NEHAZUGGY

Ahol lakodalmas muzsikával megtámasztott egybites ostobaságokkal nem lehet választást nyerni

Kirobbanó jó reggelt, Mivel ebben a vadonatúj, könyörtelenül boldog új évben még nem nyílt rá lehetőségem, ezért most megragadom az ünnepélyes alkalmat, hogy megkésve bár, de minden tekintetben sokkal jobb minőségű 2022-es évet kívánjak mindenkinek, mint amilyen a mögöttünk hagyott 2021-es volt. Azt nem állítom, hogy bármi arra utalna ebben a pillanatban, hogy e nemes kívánságom a közeljövőben valóra válhatna, de valószínűleg erről változatlanul az ülés-, állás- illetve nézőpont(om) tehet.

Mondjuk akinek már a rohadtul boldog új év harmadik napján beleesik egy közel 4 milliárdos közbeszerzés az ölébe (Mészáros Lőrinc ifjú házas és miniszterelnöki strómanpénztáros például ilyen, sőt, a tőle örökölt tehetségtől kirobbanó kölkei sem tudtak elhajolni egy 2,2 milliárdos megbízás elől), vagy aki éppen az óév utolsó napjaiban vásárol bankot magának és a dinasztiának, mert az még nem volt nekik, és hát mégiscsak előre kell menni, nem hátra (Tiborcz István spanyolországi menekült, sajátláb és miniszterelnöki vej például ilyen), az minden bizonnyal nincs rászorulva az én jókívánságaimra. Ez van. Nem ugyanabból a perspektívából szemléljük ezt a fenékig teljfel, kolbászból kerítés életet.

Nem mintha közügy lenne, de jut eszembe: engem például becsületes embernek neveltek a szüleim, ráadásul úgy, hogy nem óbégattak reggeltől estig arról, hogy kizárólag ők akarnak beleugatni a nevelésembe. Ennek megfelelően például nem nyomták fel az illetékes hatóságoknál a Csipkerózsikát és a Pumuklit meg az Oroszlánkirályt, mert attól rettegtek, hogy ezek a nyomorult mesék megkérdőjelezik a hagyományos nemi szerepeket és mindmeghalok. Igaz, az én szüleim – ahogyan a legtöbbek szülei – nem hatalmukkal visszaélő dörzsölt politikusok, vagy hatalmukkal visszaélő politikusok retyerutyái, nálunk soha nem volt alapvetés, hogy mások eltaposása árán kell egyről a kettőre jutni, hogy a cél szentesíti az eszközt, mert az erősebb kutya baszik. Lehet, hogy ezért van elcseszve a nézőpontom. Lehet, hogy ezért nem tudok mit kezdeni azzal, hogy egy egész bűnbanda arra épít több mint tíz éve politikát, hogy szalonképesít mindent, ami becsületes ember szerint ciki és vállalhatatlan, hogy normává emeli a devianciát és belevigyorog a pofámba, hogy most már ezt kell zabálni, ha tetszik, ha nem. És ha esetleg nem tetszik, akkor majd elpusztítalak benneteket, nyomoroncok.

Persze igazságtalan lenne csak a dörzsölt, hatalommániás, elferdült gerincű, gátlástalan politikusok nyakába varrni, hogy ma már arra kell büszkének lenni, amiért korábban szégyen és megvetés járt. Vannak itt példának okáért az ország törvényesített, közbeszerzéseként, milliárdonként szétlopásának és a retyerutya kezére játszásának legitimitását megéneklő, a lopást, a romlottságot, a polgárháborús pszichózist és a népbutítást relativizáló szemforgató, hamis önjelölt papok is, akik teregetik az igét. Vannak itt a hittel, a vallással üzletelő hamis próféták, akik nem riadnak vissza attól, hogy tömegek arcába mondják: a korrupció és a gyűlölködés belefér, hát hiszen a korrupciónál és a gyűlölködésnél összehasonlíthatatlanul nagyobb probléma a globalisták természetellenes törvénykezése. A Németh Sándor nevű szektavezér újévi beszéde, amelyben a legócskább Megafonos propagandistákat lekörözve az állampárt támogatására buzdított szomorú látlelete a politika enyves tenyeréből zabáló ún. történelmi egyházak mélyrepülésének. Miközben Iványi Gábor szegényeket, elesetteket támogató egyházát tíz éve szisztematikusan vérezteti ki az Európai Néppártot elpusztítással fenyegető felcsúti félisten, a Hit Gyülekezetét nem csupán történelmi egyházként ismerte el az orbánizmus, de egy olyan paktumot is kötöttek velük, amely szerint állami és önkormányzati intézményekkel azonos támogatásra jogosultak. Németh pedig megszolgálja a zsetont, ahogy azt várják tőle. Németh Sándor szemforgató hamis pap újévi beszédében nem a szegények, elesettek, kiszolgáltatottak gyámolításának fontosságáról beszél, hanem politikai kampányszöveget nyom, amelyben az állampárt romlott nyugati világot ostorozó paneljeit elszavalva bagatellizálja az állampárt legfőbb politikájának számító korrupciót és gyűlöletkeltést.

Az egy dolog, hogy a Rogán-központ utasítására a bankoknak kötelező kormányzati egyenpropagandát terjeszteni, amelyben tájékoztatják a tisztelt ügyfeleiket, hogy a kormány az övékkel veri a csalánt  a kormánynak kell hálásnak lenniük a jelzáloghitelek kamatainak rögzítéséért, és arról is, hogy pontosan mennyit nyernek ezzel a nagylelkű intézkedéssel (arról például nem kell tájékoztatniuk a jelzáloghitellel nem rendelkező számlatulajdonosokat, hogy ezt a kormányzati jótéteményből fakadó veszteséget mely szolgáltatások díjainak milyen mértékű növelésével fogják kompenzálni), az egy másik dolog, hogy a takonygerincű, reggeltől estig szakértésnek hazudott Rogán-propagandát terjesztő házipolitológus, NER-influenszer beleröfögi a kamerába, hogy büszkén vállalja, hogy a százmilliókkal megtolt Facebook-posztjait az „adományokból működő” (!!!) Megafon finanszírozza, de hogy egy magát lelkésznek nevező egyházi vezető ilyen szintre süllyedve védelmezze az országot egy feneketlen, sötét mentális-lelki-anyagi szakadékba taszító politikát, még a NER fennállásának 12. évében is rohadtul nehezen megy le a torkomon. Már ha egyáltalán lemegy.

De valószínűleg sokaknak lemegy. Ez is, más is, aztán jön a következő meg a következő meg a következő gyomros. Áprilisig még rengeteg idő van, többször is fel lehet szántani az országot, amelyik piros, nem sárga, és előre megy, nem hátra. Ugye. És tényleg. Ez abból is látszik, hogy a fideszes törvény betűje szerint az országgyűlési képviselők fizetése akár 75 ezer forinttal is emelkedhet márciustól. Így a bruttó alapbérük az 1,3 millió forintot is elérheti, amihez még mindenféle pluszpénzek is hozzáadódnak. Így történhet meg az, hogy Kövér László közjogi méltatlanság és házelnök havonta egy megemelt minimálbérrel, azaz 200 ezer forinttal többet kaphat, mint tavaly, vagyis közel 3,5 milliót vihet haza bruttóban.

Most így hirtelen nem tudnám megmondani, hogy annyi pénzért, amennyit ez a két lábon járó uszítógenerátor minden hónapban hazavisz, egy pedagógusnak hány hónapot kell gürcölnie (a másfél év ránézésre nem tűnik túlzónak), de hogy a helyén tudjuk kezelni ezeket a számokat: a KSH adataiból kiderül (via), hogy tavaly októberben a teljes munkaidős alkalmazottak fele legalább 62 ezer forinttal kevesebbet vitt haza a hivatalos nettó átlagbérnél (286 800 forint), miután az elszabaduló infláció lenullázta a fizetések emelkedését. Rohadtul nem akarok demagóg lenni, nem állítom, hogy egy parlamenti képviselőnek, pláne házelnöknek ugyanannyit kell keresnie, mint egy gyári munkásnak. Még akkor sem, ha annak a bizonyos házelnöknek soha el nem évülő bűnei vannak abban, hogy a magyar társadalom egyik fele egy kanál vízben képes lenne megfojtani a másikat és fordítva. Az viszont rohadtul gáz, hogy míg egyes foglalkozási csoportok reménytelen harcokat vívnak a béremelésért, amit legtöbb esetben elveszítenek, az állampárt 2018-as hatalomra kerülésének első lépése volt úgy módosítani a törvényt, hogy a képviselők mindig az előző évi bruttó átlagkereset háromszorosának megfelelő összeget vihessék haza, vagyis náluk a béremelés automatikus. Mindenki más bekaphatja. Nem mellékesen: három éve csak a Fidesz-KDNP és a német nemzetiségi szószóló szavazta meg a jogszabályt.

Innen nézve külön gyönyörű, hogy ezek a nagyszerű hazafiak most a híveiktől kuncsorognak könyöradományokat a választási feketekampányukra. Nem bízhatják a véletlenre az áprilisi választást, hát hiszen Németh szektavezér is megmondta, hogy talán nem is volt még a magyar történelemben ennyire súlyos az az eldöntendő kérdés, hogy kinek a kezébe kerüljön az államhatalom, ha nem az egyélőisten és sleppje kezébe. A nem elhanyagolható mértékben ellenzéki vezetésű megyei jogú városokat szétszopatták a járványra hivatkozva a kormányzati megszorításokkal, amennyire tudták (százmilliárdos is lehet a megyei jogú városok vesztesége). Az országkassza kiürítése és mindenféle félázsiai hitelek árán választási alamizsnahegyekkel kilóra veszik meg sorra az egyes társadalmi csoportokat, sokszázmilliárdos állami propagandát dübörögtetnek, amit kormányzati tájékoztatásnak hazudnak, de még így is félő, hogy a hazaáruló, nem is magyar, globalista ellenzék miatt egyenlőtlen lesz a verseny.

Úgyhogy nemcsak a nyugdíjprémiummal, a nyolcvanassal, a szja-visszatérítéssel, rezsicsökkentéssel és egyéb jótékonyságnak álcázott mézesmadzaggal és a kampányadományokkal próbálják keservesen elérni, hogy áprilistól arrafelé is ők rabolhassák ki az országot, hanem. Úgy hírlik: akár négyszer annyi plakáthely juthat a kampányban a nertársaknak, mint az ellenzéknek. És ezek csak a környezetszennyező óriásplakátok, de szakértők szerint nagyságrendekkel kevesebb jut az ellenzéknek citylightokból, vagyis a világító táblákból, illetve más, kisebb méretű felületekből is. Az elején említett strómanpénztáros e tekintetben is hasít, mint a kurvaélet: a pixisből kiesett a Simicska Lajostól 2019-ben a strómanpénztáros érdekeltségébe vándorolt plakátcég, a Publimont Kft. gyakorlatilag letarolta az országot. Mintegy 11 ezer plakáthellyel rendelkeznek Orbánisztánban, évekre átveszik a vidéki (és nem csak vidéki) buszmegállókat a hirdetési felülettel együtt, cserébe felújítják a várókat.

És ez csak egyetlen pillére a korrupt, gyűlöletben utazó orbánista látszatdemokráciának, ahol egyesek soha nem vetemednének a kettesek elkussoltatására, ahol minden résztvevő egyenlő esélyekkel, egyenlő feltételekkel indul a választásnak csúfolt megmérettetésen. Ahol nem lejt a pálya, sem a közpénzmilliárdok hűvös halmai semmilyen irányba, ahol mindenki ugyanakkora költségvetésből, ugyanolyan eszközökkel küzd a győzelemért. Ahol nincs mindent túlüvöltő pártállami médiafölény, ahol az ellenzék is beteheti a lábát a közmédiába, ahol a határon túli nemzettestvérekkel szemben nem csesznek ki a külföldön dolgozó magyarokkal, ahol nem állnak le a szerverek választási csúcsidőben, és ahol lakodalmas muzsikával megtámasztott, egybites ostobaságokkal nem lehet választást nyerni. Hát igen. Ez nem az a hely.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább