NEHAZUGGY

Nem ám úgy van, hogy az egyik megmondja, sőt, törvénybe és alaptákolmányba vési, hogy mi lehet

Tamás Róbert | 2021. December 11, Szombat | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vidám, munkával töltendő szombatot kívánok mindenkinek. Annak is, akinek ma szorgoskodás van és annak is, aki pihenhet.

Ha péntek (volt tegnap), akkor eljött az ideje annak, hogy népünk bölcs vezére elbeszélgessen önmagával a rádiójában. Ilyenkor többnyire az égvilágon semmi újdonság nem hangzik el, ezek a rádiójátékok leginkább arra valók, hogy aki valamiért nem tudta elolvasni egyik pártlapban sem a miheztartást – pedig az összesben le szokták hozni -, az hallhassa a fülével. Hátha úgy jobban megérti. Vagy hát megérteni nem kell, csak megjegyezni.

A járványt mintegy mellékesen érintette a szónok. Igaza is van neki, nem kell ezt túlspilázni. Az életünk természetes velejárója, ő tényleg eddig is mindent megtett ellene, többször levitte a birkózószőnyegre. Mindenki adassa be szépen az oltást, akkor majd nagy lesz a karácsony, máskülönben kicsi. De egyébként is, már túl vagyunk a csúcson, majd mostantól kevesebben halnak meg, aztán jó lesz az. Arról nem mesélt, hogy miért nálunk a legmagasabb a halálozási arány, az pedig köztudott, hogy amiről nem beszélünk, az lényegében nincs is. Ami viszont van, az a harc Brüsszellel. Nem kellene amúgy csatázni, ha az Európai Unió azt tenné, amit Orbán Viktor akar, de nem teszi azt, ezért kénytelen a magyarok elsődleges génhordozója ráerőltetni az akaratát. Akkor fog ő megnyugodni, ha Brüsszel azt teszi, amit mi mondunk. Vagyis amit ő mond, mert ez csak királyi többes, nem kell komolyan venni, hogy a magyar polgárok is beleugathatnak a dologba. Még abba sem, ami közvetlenül őket érinti, és az országon belül történik, hát még abba, hogy Brüsszelnek mi a tennivalója. Mindenki nyugodjon meg, nem csak nekünk, a többi 26 tagországnak, és a 440 millió embernek sincs beleszólása, mert egyedül Orbán Viktor tudja, hogy mi a helyes, és az ő parancsai az irányadóak.

Ha nem igazán figyelek arra, most éppen miket hordott össze a miniszterek elnöke, akkor sem kerülhetem meg azt a kétségtelen tényt, hogy igen nagyon nagy bajok vannak. Úgy általában is, de a jól felépített, öröknek gondolt Orbán-rendszer körül is. Azt mondta a főni – vagy valami ehhez hasonlót -, hogy azért nem sikerült még létrehozni a jó kis szélsőjobbos tömörülést – amit Varsóban szerettek volna bejelenteni, de nem volt mit, plánesőt el sem ment minden meghívott -, mert vannak olyan országok, ahol egymással rivalizálnak a pártok. És nekik – mármint az olyan pártoknak, melyek nem egypártrendszerben uralkodnak, mint csakafidesz – nehéz dolguk van. Hádetélleg? Eléggé szomorú lenne, ha az egykor önmagát liberálisnak és demokratának hazudó focirajongó tőlem tudná meg, hogy Európában – meg még pár kontinensen – ez a szokás. Az országban vannak mindenféle pártok, merthogy mindenféle emberek is vannak, akik máshogyan gondolkoznak. Ezek a pártok rivalizálnak egymással. Nem ám úgy van, hogy az egyik megmondja, sőt, törvénybe és alaptákolmányba vési, hogy mi lehet, hanem vitáznak, megpróbálják meggyőzni egymást. Aztán valamilyen megállapodásra jutnak. Mindegyik enged egy keveset, mindegyik elfogad a másik érveiből valamennyit. Ezt kompromisszumnak nevezik, és az a jó benne, hogy nagyjából ki lehet vele küszöbölni a nagyobb baromságokat. Ugyanis ha egyvalaki dönt mindenben, akkor előfordulhat, hogy az a valaki hülyeségeket gondol, úgy hiszi magáról, hogy ő mindenhez is ért, mindent jobban tud. De ez nem igaz, ilyen ember, de még ilyen embercsoport sincs sehol. Egyáltalán nem normális dolog, ha egy országban nincsenek rivalizáló pártok, vagy vannak, csak éppen van egyeduralkodó párt.

Arról nem beszélt a legbátrabb magyar, hogy más gond is van a nagy összefogás útjában. Mégpedig az, hogy az összes reménybeli partnerre az a jellemző, hogy egy erős ember vezeti őket. Mindegyikük olyan a maga szemétdombján, mint Orbán Viktor a Fideszben. Az ilyen akarnokokra az a jellemző, hogy meg vannak róla győződve, csak ők vezethetnek, mindenki másnak őket kell követni. Na, ha ilyenből van több is, akkor azok igen nehezen fognak megállapodni abban, hogy ki legyen a legfőbb vezér. Szerintem ez a gond a szélsőjobbos összekapaszkodás körül. Ha így haladunk, mire kitalálják a megoldást, már aktualitását is veszti. Mert ez főként az Európai Unión belüli szövetség akarna lenni, de távolról sem biztos, hogy a következő EP szavazáson mindegyik párt mandátumot szerez. Arról nem is beszélve, hogy ha bejut is, de csak néhány képviselővel, az nem lesz egy túlságosan ütős pártcsalád.

Van ott gond vastagon. Én egyáltalán nem fájlalom, csak mondom. Ráadásként a fene tudja, hogy hány elsikálhatatlan ügy kerül még nyilvánosságra tavaszig, és ez mit fog okozni a választásig. Szerintem Európában nem sok szövetségese maradt Orbánnak, a nagy európai vezérség álma már régebben szétfoszlott. Marad neki ennek a kis országnak a további nyomorgatása, ennek sikere csak attól függ, hogy hány megvehető, és hány propagandával etethető híve marad tavaszig. Hamarosan ki fog derülni.

Addig is, mi toljuk tovább a talicskát szorgosan, mert mi mást tehetnénk?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!