NEHAZUGGY
És még legót is vitt ajándékba
Molnár Bálint | 2021. December 15, Szerda | 10:30
Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.
Kiszámítható működésünket körülbelül
havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt
2,528,300 forint, még hiányzik
471,700 forint.
A Szalonnát
ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire
ITT tudsz előfizetni.
Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk. Miközben próbálom valahogy feldolgozni, hogy a 83 millió forintnyi kenőpénz elfogadását a NER-ben akár 7,6 milliós végkielégítéssel jutalmazzák, feltéve, hogy a főszereplő van annyira bátor, hogy NEM mond le a képviselői mandátumáról a tavaszi választásig, hát hiszen minden, ciklus végén búcsúzó képviselőt megillet az ún. lelépési pénz, ökölbe szorult gyomorral olvastam, hogy az Orbán-uradalom Mészáros és Tiborcz nevű nyúlványai már megint az áldott jó embert keresik magukban. Nem tehetek róla, visszatérő jelleggel képes vagyok teljesen kiborulni azon, amikor a NER fennállásának sokadik, választási év előtti évében a magyar miniszterelnök egyébként nem közszereplő, és a nem közszereplőségük iránti érdeklődést maguknak következetesen, óbégatva kikérő csatolmányaira rájön a jóemberkedés. Az alábbiakra gondolok:
• Mészáros Lőrinc meghallgatta a szegedi, wellness-élményekre vágyó nyugdíjasok sirámait, és felcsúti milliárdos, a Mészáros Csoport feje minőségében úgy döntött, hogy magánszemélyként a zsebébe nyúl és kompenzálja őket. Történt mindez azt követően, hogy a szegedi nyugdíjasok korábban levélben fordultak hozzá, hogy újra a régi kedvezményes bérletekkel vehessék igénybe a Napfényfürdő Aquapolis Szeged élményfürdő- és wellness-szolgáltatásait. Erre azután került sor, hogy a szegedi Napfényfürdőben átszabták az árrendszert, a helyieknek járó kedvezményeket a felére csökkentették, a nyugdíjasbérletet pedig megszüntették. És miután a fürdő ma a Forbes-listás disznószerelő érdekeltségébe tartozik, hát ott segít a drága ember, ahol tud. Ugyan doktor Várkonyi hites urának, mint az Opus Global Nyrt. többségi részvényesének nincs beleszólása a szegedi fürdő üzletmenetébe, menedzsment-döntéseibe, DE magánszemélyként „a társadalmi felelősségvállalás jegyében” kompenzációt nyújt a helyben élő nyugdíjasoknak, akik így a teljes 2022-es évre újra a 2019-es kedvezményes árakon válthatják meg a bérleteket.
• Miután novemberben koronavírusban meghalt a mórahalmi mentőállomás egyik 47 éves mentőse, három gyermeket nevelő felesége pedig a hiteleik miatt nehéz helyzetbe került, a mórahalmi Központi Orvosi Ügyelet vezetőjének Facebook-oldalán közzétett beszámoló szerint a mentős családját maga Tiborcz István látogatta meg. Aki nem csak hogy mindenkinek vitt ajándékot, kinek egy legót, kinek egy tabletet, kinek egy fényképezőgéphez való állványt, de a család minden adósságát ki is fizette, és megígérte, hogy a továbbiakban is segíteni fog nekik. Mint Gera Zsolt, az ügyelet vezetője írta (via Blikk), megállapodtak abban, hogy a nemzet Orbán milliárdos veje, ez a közvetlen, csodálatos ember kilép a névtelenségből azért, hogy mások is kezet nyújtsanak a rászorulóknak. Az egészen zavarbaejtő poszt legzavarbaejtőbb része:
Sok mindenről beszélgettünk, de mondott valamit, ami még most is visszacseng a fülemben: Annyi helyre kell a segítség, hogy elengedhetetlen az összefogás a szükségben. Azok az emberek, akik nap mint nap az életüket kockáztatják az embertársaikért, mentősök, tűzoltók, rendőrök éppúgy megérdemlik, hogy a bajban rajtuk és családjaikon is segítsen valaki.
Alapvetően békés jószág vagyok, az utóbbi években sokat fejlődtem arra nézvést, hogy mindenek előtt elszámolunk tízig, ha ez nem segít, akkor százig, és csak utána hagyunk teret az akármennyire is megalapozottnak gondolt véleményünknek. Mert az embernek lehetnek indulatai, ám mivel az indulatok és az érzelmek képesek elhomályosítani az ember tudatát, az soha nem jó, ha az ítéleteink nem tényeken alapulnak. De minden emberi vonásomat képes vagyok levetkőzni, amikor elém tárul egy ilyen kép. Amikor nagypályás gazemberek – akiknek Szent Orbán családtagjaiként, haverjaiként akkora vagyont íratott a nevükre a gazdájuk, hogy az egyik mára gazdagabb, mint Erzsébet királyné, a másiknak meg Marbelláig ér a saját lába, akik adja-veszik egymás között a közpénzzel kitapétázott szállodákat és egyéb luxusingatlanokat, és még azt a 13 milliárdot is adófizetők dobták össze nekik, amiért cserébe sötétbe borították az országot; a szó szoros értelmében, az átvitt értelemben vett sötétbe borítás már régen megvalósult – egy évtizednyi habzsidőzi után úgy érzik, hogy időszerű volna jófejnek lenni, és a társadalmi felelősségvállalás, valamint a szükségben váratlanul felfedezett elengedhetetlen összefogás jegyében – visszaosztanak egy körömfeketényit. Azoknak, akiknek egy évtizeden keresztül szétszívták a vérét.
Semmi kedvem beleállni a mórahalmi Központi Orvosi Ügyelet vezetőjébe, hiszen unortodox logika szerint ez azt jelentené, hogy irigy, gonosz szörnyeteg vagyok, aki sajnálja egy rászoruló családtól a segítséget. Ő maga is megkért mindenkit a posztja alatti hozzászólásban, hogy ne csináljon politikai kérdést a jó hírből, amit közzétett, mert az összes gyalázkodó kommentárt törölni fogja. Gera meggyőződése szerint ugyanis egy dolog a fontos. Hogy Tiborcz odament és segített, és annyira közvetlen és cuki volt, hogy attól szem nem marad szárazon. Ha megerőltetem magam, értem ezt a felvetést, csak éppen fel nem foghatom, látva, miként sokasodnak, és miként fognak egyre jobban elszaporodni ezek a mélyen megható emberi történetek a választásokig. Amelyeket nem akarnak nagydobra verni, de aztán valahogy mégis mindig úgy alakul, hogy telehencegik velük az étert.
Nagyon sajnálom, de nemhogy nem tudom átérezni Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István (nem mellesleg öblös kormánykritikával felérő) Teréz anyát megszégyenítő jótékonykodásainak súlyát és mélyen megindító jellegét (holott természetesen senkitől nem sajnálok semmilyen segítséget, amire rászorul), de egyenesen felháborít, amikor némelyek a lábnyomaikat is hajlandóak végigcsókolgatni azért, mert abból a felfoghatatlan mennyiségű közpénzből, amit az elmúlt tíz évben munka nélkül, bármiféle szakmai előélet és teljesítmény nélkül összeharácsoltak, visszacsorgatnak valamit. Azoknak, akiknek a nyomorúsága, a szüksége, a társadalmi felelősségvállalásért kiáltó rászorultsága nem akadályozta meg őket abban, hogy egy évtized alatt a nevükre vegyék a fél országot és kikérjék maguknak, hogy ők nem közszereplők, őket hagyják békén.
Sajnálom, hogy bárki komolyan gondolja, hogy van olyan, hogy Mészáros MAGÁNSZEMÉLYKÉNT nyúl a SAJÁT zsebébe, vagy hogy Tiborcz István azzal tesz jót a társadalmi szolidaritásnak, ha kilép a névtelenségből és hírül adja, hogy kifizette egy család minden adósságát és még legót is vitt ajándékba. Sajnálom, hogy bárki komolyan képes leírni, hogy ebbe az ügybe az viszi bele a politikát, és az gyalázkodik, aki undorítónak tartja, hogy közpénzből milliárdosék képtelenek csendben, névtelenül, a nyilvánosságot messze elkerülve jóemberkedni. Ezek a figurák a politika legocsmányabb arcát testesítik meg, ők maguk az elcseszett, erkölcstelen hiénapolitika. Nem azért segítenek, mert segíteni jó, és akkor a legjobb segíteni, ha a segítség kizárólag arról szól, aki kapja, hanem mert MTI-hír lesz belőle, mert Facebook-poszt lesz belőle, és mert lesz közönség, amely hálatelt szívvel imába foglalja a nevüket. Hogy ezek mégiscsak jó emberek, lehet követni a példájukat.
Ez az egész pont annyira abszurd, mint amennyire szomorú. Annyira abszurd és annyira szomorú, mint az ország maga. Ahol egy miniszterhelyettes, akit a hivatali pozíciójával visszaélve elkövetett sok százmilliós korrupciós bűncselekmény miatt felmentenek az állásából, világ szégyenére még végkielégítést is kap, sőt, ha nem mond le a képviselői mandátumáról – és miért mondana le? -, akkor duplán végkielégítik a drágát. És ahol képmutató, aljas gengszterek, strómanok és korrupt, miniszerelnöki pereputtyok, akiknek hatalmas szerepük van abban, hogy nagy és egyre nagyobb a szükség az országban, az ország közös javaiból érdemtelenül megszerzett zsákmány nagyító alatt sem azonosítható töredékéből jótékonykodnak. És egyik sem vicc, mindkettő véresen komoly. Ha valaki egyszer könyvet ír Magyarország évtizedes megalázásának módszertanáról, abban akárcsak Völner, a Mészáros-Tiborcz-duó is külön fejezetet érdemel.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
