös miniszterelnök-jelöltje nyilvános vitára hívja a Fidesz miniszterelnök-jelöltjét, aki jelenleg még miniszterelnök, de a választás előtt ezzel párhuzamosan jelölt is lesz, hiszen még nem írták bele az alaptákolmányba, hogy nem lesz választás többé, akkor ez a fideszes jelölt (jelenlegi kormányfő) annyira beszari és annyira megveti a szavazók legalább felét, hogy még önállóan válaszolni sem képes a kihívásra. Maga helyett az ügyeletes beszélő fejjel üzenget (eszembe sem jutna elhinni, hogy Hollik saját eszétől irkál vagy beszél bármit), mert nemhogy vitázni, válaszolni is gyáva.

Hát ugye ez tipikus példája annak, amikor a kontraszelekció hibátlanul működik. Nem csak azért, mert Hollikot senki nem kérdezte. Nem is azért, mert Orbán Gyurcsánnyal, Dobrevvel, Jakabbal vagy bárki mással is félne kiállni nyilvános beszélgetésre, ezt már bebizonyította jónéhány alkalommal. Ha nem gyáva, akkor viszont a környezete nem engedi elengedett kézzel a nyilvánosság elé, ahol nem papírról kell felolvasni még azt is, hogy köszöni a támogatást a saját feleségének. Ha nem engedik bele ilyen helyzetbe, akkor igen nagy baj van. Ja, azt akartam mondani, hogy Hollik még a fogalmakkal sincs tisztában – nem csak azzal, hogy mire válaszolhat ő, amikor senki nem szólította meg -, hogy a miniszterelnök-jelölti vita nem azonos a vitatkozással. Azt már nem is feszegetem, hogy vajon mit gondol magáról Hollik, ő micsoda ebben a történetben, és mint ilyen, van-e bármi értelme foglalkozni az ő véleményével. Azt hiszem, ez olyan év lesz, amikor kevés a döglött disznót legyőzni.

Azt is hiszem, most tényleg leértünk a legmélyebb legaljára. Kiosztotta a farháton nevetgélőket a baloldali szociológus. Többször el kellett olvasnom, de valószínűleg még most sem értem, és a büdös életben nem is fogom megérteni. Kicsoda nevetgél a farháton? Ki gúnyolódik a szegényeken? Komolyan ilyen büdösnagy, demagóg követ kellett belevágni a pocsolyába? Esküszöm, Puzsér sem csinálhatta volna jobban, pedig ő tényleg profi. Hogyan és főleg miért sikerült ezt az elátkozott történetet így kifordítani? Az égvilágon senki nem röhögcsél azon, hogy vannak, akiknek a csirkefarhátra telik, másra nem. Az az elképesztő, egyben botrányos és kínvigyorra okot adó ebben a történetben, hogy a kormány – párhuzamosan a megállás nélkül harsogó sikerpropagandával – képes volt ezeknek az embereknek a nyomorából kampányterméket gyártani. Ezen lehet dühöngeni, sírni vagy röhögni – attól függően, ki mennyire fáradt már el a sokszor totálisan értelmetlennek tűnő küzdelemben, kiből mennyit vett ki a stadiontenger, a milliós óra-dömping, a járvány, a bezártság, a bizonytalanság és az a tény, hogy a legnagyobb szegénységben élő emberek tartják életben az őket megnyomorító és nyomorban tartó rendszert -, de ilyen fogalmatlan véleményt mégsem kellene belevágni a közéletbe, hogy aki a saját kínján és tehetetlenségén, ezzel párhuzamosan a kormány akaratlan önleleplezésén vigyorogni merészel, az kineveti a szegényeket. Ez egy dologra jó, semmi másra. De arra hibátlanul. A kattintásvadász oldalak, amelyek függetlennek vallják és talán annak is hiszik magukat, pedig csak elvtelenek, fel fogják kapni, és persze a pártmédia is ezt fogja harsogni. Azok pedig, akik valóban a legnagyobb vesztesei a rendszernek, el is hiszik, hogy ők most ki vannak röhögve, ki vannak gúnyolva. Elhiszik, mert ezt látják egy csomó felületen, és ha az egyik nem, akkor a másik biztosan eljut hozzájuk. Ez csak akkor fog elmaradni, ha a kormánypártnak dolgozó műhelyek úgy látják, több kárt okozna a kormánynak a csirkefarhát feszegetése, mint amennyi hasznot hozna.

Tegnap a Városháza ügyet vizsgáló bizottság meghallgatta Karácsony Gergelyt, ahol semmi a világon nem derült ki, legfeljebb annyi, hogy a főpolgármester nincs megszeppenve attól, hogy kikérdezték, ellenben meglehetősen dühös. Ez nekem például kimondottan tetszik, ez a helyes hozzáállás. Miközben bizottságék – és persze fideszék – nem létező ügyekbe fektetnek rettentetesen nagy energiákat, még a pártmédia sem igazán találja a megragadható szálat azon kívül, hogy Karácsony Gergely trágárságra ragadtatta magát. Merthogy azt mondta, szarik ő a hangfelvételre – folytatta is, csak ez már kimaradt a beszámolóból -, hiszen ő is beszélgethet arról bármelyik bizottsági taggal, hogy valamelyik fideszes pedofil, ezt a beszélgetést felveheti valaki, le is adhatja a médiában, de ettől az még nem lesz igaz. Szóval marad a nagy leleplezés: Karácsony a buszsávot használja. Ehhez képest van az, hogy egyre bizonyosabbá válik, valóban úgy jutottak Rogán emberei jegyhez egyetemi vizsgákon, hogy nem tették le azokat a vizsgákat. A a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar letartóztatott elnöke, Schadl György pedig számos nagyértékű ingatlanhoz jutott áron alul. Most tehát azt kellene bizonyítani, hogy Völner nem tudott Schadl üzleteiről. Varga Judit nem tudott Völner tevékenységéről, és minderről tényleg mit sem tudott Rogán Antal, Orbán Viktor pedig tényleg nem is gyanította, mit művelnek az emberei. Izgis lesz. Igen sok disznót kell megkopasztania a miniszterek elnökének puszta kézzel ahhoz, hogy elterelje a figyelmet. A disznóságokról.

Azt hiszem, reggelire ennyi is elég. Majd mindjárt folytatjuk. Jó ébredezést mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!