Október 4,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A szégyenérzet annyira idegen tőlük, mint közmunkás asztalától a homár és a francia pezsgő

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 87,668 forint, még hiányzik 2,912,332 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt! Már amennyiben valaki szépnek találja, hogy a váratlanul bekukkantó tavasz viharos sebességgel távozik, hogy átadja a helyét a télnek. Jogosan persze, elvégre január van. De attól még nem kötelező örülni neki. Bár én speciel most annak is nem-örülök, hogy néhány kétkezi hülyénél maradt pár marék tűzijáték – talán túlságosan bebaszott a drága szilveszterkor, és nem sikerült meglelni a gyújtózsinórt -, amit a rettegő kutyák nagyobb örömére még esténként fellőnek. Az egy dolog, hogy valakinek valamiért öröme telik a durrogtatásban. Tudomásul veszem, elfogadom, tiszteletben tartom a durrogáshoz való jogát neki, és december 31-én hatványozottan figyelek az ebekre. Akik amúgy is kinti-benti családtagok, de az év utolsó napján előbb kapják a vacsit a szokásosnál, hogy még a sötétség beállta előtt egyenek, ugyanis annyira rettegnek a durrogástól, hogy hozzá sem nyúlnak a kajához, amikor kezdődik a zajos ünneplés. Amikor beáll a sötétség. A fejekben. Szóval az rendben van, ha fel tudok rá készülni, és az összes gazdi is. De arra hogy lehet felkészülni, ha valakinek január másodikán, délután fél hatkor támad lövöldözhetnékje, vagy harmadikán délután ötkor? A kutyák a lakásban is szinte eszüket vesztik félelmükben, de mi van, ha éppen a kertben bóklásznak, esetleg séta van? Egy halálra rémült kutya simán átugrik a kerítésen, kiássa magát, kitépi a pórázt a gazdi kezéből. Hiszen a gazdi tudja, hogy jól nevelt a barátja, nem húz, szót fogad. Kivéve, ha halálosan retteg. Olyankor nem lát és nem hall. Rohan esze nélkül neki a falnak, ki az útra, az autók alá. Tudom persze, a gazdi a hibás, ha megtörténik a baj. Mégis felmerült bennem, hogy aki ilyen spontán durrogtatásra hajlamos, annak nem lehetne esetleg egy combosabb bírsággal elvenni a kedvét? Törvény ugyanis van arra, hogy mikortól meddig lehet kiélni az ilyen hajlamot. Már csak alkalmazni kellene a törvényt.

Miközben a magyar lakosság ész nélkül adósodik el, a lakáshitelek és a fogyasztási hitelek nem is egy lépcsőt, hanem egy emeletet ugrottak tavaly, Orbán Viktor elérkezettnek látta az időt arra, hogy pénzt kérjen az emberektől. Mert szegény Fidesznek nem futja választási kampányra, ideje összedobni némi pénzt lóvéra. Egyrészről nevetséges a dolog, hiszen az ország minden erőforrása felett a fideszes vezérkar rendelkezik, és szemérmetlenül kampányolnak is, ráadásként van képük kormányzati tájékoztatásként lenyomni a polgárok torkán a dolgot. Másrészről ebben a pénzkunyerálásban az a jó, hogy ez legalább nem kötelező. Az ad pénzt a Fidesznek, aki akar. Szemben az adóval és hitelekkel, amit arra költ a Fidesz, amire csak akar, és még csak meg sem kérdezik tőlünk, hogy hozzájárulunk-e. Én nem igazán hiszem, hogy anyagi oka van a kunyerának. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy az ellenőrizetlenül – mármint a kormányon és nyúlványain kívül senki nem tudja ellenőrizni – befolyt pénzre hivatkozva költhetnek, amennyit csak akarnak. És amit nem szégyellnek. Márpedig a szégyenérzet annyira idegen tőlük, mint közmunkás asztalától a homár és a francia pezsgő.

A magyar adófizetők egyáltalán nem önkéntes befizetései és önkéntes adakozása mellett itt van még Orbánnak az is, hogy külföldről megpróbálnak beleavatkozni a magyarországi választásba. Erre külön fel is hívta a figyelmet a magyar kormánypárt, előre tudták, hogy ez lesz. Úgyhogy most bizonyára nagyon határozottan vissza fogják utasítani az aljas kísérletet. Külön Varga Judit fog háborút indítani a Facebookon, ahogy az szokása neki. Kikéri magának, fenyegetőzik, visszavág és ilyenek. Azzal a lendülettel a pártmédiának is neki fognak menni kormányék, mert az összes propagandalap örömmel számolt be a külföldi beavatkozási kísérletről. Jelesül arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok előző elnöke teljes mellszélességgel támogatja Orbán Viktor győzelmét. Holott mi köze van neki a magyar emberek akaratához? Mimagyarok szuverén országban élünk, senkinek semmi köze hozzá, hogy mit csinálunk, kire szavazunk. Nehogy már befolyásolni próbálja valaki egy másik országból a választást! Tegnap biztosan elbambult a kormány, de ma majd jól kikérik maguknak. Nyilván.

Most még nem tartanak itt, mert rettenetesen lefoglalja őket Márki-Zay Péter legutóbbi kijelentése, amin nagyon fel lehet háborodni. Háborodnak is széltében-hosszában, vezető téma a propagandamédiában éppen úgy, mint a független és a függetlennek látszani akaró médiában. Tökéletesen függetlenül attól, hogy kedvelem vagy nem kedvelem Márki-Zay Pétert, és függetlenül attól, hogy egyetértek vele vagy sem, hogy elfogadhatónak vagy egyenesen elfogadhatatlannak találom azt, amit éppen felkap a média, egy dolgot el kell ismerni: nagyon jól csinálja. Egymaga tematizálni tudja a közbeszédet, és ebben nagyon komoly segítségére van a Rogán-Habony művek. Erre szokás mondani: ügyes.

Én most nem mondok ilyesmit, csak kellemes ébredezést és szép napot kívánok mindenkinek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!