Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ment, harcolt és győzött. Meg van védve a rezsim. A csata folytatódik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Az a jó hír, hogy mostmár teljesen péntek van. Mondom fontossági sorrendben a híreket. 24-én már délben bezárnak a boltok, aki elfelejtett fenyőfát, szaloncukrot, ajándékot, hagymát venni, netán a boltban felejtette régebben a gyereket, az szaporán fusson. Mindenki másnak pihenj lesz végre, éppen ideje. Szerintem bőven ránk fér egy kis kikapcsolódás, mielőtt ráfordulunk a választás hajrájára. Igaz, a közvélemények és a kutatások már ráfordultak. A Medián azt derítette ki, hogy nagyjából mindenki szerint elég szar az élet Magyarországon, az évtizedek óta haldokló Nyugaton valahogy jobban működnek a dolgok. Nem csak az állam működik jobban, hanem az emberi kapcsolatok is jobbak. Szerintem a kettő összefügg, sőt, minden összefügg mindennel. Ha egy állam teszi a dolgát – működik az oktatás, az egészségügy, van szociális háló, meg lehet élni a fizetésekből -, akkor több ideje marad az embernek barátkozni. Ha nem kell állandóan attól parázni, hogy tönkremegy a hűtő és nincs pénz kicserélni, hogy miből húzza ki az ember a következő fizetésig, akkor azért türelmesebb és oldottabb tud lenni. Pláne, ha még futja arra is, hogy időnként a család vagy egy baráti társaság beüljön valahová enni, iszogatni és beszélgetni, az nagyot tud lendíteni a közhangulaton.

Azt is kiderítette a közvéleménykutató cég, hogy még azok is támogatják a kormányt, akik egyértelműen vesztesei a politikájuknak. Én ezen nem csodálkozom túlzottan. Sokan annyira elszigetelten élnek, annyira nem értenek semmiből semmit – és nem azért, mert hülyék, hanem nincs esélyük sem tájékozódni, a pártpropaganda azonban eléri és agyonbombázza őket -, hogy az egészen félelmetes. Félelmetes, de egyáltalán nem a véletlen műve. Éppen erre épül a rendszer. Az elbutított, mesterségesen elszigetelt, kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalom mindig is remek táptalaja volt a diktatúrák kialakulásának. Mindezzel együtt azt tudjuk egy ideje, hogy nem közvéleménykutatást kell nyerni, hanem választást. Az még odébb van, kipotyoghat néhány Palika a szekrényből addig.

Most éppen Csányi Sándor és Lázár János múlni nem akaró barátsága pottyant ki. Miközben a miniszter úr is megmondta – valamint az összes fideszes külön-külön is -, hogy Bige László direkt, kibaszásból drágítja a műtrágyát, valahogy Csányi Sándor sem adja féláron. Sőt. Bár az is igaz, hogy azt mi fizetjük, és hát olyan jól keresünk, hogy meg sem érezzük a dolgot. Ezt sem. Miközben pedig Bige László miatt Csányi Sándor kénytelen emelni a műtrágya árát, a jó Orbán Viktor Brüsszelben harcol értünk. Meg a rezsimért rezsinkért. Mert szerinte Brüsszel elhibázott politikája miatt drágul az energia. Szerintem pedig nem Brüsszel, hanem egy világpiac nevű hely tehet erről. Gondolom, ha megint sikerül megállítani Brüsszelt, nyomban utána a világpiacot is megállítja a mi hős vezérünk. Bár, ha Brüsszel árképzési szabályozása tehet a magas energiaárakról, és csak elhatározás kérdése a csökkentés, akkor csak szólni kellene Varga Mihálynak, Matolcsy Györgynek vagy akár Németh Szilárdnak – az egész párt szügyig gázol úgyis az univerzális zsenikben -, hogy hangszerelje már át az árképzést itthon is, hátha több ember meg tudja majd venni a friss zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, tejet és hasonló luxuscikkeket. Biztosan így is lesz, mert ma hajnalban már tolta is fel a főni a videót, hogy győzött. Azzal zárta a monológját, hogy a csata folytatódik. Azt hittem, ha győzött az egyik fél, akkor vége a harcnak. De nem.

Öles léptekkel közeledünk a választáshoz karácsonyhoz, nemzetünk színe és virága alig győzi tenni velünk a jót. A főnök ugye harcol Brüsszelben, de szerdán sem pihent, mert kutyakaját fuvarozott egy állatmenhelyre. Én is úgy tudom, hogy ez miniszterelnöki feladat jobb helyeken. De az ő nagylelkűsége a fasorban nincs a nemzeti gázszerelő feneketlen jóságához képest, merthogy:

Miközben a baloldal pénzemberei inkább azon vannak, hogy növeljék vagyonukat, még akkor is, ha ehhez éppen a magyar gazdákon kell átgázolniuk, vannak még akik valóban komolyan veszik a filantróp tevékenységeket. Példa erre Mészáros Lőrinc, akinek százmillió forintos támogatásával, kétszázmillió forint összértékű járművet kaptak a bicskei tűzoltók: a Magyarországon egyedülálló, de Európában is ritkaságszámba menő, legkorszerűbb kialakítású, új tűzoltó gépjárműfecskendőt csütörtökön adták át Bicskén. (PestiSrácok)

Könnyek árján ringok, de azért van egy aprócska kérdésem. Azt már tudom, hogy a tűzoltóautó vételárának a felét egyrészt a tűzoltóság pénzéből, döntő részben adományokból fedezték, ehhez jön még Mészáros Lőrinc nagyvonalú ajándéka. Miután utolsó értesüléseim szerint a tűzoltóságok nem magánvállalkozások, az a bizonyos egy kérdésem ilyen alakú: ha szükség volt arra a járműre, miért nem vásárolta meg az állam? Mi az, hogy úgy kell összekunyerálni rá a pénzt? Mi az, hogy lówellnessre, kacsalábon forgó picsára, stadionra, templomtoronyra, luxus nemkormánygépekre és Szijjártó Péter földkörüli pályára állítására futja, tűzoltóautóra meg nem futja? Emberek! Hát normálisak vagyunk mi?

Szerintem sem. Jó ébredezést, mi hamarosan jövünk az első beszólással.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.